• Ölelj át! Jó szorosan ölelj! Mondd, hogy szereted az Urat!
• Szeretlek, Uram!
• Nahát, milyen széles a csípőd! Nagyon széles a csípőd Soo-jeong. Ez tetszik?
• (síró hang)
• Elélveztél? Elélveztél? Nedves vagy?
• (síró hang)
• Én legalább ötvenszer elmentem. Ötvenszer.

A fenti párbeszéd egy Maple nevű fiatal koreai lány és Jeong Myeong-seok koreai szektavezér között zajlott, miután utóbbi sokadszorra megerőszakolta a lányt. A hangfelvételt Maple készítette, aki névvel és arccal vállalta a szereplést az Isten nevében: Szent árulás című netflixes dokumentumsorozatban.

A dokusorozat pont arról szól, amit a címe is sugall: magukat Istennek nevező emberek pokoli tetteiről. A nyolc részben négy koreai szektavezért, azok kegyetlenkedéseit és a velük szemben folytatott – sok esetben erősen elbaltázott – nyomozást mutatják be, sokszor olyan részletességgel, hogy képtelenség odanézni. Egy idő után én is azért néztem a koreai sorozatot angol szinkronnal, mert már nem akartam sokadszorra is látni az örök életre traumatizáló képsorokat. Mert az Isten nevében: Szent árulás tényleg súlyosan felkavaró, nem tartanám túlzásnak a 18-as karikánál durvább figyelmeztetést sem.

A sorozat első része is azonnal a fent idézett hangfelvétellel indít, majd Maple síró arcával folytatódik, nincs semmi könnyed felvezetés, rögtön bedobnak minket a pokol legmélyére, ahonnan aztán nyolc részen át nincs kiút. Sőt, minél előrébb haladunk a sorozatban, és minél több szektavezér kegyetlenkedéseit ismerjük meg, annál inkább vágyunk inkább valami buta társkereső reality megnézésére, még akkor is, ha valamilyen szinten az is csak egy traumatizáló emberkísérlet.