Magyarország vályogház-nagyhatalom, de ez jelenleg inkább csak azt jelenti, hogy sok a vályogház az országban, sokszor nagyon leromlott állapotban; nem pedig azt, hogy ez egy eleven, sokak által fenntartott építészeti irányzat lenne. De változások azért történnek: az elmúlt években egyre többen vannak, akik kifejezetten vályogházat kerestek maguknak, megugrott a minőségi felújítások száma is, tavaly pedig már az ország egyik leggazdagabb emberének ingatlanprojektje is vályogvakolatot kapott.

És Bihari Ádám, a NaturARCH csoport ügyvezetője, a Környezettudatos Építők Szervezete elnöke szerint az idő nekik dolgozik: szerintük itthon is egyre nagyobb igény lesz a helyben hozzáférhető, természetes építőanyagok, így a vályog iránt is. Csoportjuk a hagyományos építési technikákra és a természetes alapanyagokra specializálódott, ők például az egyetlen kivitelező cég az országban, amelyik még tud zsúptetős házakat felújítani. De a fő profiljuk a vályog, és Bihari úgy látja, hogy egy felfutóban lévő piacról van szó.

Építéskultúra vs. építőipar

Ez persze sokaknak még mindig nem magától értetődő: mint mesélte, társaival jelenleg is dolgoznak épp egy tanulmányon, és ehhez Müller Péter Sziámi - aki szintén a munkacsoport tagja - ötlete nyomán készítettek ismerősi körükben egy kvázi-közvélemény-kutatást, azt kérdezve, hogy kinek mi az első szó, ami eszébe jut, ha azt hallja, hogy vályog. És azt találták, hogy tízből kilenc embernek pejoratív dolgok ugranak be: öreg, vizes, szegénység, dohos, hasonlóak.

Bihari szerint ezek az asszociációk sokszor valós benyomásokon alapulnak, munkájuk során ők is tapasztalják, hogy a régi vályogházak a kivitelezők számára is kellemetlen meglepetést tartogatnak. De szerinte ez nem azért van, mert vályogházakról van szó, sokkal inkább azért, mert a hatvanas-hetvenes évektől kezdve, az építőipar fellendülése nyomán sokszor szakszerűtlenül újították fel ezeket a régi épületeket.

Szerinte ugyanis két korszakot érdemes megkülönböztetnünk.