80 éves korában meghalt Arne Treholt, volt norvég diplomata, akit kémkedésért 20 év börtönre ítéltek 1985-ben. Treholt a Szovjetunió és Irak ügynökeit is ellátta nyugati titkokkal, amikor letartóztatták, akkor is éppen a KGB-s tartótisztjéhez tartott Bécsbe, egy nagy táska titkosított dokumentummal.

Treholt újságíróként kezdte a pályáját, majd belépett a norvég munkáspártba, és hamar a külügyminisztériumban találta magát. Sőt, olyan tehetséges politikus és diplomata volt, hogy a 80-as évekre sokan azt gondolták, egyszer az ország külügyminisztere is lehet.

Mindeközben viszont a 70-es évek óta kémkedett a Szovjetuniónak. Először akkor kerülhetett szorosabb viszonyba a szovjetekkel, amikor az óceánokért felelős miniszterhelyettesként a Jeges-tenger felosztásáról, halászati és olajkitermelési jogokról kellett a szovjetekkel tárgyalnia. A bíróság szerint már ekkor olyan dokumentumokat osztott meg, amelyeket nem lett volna szabad. Később pedig azt is kiszivárogtatta a KGB-nek, hogy a norvég hadsereg hogyan készül egy esetleges NATO-Szovjetunió háborúra.

Treholt azt állította, hogy ő csak javítani akart a hidegháború alatt elmérgesedő viszonyokon, bár beismerte, hogy pénzt is kapott a titkokért cserébe.

A norvég ügyészség szerint zsarolhatták is a szovjetek, 1975-ben ugyanis Treholt részt vett egy orgián Moszkvában, amiről, hogy, hogy nem, képek is készültek. Treholt tagadta a képek létezését. Azt is állította, hogy csak olyan titkokat adott ki a szovjeteknek, amikkel nem ártott a norvég érdekeknek. Az őt elítélő bíróág ezt nagyon másképp látta, az ítélet szerint helyrehozhatatlan károkat okozott.

Nemcsak a szovjeteknek szállított nyugati titkokat. Az 1980-ban indult Irak-Irán háború idején az iraki oldalnak szolgáltatott információkat arról, hogy a nyugati vezetők hogy látják a háború alakulását. Mindezekért 1985-ben 20 év börtönre ítélték, de 1992-ben, rossz egészségi állapotára és a Szovjetunió szétesésére tekintettel szabadon engedték.

Oroszországgal szabadulása után is baráti viszonyt ápolt, sőt, egy ideje Moszkvában is élt, és itt is halt meg. Idejét pedig részben azzal töltötte, hogy igyekezett meggyőzni a norvégokat, hogy érdemes lenne jóban lenni Oroszországgal. Még 2020-ban is jelent meg cikke az Aftenposten nevű napilapban, amiben amellett érvelt, hogy Norvégiának tiszteletben kellene tartania Oroszország "legitim érdekeit". (Reuters)