Hiába ítélték el Jánost, az nem hozza vissza Juditot az életbe - Cserben hagyva 4 (leirattal)

A 444 bűnügyi podcast-sorozata, a Cserben hagyva, a „darnózseli hentes” néven ismertté vált ügyet dolgozza fel négy epizódban. Pontosabban a darnózseli hentesként ismertté vált N. János áldozatának, Kovács Juditnak a történetét, akit bántalmazó férjétől nem tudott megvédeni a magyar igazságszolgáltatás, és akinek gyilkosát kétszer is felmentette a bíróság. És Judit bátyjának, Szilárdnak a történetét, aki minden tőle telhetőt megtett azért, hogy János ne úszhassa meg, hogy hidegvérrel meggyilkolta feleségét, majd a holttestét a házi húsfeldolgozóban megsemmisítette.

Ez az utolsó, negyedik epizód írásos változata.

photo_camera Judit családja az ítélethirdetésen 2019-ben, a Győri Ítélőtáblán. Fotó: Halász Júlia

A podcast mind a négy része már szabadon elérhető a 444 oldalán és a podcast-alkalmazásokban.

Lassan hat év telt el azóta, hogy a rendőrök megtalálták Kovács Judit maradványait a darnózseli réten. A gyilkossággal férjét, Jánost vádolták meg. Azóta azonban kétszer is - a holttest hiányára hivatkozva - felmentette a bíróság. Másodfokon végül elítélték, de nem előre eltervelt gyilkosságért, hanem halált okozó testi sértésért. Hét év börtönt kapott.

Szilárd: Ezek mind, mind erősítették benne, hogy bármit megtehet. És biztos vagyok benne, hogy amikor eljutott oda, hogy akkor ezt a cselekményt megteszi, mert ez egy előre kitervelt emberölés volt - akkor ő szinte biztos volt abban, hogy ezt ő meg fogja úszni. Mert a rendszer meg az eddigi események számára ezt igazolták.

Ebben az epizódban arról lesz szó, hogyan zárult végül Judit meggyilkolásának ügye.

Hét év börtön. Ez a hét év a valóságban azonban nem jelentett volna hét év fogságot János számára. Ugyanis már több mint két évet ült előzetesben, így mindenképpen öt évnél kevesebb időt töltött volna a rácsok mögött. A másodfokon meghozott ítélet után a letartóztatását sem rendelték el, mert úgy kalkulálhattak, egyszerűen nem érné meg neki megszökni a jogerős ítéletre várva. Mert az borítékolható volt, hogy az ügy megy tovább a Kúriára, az ítéletet ugyanis János és ügyvédje, és az ügyész is megfellebbezte.
Az ügyész a halált okozó testi sértés vádpontjában szeretett volna súlyosabb büntetést elérni, Szilárdék viszont azt szerették volna, ha a bíróság kimondja, hogy szándékos, előre kitervelt gyilkosság történt.

Szilárd: Na és akkor itt érkeztünk el egy olyan dologhoz, ahol megint kellett hozni egy döntést. Amit már nem egyedül hoztam meg. Elment a teljes család, szüleim, féltestvérem, az Andráshoz, hogy akkor mi legyen. Mi legyen az a taktika, amivel a Kúriára megyünk. Ugye két dolog van, vagy az van, hogy betagozódunk az ügyészségi álláspont mögé. És akkor… mert azt tudtuk, azt láttuk, mert akkor már megjöttek ezek a papírok, hogy a Legfőbb Ügyészségnek ugyanaz volt a szakmai álláspontja, amit a főügyészség ugye Győrben mondott. Tehát ha azt mondjuk, hogy legyen ez, akkor valószínűleg a Kúria - ha olyan Bírói Tanácsot kap - akkor a legkisebb ellenállás irányába megy. Legkevesebbet dolgozni akkor kell, ha azt mondják, hogy oké, jóváhagyunk mindent, oké, akkor 7 év. És akkor készen vagyunk, mindenki mehet haza. Vagy a másik dolog, hogy továbbra is azt a vasat ütjük amit eddig, aminek ugye lehet olyan hátulütője hogy 1: Ha a bíróság ebbe az irányba gondolkodik, akkor még ott van az, hogy akár fel is menthetik. Mert ha ők is azt látják, hogy itt az a logikai lánc nem túl erős, amit mi annak gondoltunk, akkor akár lehet egy felmentő ítélet is. Aztán hosszas mérlegelés után arra jutottunk, hogy továbbra is az a taktika, hogy csapjunk oda az asztalra.

Ez az asztalra csapás egy 20 oldalas beadványban öltött testet. András a beadványát a bíróság társadalmi és morális felelősségéről szóló gondolattal kezdte, a lúgos orvos ügyében eljáró ügyészt idézve: “Anno az emberek az ítélkezést egy intézmény kezébe adták, és attól jogosan várják el, hogy ezt a legnagyobb odafigyeléssel, szakmai tudással, alázattal tegyék!” Ezt a gondolatot továbbszövöm, és felteszek egy kérdést: mi lesz a következménye, ha az emberek azt látják, hogy az intézmény, aminek a kezébe az ítélkezést adták, nem a legnagyobb odafigyeléssel, szakmai tudással, alázattal teszi a dolgát? Márpedig a sértett családja, és nagyon sok ember ennek az ügynek a kapcsán így érez”.

Ezután András részletesen leírja, hogy az eljárás során már feltárt bizonyítékok alapján miért nem történhetett másképp, mint hogy a férje ölte meg Juditot. És ami talán még fontosabb, arra is számos bizonyíték van, hogy János nem akarhatott mást, mint hogy megölje a feleségét. Azt, hogy János okozta Judit halálát, a másodfokú eljárásban már bizonyítottnak találta a bíróság. A Kúrián azt kellett alátámasztani, hogy János nem véletlenül, például egy eldurvult veszekedés során oltotta ki Judit életét, hanem végig ez volt a terve, a szándéka.

András: Azt kellett levezetni hogy lehetett-e véletlen. Lehetett-e valahogy másképp mint hogy ez volt a szándéka, hogy megölje. Hogy előre tudta, hogy ezt fogja csinálni, hogy elmondja az apjának, hogy “későn fogok hazaérni”. Hogy milyen, hogy elment előtte a jegyzőhöz, megkérdezte, hogy megtehetem-e azt, hogy a feleségemet nem engedem vissza az őáltala 1/2 arányban tulajdonolt házba. Volt egy két olyan momentum, ami a szándékára engedett következtetni. Amikor az apjának azt mondja, hogy “minden rendben? sikerült?”. Ezt milyen más helyzetben mondhatja éjszaka egy apa a fiának? Aznap éjszaka, amikor eltűnik a feleség, és épp a füstölőbe cipel be egy másik tanú által látottan egy nehéz tárgyat, amit nem tud vinni, csak behúzza a füstölőbe, abból az autóból szedve ki, amiben a felesége DNS-nyomait a csomagtartóban megtalálják. Nagyon kevesen utaznak a csomagtartóban. Különösen nem azok, akik már két éve külön élnek a férjüktől. Úgyhogy… és egyébként a rendőrség “rapid” akciójának köszönhetően az autóban az összes üléshuzat, minden ki volt már cserélve, mire a rendőrség odaért, de a DNS a csomagtartóból mégsem tűnt el. Tehát ezeket kellett kicsit megfésülni.

A beadvány más példákkal is igazolja, hogy János viselkedése nem utalhat másra, mint gyilkossági szándékra. Például, hogy a mobiltelefonja cellainformációi szerint Darnózseliből egyenesen Judit munkahelyére hajtott. Nem ment a nővéréhez, ahogy a nővére állította, nem vett csempészárut vagy vett föl egy prostituáltat, ahogy a rendőröknek mondta, és nem ment vásárolni, ahogy a fiának hazudta, hanem a rendelőhöz hajtott, és másfél órát várakozott. Mint András írja, “A sértettet az érkezéséről előzetesen semmilyen módon nem értesítette azért, hogy útonálló módjára rajtaüthessen, ami pedig nem a „valamit meg akarok vele beszélni” tipikus esete”.

Azt is tudni lehet, hogy Judit és János telefonja együtt utazott vissza Darnózselire. János autójában, hiszen Judité a rendelőnél maradt. Ahogy András már említette, János csomagtartójában megtalálták Judit DNS-ét. De a mobiljuk alapján is lehetett tudni, hogy János és Judit együtt mozogtak. Ez sem volt azonban könnyű, a hatályos törvények alapján ugyanis a mobilszolgáltatók, hacsak nem kéri külön, nem adnak ki GPS adatokat a rendőrségnek, annak ellenére, hogy ezeket is rögzítik. Ezeket pedig nem kérték. Viszont a szolgáltató csak egy ideig tárolja, így az adatokat bizonyos idő után már nem lehet kikérni. Így csak a szerencsén múlott, hogy kiderült, János és Judit telefonja egy helyen volt.

Szilárd: A rendőrség csak azokat az adatokat kérte ki a szolgáltatótól, amire a törvény neki lehetőséget adott. Hogy kérem, hogy adja meg az adatokat a szolgáltató, a szolgáltató meg megadta, és az volt, hogy mikor érkezett rá hívás, mikor kapott SMS-t, és melyik toronyba csatlakozott föl és mikor. Ezeket az adatokat kapta meg a rendőrség, és ezeket az adatokat adta oda elemzésre, szakértői véleményre a távközlési szakértőnek, akinek később az eljárás során a véleménye nagyon is sokat segített még így is. De ebben nem voltak benne a GPS-adatok. Ami ugye sokkal pontosabb helymeghatározást tett volna lehetővé. És nem voltak benne még olyan egyéb technikai adatok, amire egyébként csak a második elsőfokú megismételt eljárásban derült fény. A szakértő által elmondottakra, hogy pont azért nem tudott pontosabb adatokat adni arra vonatkozóan, hogy a telefonok hogy mozogtak, mert azok az adatok, ami alapján ezt megtehette volna, azokat nem kapta meg. Mert ugye az nem nem olyan adat, amit kötelező átadni.
És ezek az adatok egyébként utólag már nem előállíthatók. Ha akkor és ott nem kérik… ugye van egy bizonyos tárolási kötelezettség. Ha nem kérik, akkor azokat egy idő után kötelesek megsemmisíteni. De így is szerencsénk volt, és pont azért, mert a két telefon különböző szolgáltatónál volt, a két nagynál, és pont… - szerintem - ilyen pár másodperc, 10-20 másodperces különbséggel érkezett rá hívás. Tehát volt annyi hívás mind a kettőre, hogy azt meg lehetett mondani. Meg utána nyilván figyelembe véve a közlekedést meg a sebességi dolgokat látható volt, hogy a két telefon hogyan halad Mosonmagyaróvárról Darnózseli felé. És azt ki lehetett számolni, hogy ezt másképp nem lehet - mármint a megérkezés meg az időpontok alapján, mert ugye közben volt egyébként egy cellaváltás is -, és a cellaváltásnál is pont úgy jöttek ki a dolgok, hogy ki lehetett egyébként - egyszerű matematikai dolog - számolni, hogy máshogy nem jöhet ki, hogy akkor és ott hívják őket 10 vagy 15 másodperces különbséggel. Nyilván a húgom ugyan nem tudta a telefont felvenni, csak úgy, hogyha ezek együtt haladnak és egy autóban vannak.

Andrásék beadványa szerint - idézem - “a vádlott hidegfejű, számító és gátlástalan személyisége” abban is megmutatkozott, ahogy a felesége holttestét eltüntette, ahogy sósavat vett, ahogy fiát és nővérét rábeszélte, hogy hazudjanak a rendőrségnek arról, hol volt, és mikor ért haza a gyilkosság estéjén, és hogy a rendőrség hívása után milyen alaposan eltüntetett majdnem minden nyomot az autójából és a húsfeldolgozó üzemből.

András így foglalta össze a beadványában, mindebből mi következik: „Az, hogy erre a történetre az Ítélőtáblán azt találják mondani, hogy a tettes szándéka nem irányult a sértett halálára, legalább is ez nem biztos, ez nem érthető a sértett családjának. Nekem sem!” „Nem biztos innentől, hogy akit az autójában 10 kiló kokainnal fognak meg, az biztos tudta, hogy kokaint szállít, vagy hogy az hogyan került az a kesztyűtartóba.”

András: Van egy ilyen szakkifejezés, hogy a bizonyítékok láncolatának úgy össze kell állnia, hogy nincs benne luk. És ezeket a láncolatokat kellett kiszűrni, hogy hol vannak benne lukak, és azokat a lukakat tényből tényre következtetéssel kellett kitölteni. Egyszerűen csak össze kellett rakni azt a 40 órát, amíg elindult Nagy János lakhelyéről a felesége munkahelyére. Ott a feleségét valamilyen módon elkapta, betette az autójába, hazavitte, valamilyen módon a holttestet megsemmisítette, és kiszórta a mezőn. És ezeken a pontokon egy csomó helyen volt bizonyíték, hogy: biztos, hogy kiszórta, biztos, hogy betette az autójába, biztos, hogy hazavitte. Egy csomó pont egyértelmű, és a közte lévő időket kellett kitölteni, hogy hogyan történhetett másképp.
És egyébként volt az a legenda, hogy ő nem tett vallomást. Mivel nem tudjuk, hogy hol a holttest, ezért nem tudtuk elítélni, azt mondta két bíróság is. De ez nem volt igaz. Tett vallomást, hármat. És gyakorlatilag ha Jován László ügyvédje, a védője hamarabb odaér, nem tudták volna elítélni. Tehát ha ő egyáltalán nem tett volna vallomást, akkor azok a támpontok, amik ennek a 40 órának összeillesztéséhez kellettek volna, nem lettek volna meg. Az ő vallomásából származott egy csomó információ. Az ő vallomása zárt ki egy csomó lehetőséget. Ugye elméleti lehetőség az, hogy ő egy hullát darabolt föl. Az már nem olyan szintű bűncselekmény - kegyeletsértés, vagy valami enyhébb személyiségi jogi, de biztos, hogy nem jár érte 21 év fegyház.
Tehát azt például mindenképpen holttest hiányában is ki kellett zárni, hogy ő valahogy megszerezte a hullát. Valaki letette az ajtója elé, vagy valaki érkezett hozzá, és hozta. Vagy van egy bűntársa, az megölte, és ő csak kiszórta. Mert aki kiszórta - nem is kellett bizonyítást felvenni - az egyértelmű volt, hogy ő szórta ki a felesége testrészeinek az égetett, darált darabjait. És az ő vallomása tele volt olyan pontokkal, ami a 40 órából itt kizárt 4 órát, hogy bárki jöhetett volna hozzá, ott elmondta, hogy ő hol volt, ahol tényleg volt. Elvitte a fiát ide edzésre, oda iskolába. Elment a boltba vásárolni. Összeállt az a 40 óra, hogy semmi más nem történhetett, mint hogy a felesége munkahelyéről kedd este 8 órától a másfél nappal későbbi kiszórásig senkivel nem találkozott, csak a fiával. De még az is, hogy a fia mikor aludt, az is behatárolta, hogy ő mikor csinálhatott valamit. Mert azért az anyukát darabolni meg égetni a fia jelenlétében, az még az ő erkölcsi szintjén sem volt bevállalható. Tehát lehetett tudni, hogy ez mikor nem történhetett meg.

Ez volt tehát az érvelés, amivel András és Szilárd meg akarta győzni az ország legmagasabb szintű bíróságát. Ezután jött ez egynaposra tervezett tárgyalás és ítélethirdetés.

2020 október hatodikát írunk. Már hónapok óta velünk van a covid, a világ legnagyobb természetességével nyúlunk a zsebünkbe a maszkért, ha zárt helyiségbe lépünk. A Kúrián vagyunk. Ma dől el, bűnösnek ítélik-e Jánost felesége szándékos megöléséért. Hiába óriási az érdeklődés, a járvány miatt csak korlátozott számban engedik be a hallgatóságot. Szilárd és szülei láthatóan nagyon feszültek, ügyvédjük, Gál András igyekszik nyugtatni őket. Mindenki arra számít, hogy még ma ítélet születik Judit ügyében.

János nem jelent meg a bíróságon, amit meg is tehetett, nem volt kötelező részt vennie a tárgyaláson. A teremben minden úgy indult, ahogy várható volt. Aztán egyszer csak egy olyan dolog történt, ami bíróságon nem nagyon szokott.

Szilárd: Tehát amikor elhangzott a vád meg a sértetti oldal beszéde, akkor az elnöklő bíró, dr. Márki Zoltán megkérdezte a védelmet, hogy most a szünet előtt szeretné-e még elmondani a beszédét vagy szünet után. Vagy tartanának egy negyedórás szünetet, mert már megy másfél órája a tárgyaláson. Mondta dr. Jován ügyvéd úr, hogy akkor a szünet után. Oké, mindenki ugye kiment, negyed óra. Álldogálunk kint, negyed óra eltelt. Sehol senki. Fél óra eltelt. Sehol senki. Eltelt egy óra. Sehol senki. Nézegettünk így, András, mondom, András, mi ez, mi történt, hogy miért nem kezdünk. Fogalma nincs. Nem tudja. Azt hiszem, egy és negyed óra lehetett. Amikor azt mondták, hogy akkor mindenki fáradjon be, mert folytatódik a tárgyalás. Helyet foglalunk, majd Márki Zoltán bíró úr bejelentést tett, hogy elrendelték a vádlott letartóztatását. És hogy azért tartott ilyen sokáig az ügy, mert hogy próbálták őt a lakhelyén utolérni, de nem sikerült. Magyarul kiküldtek oda egy rendőrségi autót, de hát azt nem sikerült, úgyhogy most keresik, de hogy a letartóztatása folyamatban van. Én így ültem... És akkor így hát.. édesapám mögöttem ült, és így hátrafordultam. Egymásra néztünk, és éreztük, hogy ez már akkor itt valami.

Sok bírósági tárgyaláson vettem már részt, de ehhez hasonlót még soha nem láttam. Mindenki csak pislogott, mindenki a jogászokat kérdezgette, mi történik, óriási lett az izgalom. Ez vajon azt jelenti, hogy arra készülnek, súlyosítják a büntetést, és attól tartanak, a vádlott megszökik? Gál András később így magyarázta a történteket:

András: Nekem nincs elég hosszú jogászkarrierem, mert én még csak húsz éve vagyok a pályán, úgyhogy… Ez alatt a rövid idő alatt ilyet még nem láttam. De lehet, hogy már valaki látott. Ez egy fehér holló.
Kérdés: Akkor, amikor bejelentette a szünetet, te sejtetted, hogy erre készül?
András: Nem.
Kérdés: Tehát akkor neked is teljes meglepetés volt. Azért mindenki eléggé meg volt döbbenve. Csak nem tudtam, hogy ez mennyire szokás.
András: Egyáltalán nem szokás. Ez egy harmadfokú tárgyalás. Harmadfokú tárgyalásra nem kell eljönnie a vádlottnak. Tehát az, hogy ő nem volt ott, az igazolt. Nem volt megjelenési kötelezettsége. Ugyanakkor életfogytos ügyben, a tanács részéről, ha ők úgy gondolkodtak már akkor, hogy lehet, hogy elmarasztaljuk, akkor teljesen reális, hogy addig volt benn, ha jól emlékszem, huszonhét hónapot, vagy valami keveset ahhoz képest, ami ilyenért jár. Nyilván fölmerül bennük, hogy ha életfogytos ügyben ítéletet akarok hirdetni, akkor egy kétéves, eddig benn töltött őrizet nem fogja visszatartani attól, hogy megszökjön. Különösen életfogytos... Itt az is benne volt, hogy tényleges életfogytot kap, tehát ebben a minősítésben lehetett volna tényleges életfogytot kapni. Ott nincs is olyan, hogy elveszti a kedvezményét valaki, hiszen nincs is kedvezmény, ténylegesen élete végéig börtönben marad, tehát semmit nem veszít azzal, ha megszökik, és ha 3 évet bujkál, akkor 3 évvel kevesebbet volt börtönben. Tehát ez volt a bíróság fejében, gondolom… tehát nem tudom, mi volt a fejükben, lényeg az, hogy ezt a döntést hozták.

A tárgyalást egy héttel elnapolták. Ez Szilárdék számára lelkileg nagyon megterhelő volt, hiszen évek óta várták, hogy igazságos ítélet szülessen Judit ügyében. Ugyanakkor János letartóztatását jó jelnek vették, bíztak benne, hogy a Kúria jóval szigorúbb ítéletet hoz, mint másodfokon a Győri Ítélőtábla. Judit édesanyja viszont már teljesen kimerült. Azt mondta fiának, a következő, elnapolt tárgyalásra még elmegy, de utána soha többé bíróság, elege van.

Ítélet azonban - egy formai hiba miatt - akkor sem született. Ugyanis János ügyvédjének nem volt alkalma zavartalanul egyeztetni az ügyfelével. Erre adtak nekik három napot, hogy még véletlenül se lehessen eljárási hiba miatt támadni később az ítéletet.

Október 16-án aztán újra megtelt a tárgyalóterem. Sőt, a szomszédos terem is, ahonnan az újságírók egy része egy kivetítőn követhette az eseményeket. A vádlott videós kapcsolaton keresztül vett részt a tárgyaláson, de mint mindenki, ő is maszkot viselt. Valósággal vágni lehetett a feszültséget. Aztán végül kimondták a jogerős ítéletet: a Kúria előre kitervelt, szándékos emberölésért 21 év fegyházra ítélte a darnózseli hentest.

Szilárd: Valóban megtörtént ugye az ítélethirdetés. Ahol aztán kimondták, hogy 21 év, és előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés.
Kérdés: Mit éreztetek akkor?
Szilárd: Hát én ezt nem, ezt a 21 évet nem tudtam elképzelni. A megkönnyebbülés az nyilvánvalóan megvolt, és amikor kimondták ezt a 21 évet - ugye miközben elmondják, állni kell,utána ugye, amikor az indoklást olvassák, már le lehet ülni. Amikor az indoklást olvasták, akkor én megmondom őszintén, nem is tudtam az elején figyelni. Gyorsan, aki fontos volt, édesapámnak, aki nem tudott lenni, megírtam, hogy 21. Ennyit írtam neki, hogy 21 év fegyház. Ennyit írtam csak, aztán írt vissza, azt mondja, hogy: “elírtad?” vagy valami nem is tudom, mit írt vissza, azt mondom, nem, nem ez tényleg annyi. És akkor mondta… utána később mesélte, hogy előtte akkor autót vezetett. Megállt utána negyed óráig, azt mondja, mert nem tudott hova lenni, tehát számára ez megkönnyebbülés volt meg természetesen édesanyámnak is. Neki annyival azért nehezebb, hogy egy anyának egy ilyen az mindig egy kicsit más. Szerintem egy ilyet nem tud egy anya teljes egészében földolgozni soha. De neki is adott egyfajta megnyugvást.

András szerint az, hogy a Kúria bizonyítottnak találta, hogy János előre megfontolt szándékkal ölte meg Juditot, nagyrészt Szilárd érdeme. Ő írta ugyanis bele a beadványba, hogy a vádlott azt vallotta, a gyilkosság napján megkérte az apját, hogy estig vigyázzon a kisfiúra. Vagyis tudta, hogy biztos nem fog hazaérni, mire a fia este 7-kor hazajön a fociedzésről. Ez arra utal, hogy János alaposan eltervezte, mit fog csinálni. András szerint ez a mondat billentette át a bírót. Az ítélet indoklásába is bekerült, hogy ez a vallomás alátámasztja a tervszerűséget, az előre megfontolt szándékot. András szerint tehát Szilárd nélkül nem ítélik el húga gyilkosát.

András: Ha a Szilárd nincs, nem ítélik el. Nemcsak azért, mert ő tette a feljelentést, hanem ő olyan szinten volt képben evvel az üggyel, hogy ha azt a segítséget az én stábom nem kapja meg, amit a Szilárdtól kaptunk, akkor tízszer ennyi időbe tellett volna, amit nem tudtunk volna belefektetni, és lehet, hogy meg se találtuk volna azokat a részleteket, amiket ő fejből tudott. Tehát Szilárd, nyilván a testvére gyilkosát a lehető legnagyobb intenzitással akarta felelősségre vonni és. Szakmailag is nagyon logikus gondolkodású, nagyon jól teszi egymás mellé a releváns és nem releváns dolgokat. Nagyon jól szűri, teszi egymás mellé a tényeket. Úgyhogy az ő segítsége kellett ez. Pontosabban inkább úgy fogalmaznék, hogy én segítettem neki, tehát nem ő segített nekem. Bár én írtam alá a beadványainkat, de Szilárdnak egy kicsit segíteni kellett, hogy az ő gondolatai az igazságszolgáltatás előtti konform legyen formailag, de egyébként ő volt. Akié az érdem.

Tehát hat évvel a gyilkosság után, Szilárdnak és ügyvédjének köszönhetően végre elérkezett az igazság pillanata. János megkezdte hosszú börtönbüntetését, Judit békében nyugodhat, rokonai pedig talán kicsit nyugodtabban alszanak.

A jogerős ítélet után sokan tették fel a kérdést: miért nem vonták felelősségre János apját? Jó kérdés, de megválaszolni már nem fogják, időközben ugyanis a férfi meghalt. Így sosem fogja már elmondani, pontosan mit csinált aznap éjjel a kerítésnél, amikor fiától azt kérdezte: sikerült?
Vizsgálták azonban János nővérének a szerepét. Ő ugyanis azt vallotta, testvére nála volt a gyilkosság idején. Az, hogy ez nem volt igaz, már az ügy elején kiderült, mégsem vonták felelősségre hamis tanúzásért. A Kúria ítélete után egy évvel mégis vádat emeltek ellene, ügyében azóta ítélet is született: F. Csillát idén júniusban első fokon 1 év 10 hónap felfüggesztett börtönre ítélte a Győri Járásbíróság.

2020. október 26-án végre jogerős ítéletet hoztak Judit ügyében, de a történetnek itt nincs vége. János ügyvédje beadványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, hogy semmisítsék meg az ítéletet eljárási hiba miatt, de ezt az AB elutasította. Szilárd úgy tudja, az ügyvéd hajlandó akár a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elé citálni az ügyet.

András és Szilárd az ügy kapcsán egy fontos törvénymódosításra is javaslatot tett az Igazságügyi Minisztériumnak. Ez arról szólt, hogy bővítsék azon adatok körét, amelyeket a mobilszolgáltatóknak a rendőrség kérésére ki kell adniuk, így szerepeljenek benne például a GPS adatok. Mint az adás első felében említettük, ezeket jelen állás szerint csak külön kérésre adják ki a szolgáltatók. De mire a nyomozók odáig jutnak, hogy rájönnek, hogy szükségük van ezekre az adatokra, könnyen lehet, hogy azok már megsemmisültek.

Amit eddig ki lehetett járni testvére ügyében, Szilárd kijárta. Azonban
sem János, sem a nővére ellen hozott ítélet nem hozza vissza Juditot az életbe.

Szilárd: Amikor ez az ügy elindult, és ugye azért a bulvármédiákban ez eléggé ilyen csámcsogós sztori volt, már az elején is, köszönhető ez annak, hogy a gyilkos családja ugye, ahol megnyilatkozott, meg elmondta, ott mindig az volt, hogy mintha Judit egy ilyen léha nőszemély lenne, és igazából semmi látnivaló nem történt, hanem valószínű, hogy ez a léhasága vezette oda, hogy fogta magát és külföldre ment. Tehát ez volt a család narratívája az eltűnés kapcsán. Na most meg hogy meg ugye úgy jött le csomó helyen, hogy masszőr, nem gyógytornász. És az egésznek volt egy olyan aurája, legalábbis bizonyos médiáknál, mintha itt egy... olvastam sajnos ilyen kommenteket is, hogy van egy léha nőszemély, akit aztán a férje jól feldolgozott. Ugye mert hogy hentes, tudod. Ilyenek mentek a médiában. És amikor ezt ikszedszerre olvassa az ember, akkor ez már egy kicsit - mondjuk így - megterhelő. És akkor kezdtem el mindenhol, ahova aztán csak meghívtak, tévétől kezdve mindenhol elmondani azt, hogy egy dologról nem beszélünk, arról, hogy Judit milyen ember volt, milyen ember. És mikor én ezekről beszéltem, ezek soha nem kerültek bele az adásokba. Nyilván mert most azt elmondom, hogy milyen volt, meg egy jó ember, ez nem, ez nem hírérték. Egy hírműsorban, hát az, hogy milyen az ember. Hát nem az számít, hanem az, hogy ami fröcsög, ccsattan, vagy valami, arról lehet ugye csinálni valami jó műsort, arról, hogy van egy jó ember, arról roppant nehéz. És én ezt mindenhol elmondtam, és ha erre itt van tér, akkor örülök.

Elmondtam az,t hogy nagyon szerencsés ember vagyok, mert én nagyon sok jó emberrel találkoztam az életemben. De még ezek közül a nagyon sok ember közül is a Judit - és ezt nem azért mondom, mert a testvérem, hanem azért, mint ember, ilyen volt. Aki a jók közül is ott van a csúcson, tehát egy olyan ember, aki szinte meg a légynek sem tudott ártani. Hogy hogy kaphat valaki egy ilyen sorsot.
És itt most nem a sors vagy sorsszerűség ellen beszélek, csak hogy ez ilyen fura, hogy van egy nő, aki mindent megtett a családjáért, a gyerekeiért. Soha rosszat nem tett… Egyébként amikor tanúvallomást vettek fel a vádlott apjától, aki aztán utálta Juditot, meg annyi rosszat beszélt róla,hogy valami elképesztő. Még ő sem tudta azt mondani, hogy… megkérdezték a rendőrök, hogy kivel volt haragban Judit. És ő a fián kívül nem tudott említeni senkit. Tehát még ő is, még rosszindulatból se tudott olyat mondani, hogy a Judit valakivel rosszban lett volna. És ez tényleg így volt. Judit mindenkinek segített, nem véletlenül lett gyógytornász, hanem hogy az embereknek tudjon segíteni.

Judit másoknak próbált segíteni, de amikor ő kért segítséget, magára maradt. Szilárd a mai napig nem érti, hogyan érhetett ilyen tragikus véget testvére élete.

Szilárd: Az, hogy mennyire nem kapott segítséget az igazságszolgáltatástól. Tehát ebben volt olyan is, hogy az egyik barátom, aki akkor még a Kisalföldnél, a megyei újságnál volt újságíró. És próbált neki segíteni, ismert rendőrt, megyeit, amikor ez a kerékanyás ügy volt, hogy elküldte a Juditot, beprotezsálta, hogy menjen el, beszéljen vele, hogy mit lehet egy ilyen ügyben csinálni. Hogy igazából az életedre törnek, de nincs semmilyen adat, csak tudod nagy valószínűséggel, hogy kinek van hozzá köze, hogy mit lehet ilyenkor egyáltalán csinálni.

Ugye az a szituáció, amiben benne volt, és elment ehhez a rendőrhöz, beszélt vele, van valamilyen alezredes is, és ők is mondták, hogy… ilyen pingvineztek, hogy hát nem… Nem voltak eszközök még azoknak az embereknek a kezében sem, akik egyébként jószándékkal segíthettek volna vagy segíteni akartak. És ez volt ebben a szörnyű, hogy ott volt egyedül a húgom, aki mögött állt a családja, és próbált segíteni ugye ebben az egész folyamatban. De se a válóperben nem kapta meg azt a jogi támogatást, meg az összes többiben se, tehát majdnem olyan, mint egy szélmalomharcot vívott egy olyan esetben, ahol ő volt az, aki aztán az elszenvedője volt ennek az egésznek. És nem kapott.

Judit története egy kirívóan drámai és horrorisztikus példája egy olyan jelenségnek, ami sajnos egyáltalán nem kirívó, sőt, általános. A Nők a Nőkért Egyesület adatai szerint Magyarországon minden ötödik nőt ért már élete során fizikai bántalmazás a partnere részéről. A nők elleni családon belüli erőszak világszerte több százezer nő életét követeli évente. A nők ellen elkövetett bűncselekmények között egyértelműen a családon belüli erőszak a leggyakoribb halálozási ok. Ez Magyarországon is így van. Rendőrségi adatközlések szerint a meggyilkolt nők több mint felével a férjük, élettársuk vagy volt partnerük végez. 2014-ben, amikor János meggyilkolta Juditot, a Mérce.hu gyűjtése szerint még 15 másik nőt gyilkolt meg egy közeli férfi hozzátartozója, családtagja vagy ismerőse.

Kommentek

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt