Természetvédők azon dolgoznak, hogy megszabadítsák az Indiai-óceánban található Amszterdam-szigetet a rágcsálóktól és a kóbor macskáktól, hogy megvédjék az albatroszokat és más vadmadarakat. 2024 telére szeretnék kiirtani az összes patkányt, macskát és egeret - mondta Lorien Boujot, aki az UNESCO által védett szigeten felelős az invazív emlősök kezeléséért.

A Francia Déli- és Antarktiszi-területeken, köztük az Amszterdam-szigeten él a világ legnagyobb sárgaorrú albatrosz-populációja, az UNESCO 2019-ben a világörökség részévé nyilvánította a rezervátumot. A sziget egy kutatóállomás kivételével lakatlan, Boujot szerint azonban az évek során idelátogató hajók által behurcolt macskák és patkányok a fő okai annak, hogy körülbelül 10 fészkelő madárfaj eltűnt a sziklákról és fennsíkokról. „A patkányok általában a tojásokat vagy a fiókákat zsákmányolják, míg a macskák még felnőttkorukban is megtámadhatják őket - mondta Boujot. - Az invazív fajok minden évben pusztítást végeznek a sárgaorrú albatroszok között.”

Az emlősök a madárkolerát is terjeszthetik, amely valószínűleg akkor került a szigetre, amikor a múltban csirkéket tartottak ott. Egyelőre nem tudják, hogy a rágcsálók hordozzák-e a betegséget és a harapásukkal átadják a madaraknak, vagy azért válnak hordozóvá, mert megeszik a kolerát hordozó madarakat, de az irtás után ez is kiderül majd.

A rágcsálók ráadásul megeszik az olyan őshonos növények virágait és magvait is, mint a sziget-foki mirtusz, amely ma már a túlélésért küzd. A természetvédők megpróbálták újraültetni, de az egerek és patkányok hajlamosak felzabálni vagy letörni a fiatal hajtásokat.

A terv szerint jövőre az antarktiszi tél folyamán mérget szórnak a levegőből a sziget teljes, 55 négyzetkilométeres területére - azért télen, hogy a szaporodási időszakban ne hagyják ki a fészkükben lévő fiatal egyedeket.

Az irtás kétmillió euróba kerül majd. Emellett idén télen a kóbor macskákat igyekeznek felkutatni, és kilövik vagy csapdába ejtik őket. Tavaly hét példányt likvidáltak, de egy ideje már nem láttak egyet sem a sziget körül felállított csapdák kameráin. Egyikük szerint az albatroszkolóniák közelében csökkent a fiókapusztulás az ott felállított csapdák hatására.

Boujot szerint két évet kell várni, hogy kiderüljön, megjelenik-e újra a kiszemelt emlősök közül bármelyik, mielőtt sikeresnek nevezhetnék a műveletet. Azt pedig csak az egy évtizedes megfigyelés fogja megmondani, hogy az elveszett madárfajok visszatérnek-e a szigetre fészkelni. (France24)