Dermesztő dokumentumfilmmel jelentkezett Skye Borgman, az emlékezetes Abducted in Plain Sight rendezője. A 2017-es film után, ami a tinédzser Jan Broberg Felt történetét meséli el, akit szomszédja, Robert Berchtold az 1970-es években kétszer is elrabolt,

sikerült egy olyan sztorit feldolgoznia most, ami még annál is durvább és lehangolóbb.

Tudom, nem ez a legjobb ajánló, amit egy doku elé írni lehet, de muszáj szólnom, hogy ha valaki éppen most szeretné visszanyerni a hitét az emberiségben, az válasszon valami más néznivalót estére. Viszont aki unja már a Netflix szakmányban gyártott, teljesen feleslegesen sok részből forgatott, az égvilágon semmilyen tanulságot nem hordozó true crime dokujait, az nem fog csalódni a Girl in the Picture-ben. Csak az emberiségben, ahogy azt talán már említettem.

1990 áprilisában egy cserbenhagyásos gázolás áldozatára bukkantak az út szélén, nem messze Oklahoma Citytől. A test körül élelmiszerek voltak szétszóródva, ezért azt feltételezték, a nőt hátulról ütötték el, amikor épp bevásárlásból igyekezett haza. Kórházba szállították, ahol később belehalt sérüléseibe. 20 éves volt. Férje másnap bukkant fel. Azt állította, hogy miután felesége bevásárolni indult, ő elaludt, így nem is vette észre, hogy nem ért haza.

A nő sérülései nem arról árulkodtak, hogy gázolás következményei lennének, ezt már a kórházban észrevették. Itt a néző még azt gondolhatja, a sztori az lesz, hogy a férj végzett a feleségével, amit megpróbált balesetnek beállítani.

De ami ezután következik, ezerszer súlyosabb.

A férj azt állítja, Clarence Hughes a neve, feleségét pedig Tonya Hughes-nak hívták. Van egy közös gyerekük is, Michael. Csakhogy amikor a nő anyját értesíteni próbálják, hogy lánya elhunyt, azt mondja, az ő gyereke már kiskorában, évtizedekkel korábban meghalt. De akkor ki ez a fiatal nő, aki az út szélén hevert?

Először arra jutnak, a valódi neve Sharon Marshall, középiskolája egyik nagy reménysége volt, ösztöndíjat is nyert a neves Georgia Institute of Technology-ba, ahol űrmérnöknek akart tanulni. Az egyetemre végül sosem jutott el, egy sztriptízbárban végezte, keresetét pedig abuzív apja tette el. Aki, mint idővel kiderül, a Clarence Hughes nevű ember, tehát a férje.

Ezután sem lesz egyszerűbb a cselekmény, sőt egyre vészjóslóbb lesz, és sokáig csak annyi tiszta, ezzel a lánnyal valami nagyon rossz dolog történt, bárki is legyen. A film közepére már nagyon stabilan ül a kő az ember gyomrában, a néző egészen biztosan lehet benne, hogy innen már minden csak egyre rosszabb lesz, és persze így is lesz.