Pozitív sztori of the day:
Ma, szerdán 10:11-kor posztoltam ki, hogy a II kerületi Törökvész úton találtak egy aranyos beagle-t. A hírt, amit nem sokkal korábban rakták ki egy második kerületi FB-csoportba, próba szerencse alapon tettem ki, hátha még észre sem vette a gazdája, hogy meglépett a nagyfülű szökőbajnok, és pont 444-olvasó.
11.15-kor írt rám N., hogy ő a gazdája, és nálam van-e Rudi, mert indulna is érte. Mint kiderült, egy barátnője olvasta a 444-en a Rudiról szóló miniposztot, majd ő hívta fel a jó hírrel, hogy valaki megtalálta a 14 évesen is igazán fitt fülbajnokot. A megkönnyebbült N. alig tette le a telefont, az újra csörgött. Ezúttal a Pasaréti téri állatorvos volt az, a megtalálók hozzá vitték be ugyanis Rudit, ő pedig a csip leolvasásával megtudta a gazda telefonszámát. Úgyhogy - bár kalandor barátunk a mi posztunk nélkül is meglett volna - úgy örülünk, mintha mi találtuk volna meg.
Rudi egyébként azért tudott meglépni a Széher útról, még tegnap, mert az erős szél megrongálta a házuk kerítését, ő meg kipréselte magát a résen és indult bulizni.
És akkor most mind együtt énekeljük el Rudinak a Specials-zel együtt, hogy
vagy esetleg a Lynval Golding/Pogues-féle isteni feldolgozást: