(Részlet az Idegtartás című könyvből.)

Ülök a hűvösvölgyi családi ház mediterrán hangulatú, kerámiapadlós nappalijában. Velem szemben, a dohányzóasztal túloldalán, a lepedővel letakart bőrkanapén ülve E., a házigazda arról mesél – egészen kivételes bátorsággal és tisztánlátással –, hogy a mellette terpeszkedő barátja hogyan zaklatja, immár nyolc hónapja, a lelki zsarolástól a szomszédokat is felébresztő késő éjszakai visításon át a testi fenyegetésekig terjedő eszközökkel. Csakhogy E. mindeközben a zaklatója húsos tarkóját, néha puffadt, ritkás szőrrel borított hasát vakargatja. És tele szájjal vigyorog.

A zaklatója ugyanis egy törpemalac.

E.-vel és Tarhonyával egy facebookos csoportban ismerkedtem meg, ahol előbbi arról posztolt, hogy alkalmi malacszittert keres utóbbi mellé. A bejegyzés valóságos hisztériát váltott ki a csoporttagok körében, de én se maradtam hideg, hiszen két nap sem telt, és itt ülök, sőt néha levegőt venni is elfelejtek, ahogy E. sztorijait hallgatom arról, hogy milyen dolog együtt élni egy kicsi, primadonnalelkű disznóval.

A törpemalacokkal, vagyis egy konkrét, igen tehetséges, Tarhonyához hasonlóan minnesotai típusú törpemalaccal 2008 nyarán ismerkedtem meg, amikor Xantus János kisfilmet rendezett az Etetés című könyvem pár sztorija alapján, és elmentem megnézni a forgatás egyik napját a pócsmegyeri bányató partján. Az egyik jelenetben egy disznó is szerepelt, akit egy idomított amerikai törpemalac játszott. Első látásra lenyűgözött azzal, hogy póráz nélkül, látható érdeklődéssel figyelte a forgatást, minden szóbeli utasítást jól láthatóan megértett, majd sokkal hatékonyabban hajtott végre, mint bármelyik ember származású színész kollégája. Mindehhez úgy csóválta a farkát, mint egy kutya, olyan barátságos volt, mint egy dél-spanyol, és olyan viccesen nézett ki, mint Antal Imre.

Merítőszákkal malacra

E. a szintén minnesotai Tarhonyával a Jófogáson találkozott, és mindössze 15 ezer forintért lett az övé. A fekete-fehér törpemalac első, velük töltött napjai a legkevésbé sem vetítették előre azt, ami nemsokára bekövetkezett. Tarhonya élete első két hónapját egy Somogy megyei ólban töltötte, egyáltalán nem volt kézhez szoktatva, ezért az érkezésekor rettentően be volt gyulladva. De annyira, hogy az első éjszaka a rettegéstől ki sem mert bújni az utazóládájából. Ezért másnap próbaképpen kitették a dobozt a kertbe.

Ez mozgásba is lendítette az eseményeket, amennyiben az akkor még tényleg törpe méretű Tarhonya kipattant a dobozából, elporzott a kertbe, majd nem volt hajlandó visszajönni. Sőt megfogni sem hagyta magát, inkább tempósan pusztítani kezdte a növényzetet. Új gazdái már az első nap megtanulták, hogy

a törpemalacok sokkal gyorsabbak, fordulékonyabbak és erősebbek, mint azt bárki elképzelné néhány tündibündi Tiktok-videó megtekintése alapján.

Ez először baromi vicces volt, aztán kevésbé, másfél óra után pedig minimálisra csökkent a szórakoztató faktor, így a házigazdák is bekeményítettek. Áthívtak négy, közelben lakó családtagot, felnőttet és gyereket vegyesen, az akciócsoport tagjai seprűt, botot és merítőszákot ragadtak, majd a malacka után vetették magukat, de még így sem volt egyszerű elkapniuk.

E. ezen a ponton kissé elszontyolodott, mert ő olyan malactársról álmodott, aki alapvetően a kertben él ugyan, de hallgat rá, mint egy kutya, és sűrűn bejár a házba is. De a férje nem adta fel ilyen könnyen, és elkezdte egyre sűrűben ölbe venni Tarhonyát, aki gyorsan szelídült. A pusztítás mértékét látva elkerítették neki a kert egy részét, ahová kapott egy kutyaházat. Abban aludt, de egyre többet vitték be az emberházba. Hogy egy nap, miután elmentek a vendégeik, E.-t Tarhonyát vakargatva nyomja el az álom a nagyszoba kanapéján. Ekkor történt meg az áttörés: Tarhonya hepciás kisdisznóként feküdt le, és szerelmes malacként ébredt.

Tapad, mint a bélyeg

Tarhonya azóta levakarhatatlan E.-ről. A gazdája szerint sosincs köztük tízcentisnél nagyobb távolság, amikor bent flangál a házban. Bemutatóképpen felpattant a kanapéról, és elkezdett mászkálni a nappaliban, a disznó meg árnyékként követte. Majdnem eljátszották a kedvemért, hogy ha a gazdája éppen fürdik, a szívós disznó képes 20 percig könyökölni a kád szélén, őt bámulva rajongó tekintettel, de aztán maradtunk a leírásnál. Amíg ott voltam nálunk egy jó órát, malac barátunk kétszer tíz másodpercre távolodott el tőle vakarótávolságon túlra. Akkor is csak azért, hogy rózsaszín orrával villámgyorsan ellenőrizze, nem bújt-e el valami őrült finom csemege a kerámia padlólapok fugáiban. „A malactartásban az a legnehezebb, hogy megszűnt a magánszférám” – mondta ki hirtelen E., meglepően tárgyilagosan. Azért volt ez meglepő, mert közben jól láthatóan odavolt a dagadék haverjáért, akitől semmi pénzért nem válna meg.

Tarhonya mániákus ugyan, de közben igen értelmes is. Nagyon hamar megértette például, hogy mit jelent, ha a gazdája elmegy valahová, ezért ilyenkor csöndben marad, ellentétben egy csomó kutyával, például az én tacskóimmal, akik hosszasan képesek tutulni, ha magukra hagyjuk őket.

De ha tudja, hogy otthon vannak a gazdái, egy pillanat alatt párolog el a liberalizmusa. Előbb egyre sűrűbben és hangosabban röfög, hogy engedjék be végre, ha pedig nem értenek a szép szóból, jön az aduász, a malacvisítás. És ezt hosszú órákon át képes ismételgetni, ha arról van szó.

A használtmalac-piac rejtelmei

Ezen a ponton jön a képbe a törpemalacok egyik legfontosabb fizikai tulajdonsága, méghozzá az, hogy igazából nem is törpék. Fantasztikus PR-trükk volt törpemalacnak elnevezni azokat a világ különböző pontjain kitenyésztett disznókat, akik jóval kisebbek ugyan egy átlagos házi sertésnél, de a szó hétköznapi értelmében közel sem számítanak törpének. Árulkodó jel, hogy a törpék esetében szinte mindig „malacot”, nem pedig disznót vagy sertést emlegetnek. Merthogy ezek a remek háziállatok valójában csak malackorukban olyan picik, ahogy a TikTokon és Instán felnövő ember képzelné.

A korrekt elnevezés ezért a Klasszikus Kanapé Méretű Negyedtonnásnál Sokkal Kisebb De Még Mindig Elég Nagy Disznó lenne.

Tarhonya például még kamasz, de súlyra már akkora, mint egy labrador, és felnőtt korára 40-60 kilós is lehet, vagyis akkora, mint egy „borjú nagyságú” címkére jogosult kutya vagy egy kisebb ember. Az a tény pedig, hogy mindenki, aki valaha látott törpemalacot, pontosan tisztában van azzal, hogy nem törpe, mégis így hívja továbbra is, ideértve például engem is, remekül illusztrálja, hogy miként működik a kortárs kommunikáció.

A törpemalac-vásárlás több szempontból is igen hasonló a használtautó-beszerzéshez, amennyiben az eladó alapból mindig hazudik. Itt vagy azt hazudja, hogy nem nő meg, vagy azt, hogy ha keveset adsz neki enni, kicsi marad. Utóbbi annyira nevetséges gigakamunak tűnik már első hallásra, hogy természetesen pont ebben van valami igazságmag. Valós tudományos cikkekben olvastam, hogy következetes alultáplálással tényleg lehetséges 25 kiló körül tartani egyes törpemalac-vérvonalak súlyát, ráadásul anélkül, hogy bármilyen károsodást szenvednének. A „nem eteted, nem nő meg” szöveg azért ügyes, mert

1. az állítás igazságtartalmától függetlenül a gyakorlatban úgysem leszel képes folyamatosan koplaltatni a disznócskádat. Hiszen azt egyórás ismerkedés alapján is könnyű volt megtapasztalnom, hogy a törpemalacok két dologért élnek: a vakarásért és a folyamatos zabálásért. Ha bármelyikből kevesebbet kapnak az általuk ideálisnak véltnél, előbb figyelmeztetően röfögni kezdenek, aztán jön a visítozás. Ki tudna mindig ellenállni egy kajáért könyörgő minisertésnek, ha eleve annyira aranyosnak találja a kisebb disznókat, hogy képes volt összeköltözni eggyel?

2. Mivel úgyis el fogsz bukni, igazából bele se gondolsz, hogy ez a kőkemény tréninggel esetleg elérhető 25 kiló – és ez is csak pár alfajnál lehetséges – még mindig egy labrador mérete, és semmi köze a TikTok-videókról megismert, rögbilabdányi, egy kézzel ringatható nanomalackákhoz.

Vannak tenyésztők, akik esküdöznek, hogy ők nem törpe, hanem speciális kísérleti célokra kitenyésztett mikro-, sőt microdisznót tenyésztenek, ami tényleg apró marad, de így görbüljenek meg, ha nem. 99 százalék esélyed van arra, hogy ők is átverjenek. A kiábrándító igazság a következő. Tényleg léteznek olyan kistestű sertések, akiket mini, miniatűr vagy mikro fantázianéven árulnak, nagy részüket valójában laborbeli felhasználásra tenyésztették ki Amerikában, Németországban és még néhány, fejlett gyógyszer- és kozmetikai iparral bíró helyen. És létezik két vadon élő, ha nem is költőien aprócska, de 20-30 kilósnál nagyobbra nem növő disznófaj. De sem ezek az egzotikus ritkaságok, sem a hasonlóan kicsi laborbeliek nincsenek kereskedelmi forgalomban.

Látod, hogy törpe, mégsem az

A legtrükkösebb, csaló tőzsérek a kis sertésfélék azon biológiai jellegzetességét használják ki, hogy jóval korábban válnak ivaréretté, mint hogy elérnék a végleges testméretüket. A különbség testsúlyban még durvább, mint az életkort nézve. Mintha az emberek már akkora korukban szülni kezdenének, mint amekkorák második általánosban. Így megtörténhet, hogy a saját szemeddel látod az almot, az aprócska anyával és a játék állat méretű kicsinyeivel, mégis jól átráztak. Pár konkrét példa: a yucatáni mikromalac 20 kilósan vígan fial, aztán ugyanaz a nőstény lazán megnő 70 kilósra is. Az egyik legelterjedtebb fajta, a vietnámi csüngőhasú már 15 kilósan képes szülni, hogy a felnőttkori versenysúlya már 50 kiló legyen.

De a törpemalacnak nemcsak a súlya nagy, hanem az ereje és az ügyessége is, méghozzá meglepően.

Emiatt is van benne egészen kivételes pusztító potenciál.

Olyan hatékonysággal képes feldúlni a kertedet és a lakásodat, mint egy csapat motivált csimpánz. És ha magára hagyják, feltűnően intelligens állatként előbb unatkozni, majd bosszúból dúlni kezd, akár odakint van, akár odabent. Rág, dönt és túr: növényt, talajt, kerítést, bútort, matracot, ajtót, amit ér. De ha figyelnek is rá, odabent, bármikor képes villámgyorsan ellenőrizni a szemetes tartalmát. És mivel rafkós és kreatív, váratlan húzásokra is képes.

Egyszer arra értek haza a háziak, hogy az elvileg a kertben kolbászoló Tarhonya a nappali közepén túr. Kiderült, hogy nem zárták kilincsre a nappali hatalmas, jó pár négyzetméteres, kertbe vezető tolóajtaját, Tarhonya pedig kisakkozta, hogy pusztán a fogai és a bika nyakizma segítségével hogy tudja kívülről kinyitni.

Amikor egyenesen rákérdeztem, E. mindezek miatt határozottan azt mondta, hogy minden elfogultságával együtt sem javasolná, hogy bárki kizárólag lakásban próbáljon minidisznót tartani. Ő a tapasztalatai alapján ezt a kint is, bent is módszert tartja a legjobbnak. Lakásban maximum akkor tartja elképzelhetőnek a dolgot, ha az illető majdnem mindig otthon van, és akad napi 2-3 órája disznósétáltatásra, pedig nála kisdisznópártibb embert nehéz elképzelni.

Blaha Lujza, csak sörtékkel és hasított patácskával

Az érzelmes törpemalacok óriási drámakirályok és -királynők. Tarhonya például annyira féltékeny E. férjének kislányára, F.-re, hogy amikor egyszer inkább vele rajzolgatott, mint hogy a malaccal foglalkozott volna, Tarhonya fogta magát, és egyszerűen ellopta a rajzot. Amikor a kislány egy alkalommal náluk maradt éjszakára, és E. vele aludt a kanapén, a malac hajnali fél kettőig visított a kertben a felháborodástól. Amikor pedig F. kapott egy kiskutyát, és elhozta ismerkedni, Tarhonya úgy tett, mint akit nem izgat fel a dolog. (A törpemalacok általában jóban vannak a kutyákkal.) Aztán amikor elmentek körbesétálni a Hármashatár-hegyi repteret, hamar kiderült, hogy valójában totál kikészült idegileg: minden szembejövő emberre ráugrott, kicsiny csülkeivel átölelte őket, úgy könyörgött, hogy vigyék haza magukkal. Hogy utána öt teljes napon át ridegen elutasítsa E. összes kedveskedését.

Tarhonya tényleg egy az egyben adja a kis faluból származó nemzetközi dívát. Amikor a gazdái nyaralni mentek, egy tanyán helyezték el egy hétre, ahol a tyúkólban volt az alvóhelye. A Drámaian Szenvedő Malac egy héten át nem volt hajlandó kitenni a lábát az ólból, aminek egész nap nyitva állt az ajtaja.

Már vagy háromnegyed órája beszélgettünk arról, hogy milyen malaccal élni, és én egyre jobban csodáltam E.-t. Kíméletlenül pontos megfigyelések alapján, igen viccesen mesélt arról, hogy egy okos, a vonzerejét gátlás nélkül bevető, passzív-agresszív érzelmi zsaroló törpesertés milyen módszerekkel képes elérni, hogy az ember állandóan csak rá figyeljen.

Oké, hogy tényleg nem találkoztam aranyosabb állattal, az is világos, hogy mennyire értelmes és megejtő, hogy mennyire ragaszkodó, gondoltam magamban, de ki az, aki ennyit képes foglalkozni bárkivel is?

E. ezen a ponton árulta el, hogy a férje hajóskapitány.

A meglepő igazság az Agresszív Kismalacról

Van azonban egy fontos elem Tarhonya sztorijában: hősünk még nincs egyéves sem, vagyis még messze nem kifejlett kisdisznó. Mi van, ha a dívalelkű sertések fiatalon ennyire tapadósak ugyan, de két-három éves korukra megkomolyodnak? A kérdéssel azt az embert kerestem meg, aki világszinten is jegyzett szakértője az ember–törpemalac-viszonynak: Paula Pérez, az ELTE Etológia Tanszék kutatója. A tanszéken már öt éve folyik a Családi Törpemalac Program, ami azt jelenti, hogy 6-8 hetes kismalacokat helyeztek el önkéntes családoknál, majd rendszeresen feljegyzik a tapasztalataikat az együttélésről, illetve ezzel párhuzamosan egyedi kutatásokat is végeznek emberek és malacok részvételével.

Péreztől megtudtam, hogy a kutatók fiatal malacokról szerzett tapasztalatai megegyeznek E. élményeivel: mivel őseik kifejezetten szociális, kondában élő disznók voltak, a kis törpemalacok feltűnően ragaszkodnak a gazdájukhoz, akit hamar felismernek, és onnantól mindenhová követik. Érdekes eltérés viszont a kutyákhoz képest, hogy velük ellentétben nem minden emberhez közelednek alapvető bizalommal, hanem kizárólag a gazdáikhoz. Ennek később nagy jelentősége lesz.

Pérez tapasztalatai szerint E. egy-két éven belül fellélegezhet, a felnőtt disznók ugyanis, bár megmarad a ragaszkodásuk, már nem tapadnak annyira matricaként a gazdájukra és nincsenek szó szerint is folyamatosan a sarkában. Ezzel párhuzamosan viszont nő a bizalmatlanságuk a nem a családhoz tartozó emberekkel szemben. De annyira, hogy a kutató kifejezetten azt tanácsolja, hogy

sose menjünk be úgy egy törpedisznós házba, hogy nincs velünk a házigazda vagy korábban nem mutatott be a disznajának, mert a cuki malac ránk is támadhat.

Pérez ELTE-s kollégája, Turcsán Borbála nem egyszerűen kutatja a törpéket, de együtt is él eggyel hosszú évek óta. Arra, hogy kiskorukban tényleg mennyire bújósak, azt a példát hozta fel, hogy Töpit kölyökként még az egyetem heti megbeszéléseire is magával vitte a testére kötött hordozóban. Azt, hogy kábé mire számíthatsz egy felnőtt, lehiggadt törpemalactól, tökéletesen illusztrálja, hogy bár Töpi a gazdája szerint is visszafogottabb, mint kölyökként, ha Turcsán belefekszik az ágyába, akár aludni, akár csak olvasgatni kicsit napközben, a malac azonnal bemászik mellé.

Az érett kori, jéghideg távolságtartás törpemalac-szinten annyit jelent, hogy Töpi ma már egyedül is sokat tevékenykedik a kertben vagy más helyiségekben. „Viszont azért óránként egyszer idejön röfögve, hogy hol vagyok, megvagyok-e, majd vagy le is fekszik mellém egy picit, aztán visszamegy szunyálni, vagy legelni.” Ha kiskorában előbb álmosodott el, mint a gazdája, ezt minden alkalommal odament bejelenteni, és „pici hisztit csapott”, ha nem fektette le. Manapság, ötévesen, már simán csak elvonul, anélkül, hogy teátrálisan bejelentené a dolgot. És valamivel kevesebbszer követel vakarászást.

Töpi hozta a féltékeny-agresszív vonalat is. „Mikor új kutya lett, külön malacidőket kellett bevezetni, hogy kárpótolva érezze magát. Még így is bunkó a kutyával, de ez legtöbb, amit ki lehetett hozni belőle” – mondja a gazdája.

Igen, az Agresszív Kismalac popkulturális figurája a legkevésbé sem légből kapott. Mivel az agresszió része a disznók viselkedéskészletének, és feltűnően intelligens állatokról van szó, a törpemalacok is gátlás nélkül élnek vele, ha azt látják, hogy eredményes. Elég például egy-kétszer kiejtened a kezedből a kajáját etetés közben, mert az éhes malac türelmetlenségében véletlenül beléd harapott, hogy rákattanjon a harapdálásra.

Az Agresszív Kismalac akkor szokott előtörni belőlük, amikor 2-3 évesen elérik a felnőttkort és már majdnem akkorára nőttek, mint a kanapé, amit elfoglaltak tőled.

De a legtöbben egyáltalán nem bánják az einstandolt kanapét. Az ELTE-s kísérletben részt vevő gazdák nagy egyetértésben számoltak be arról, hogy milyen remek személyes viszonyba kerültek a törpedisznajukkal. Kifejezetten gyakori például a vakarászást követő közös szundikálás, ami azt jelenti, hogy a disznók valójában dagadt tacskók, esetleg a tacskók anorexiás malacok. A népszerű közös alvásnak abszolúte biológiai gyökere van, a vaddisznók ugyanis így, egymás-hegyén hátán szeretnek sziesztázni. A gazdák beszámolói megegyeznek abban is, hogy a malacok igen értelmesek, nagyon gyorsan tanulnak, és képesek mindenféle trükköket megtanulni. Népszerű tulajdonságuk az is, hogy „beszélgetnek” a gazdájukkal. Eleve igen sokat pofázó lények, ahogy azt én is megtapasztalhattam, sőt ha beszélnek hozzájuk, röfögve válaszolnak.

Hogy mi a törpemalactartás hátulütője? Kivételesen sok tapasztalata alapján Pérez igen hasonló dolgokat mondott, mint a csak Tarhonyát ismerő E. Első helyen az agresszivitásukat említette. A másik az, hogy a jelek szerint alapszokásuk a lakás brutális átrendezése. Nem szemétségből csinálják, hanem mert az ösztöneik turkálással kezdődő folyamatos tereprendezésre sarkallják őket, de a végeredmény ugyanaz, mintha simán csak szemétkednének.

Az Idegtartás című könyvet a 444 webshopjában lehet megvásárolni.