A sajtójelentések szerint riadalom tört ki a martonvásári szőlőhegyen, amikor szerdán többen is kiszúrták, hogy errefelé kóborol M237, a fiatal svájci farkas. M237 bő hete téma: egy svájci, a helyi farkasfalkákat figyelő farkasvédelmi szervezet, a Gruppe Wolf Schweiz ekkor tette közzé, hogy a kiábrándítóan elnevezett, cserébe jeladóval felszerelt fiatal hím elszakadt a falkájától, kelet felé indult, a Fertő tó térségben magyar területre lépett és már a Vértes hegységnél tart, rendületlenül haladva kelet felé.

Martonvásáron azonban kiderült, hogy mégsem vad bankárfarkasról, hanem szelíd csehszlovák farkaskutyáról van szó, aki gazdáival együtt ott lakik a szőlőhegyen.

A feol.hu egyik olvasója a nyomozást is elvégezte, amikor nemcsak beazonosította a kutyát, de meg is látogatta a gazdáit, majd azt jelentette, hogy

“Megkérdeztem, a kerítést már építik, még nincs kész, ezért szökött ki. Törzskönyvezett, szocializált csehszlovák farkaskutya.”A csehszlovák farkaskutya a legviccesebb pedigrével rendelkező fajkutyák egyike. Ki másnak, mint egy cseh mérnöknek jutott eszébe az 1950-es években, hogy ideje lenne végre kinemesíteni egy igazán pöpec munkakutyát, hogy máshogy, mint a német juhászkutya és a közönséges farkas pároztatásával.

Az eszkimók egyszerűen kikötik a tüzelő szánhúzó szukákat az erdőszélen, a csehszlovákok sokkal bonyolultabban oldották meg. 1958 és 83 között titkos és kevésbé titkos tenyésztelepeken pároztattak össze kutyákat és farkasokat. A hetvenes évektől kezdve mindezt ráadásul a Malacka nevű községben művelték.

Az első feljegyzett sikeres párzást Brita, a nőstény farkas és Cesar z Brezoveho haje, a kan német juhász mutatta be, az utolsót pedig egy Lady nevű farkas és lovagja, Bojar von Schotterhof. Azóta nem vonnak be farkasokat a buliba, hanem saját köreikben pároztatják az erősen farkasküllemű, de hivatalosan elismert kutyafajtának számító csehszlovákokat.