Hetek óta arról pusmognak az ukrán katonai felderítők és a nyugati elemzők, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök februárban vagy márciusban döntő stratégiai lépésre szánhatja el magát. A szokás szerint homályos katonai fogalom jelen esetben egy, a 2022. tél végihez fogható léptékű inváziót takar, mostanra ugyanis megkaphatták az ősszel mozgósítottak a minimális alapkiképzést, amely nélkül érdemben csak ágyútölteléknek lehetne használni őket.

Az elmúlt napokban több jele is volt annak, hogy az orosz haderő valóban nagy dobásra készül. Egyrészt az augusztus óta ostromolt Bahmutnál, amely november-decemberben a front legforróbb szakasza volt, ám ahol december végére az embertelenül nagy veszteségek miatt kimerülni látszott az orosz offenzíva, a Wagner zsoldoshadsereg kivéreztetett alakulatait reguláris erőkkel erősítették meg, és január végén új lendületet véve nekikezdtek az erődszerűen megerősített város bekerítésének. Alakulataik délkeleti irányból igyekeznek elvágni a főutat, amely egyben a legfőbb utánpótlási vonala a védőknek.

Ezzel párhuzamosan a front többi szakaszán is mozgolódni kezdtek. Luhanszk megye határán, ahova az ukránok kétlépcsős harkivi ellentámadásukkal szorították vissza a megszállót szeptember-októberben, a Kraszna folyó természetes védvonalát kihasználva megerősítették védelmüket, és nagy erőket mozgósítottak, elég nagyokat ahhoz, hogy akár támadó műveleteket is indíthassanak, fenyegetve Doneck megye északkeleti részét is.