Tejdemonstráció, taxisblokád, diáktüntetés, bányászsztrájk, éhségsztrájk, tiltakozás a kormány ellen: harminc éve, 1992 decemberében ezek a képsorok váltották egymást a köztévé adásában, összefoglalva a rendszerváltás hajnalának legélesebb konfliktusait.

Aztán megjelent Baló György:

„(...) ez természetes tartozéka minden demokráciának. Ha valaki elégedetlen valamivel, amit a hatalom tesz vagy nem tesz: tüntet, tiltakozik, mozgalmat szervez, és készül a következő választásokra. Ha elég sokan gondolkoznak hozzá hasonlóan, más pártot vagy pártokat juttat hatalomra. Mindez megszokott és természetes demokratikus rendszerekben, Magyarországon is az. Az utóbbi hónapokban mintha megváltozott volna valami az országban. Látványosan megszaporodtak a különféle tiltakozó akciók és mozgalmak, és a tömeges tüntetésekkel párhuzamosan, illetve ezek helyett, mintha egyre kisebb csoportok választanának egyre kétségbeesettebb és elkeseredettebb tiltakozási formákat, például éhségsztrájkot. És ez a legkevésbé sem természetes, mert arra utal, hogy vannak, akik úgy érzik, hogy nincs lehetőségük véleményük, érdekeik érvényesítésére, és őket, az ő helyzetüket a döntéshozók nem kellőképpen veszik figyelembe. (...) Talán kommunikációs zárlat van Magyarországon a hatalom és az állampolgárok között?”

Majd megszólította Hann Endrét - aki már akkor is a Medián vezetője volt, de még nem mintázták róla egy kurzusfilm főgonoszát -, hogy mutassa be, a méréseik alapján mennyire nem bíznak az emberek az állami szervekben.

Ezután egyórás vita következett. Az egyik oldalon ültek azok, akik akkoriban ilyen-olyan megmozdulásokat szerveztek. A másik oldalon az MDF vezette kormány politikusai és parlamenti képviselők kaptak helyet (egyedül a Fidesz nem ment el). A harmadik csoportot újságírók alkották, nyolc különböző laptól.

Ennek a mai szemmel zavarbaejtő műsornak Krétakör volt a címe, 1992-ben indult a köztévén. Elsőként a tiltakozók kaptak szót, és Valencsik Ferenc - aki azóta kétes politikaibulvár-oldalak tulajdonosaként lett ismert - elmondta, hogy a rendszerváltás első két és fél évében a hatalom elszakadt az emberektől. Egy későbbi ponton Ferge Zsuzsa, a legendás szociológus felkérdezte a kormányszóvivőt a munkanélküliségről, aki válaszában kikérte magának, hogy ne olvasná Ferge tanulmányait.

Kár szaporítani a példákat, a mából nézve az egész tele van szürreálisnak tetsző jelenetekkel, itt lehet visszanézni a teljes adást:

link Forrás

Ez csak egyetlen videó a VHS leletek nevű Youtube-csatornákról, amiket Péter kezdett építgetni lomtalanításokon talált kazettákból.

„Sok idő elmegy vele, de homeoffice-ban dolgozom otthon (szoftverfejlesztő vagyok). Hogy mennyi időm megy el, nem is tudom, mert nagyon hullámzó. Van hogy egy hónapig csak gyűjtöm a kazettákat, aztán nekiállok, és digitalizálom őket, amikor több időm van rá. De akkor simán 8-10 órám is rámehet/nap. Valamennyit minden nap foglalkozom vele, el szoktam olvasni a kommenteket, van hogy pontosítani kell pl. dátumot, leírást” - írta emailben.

Bőven találunk a csatornán a fentihez hasonló jeleneteket, amik azzal szembesítenek minket, mennyivel szabadabban működött akkoriban a tévé, és milyen nyíltan mutatta be nemcsak a történelmi jelentőségű (1990-es benzináremelés), hanem a hétköznapi konfliktusokat is. Időnként persze megmosolyogtató stílusban.

Ez az 1992-es riport egy Nyugati téri pizzériáról szól, ami illegálisan tartotta nyitva a teraszt éjszaka, őrületbe kergetve a szomszédokat. Egymás után nyilatkozik a fővárosi közterület-felügyelet jogtanácsosa, az önkormányzati ügyintéző és a körzeti megbízott. Végül a riporter a tulajdonost is kérdőre vonja, aki nem csinál titkot belőle, mennyire nem érdekli, tudnak-e aludni a lakók.

link Forrás

Manapság szenzációszámba menne, ha leadhatnának egy olyan riportot a köztévében, mint 1989-ben arról, hogy sokan évtizedek óta hiába várnak telefonra. Forgattak az aktahalmok közt fulladozó hivatalnokokkal, majd interjúztak vezető beosztású távbeszélő- és postaügyi emberekkel, akik messze nem úszták meg alákérdezéssel.

Péter szerint a kommentelők is gyakran rácsodálkoznak, milyen szabadon kérdeztek akkoriban a köztévé riporterei a maiakhoz képest. Találunk felvételt hűtőszekrényre és autóra áhítozó magyarokról is, hasonló stílusban, de érdemes megnézni az élelmiszerdrágulásról szóló beszámolót is.

link Forrás

link Forrás

Péter az FKF oldalán szokta figyelni, éppen melyik budapesti kerületben van lomtalanítás. Olykor az ismerősei gyűjtenek neki kazettákat, de „van hogy csak az infót kapom meg, melyik utcában láttak sok videókazettát, és akkor arra kanyarodok.”

Előfordult, hogy szó szerint belebotlott az avar alatt rejtőző kazettába, máskor egy kidobott bejárati ajtó alatt bukkant érdekes felvételekre. „A lakók zsákban vagy dobozban kihozzák, a lomosok meg kiborítják, eldobálják, így keveredik néha fura helyekre.”

„De nemcsak videókazettákra vadászom. Ha találok régi képeslapot, fotónegatívot, filmtekercset, régi játékot, érdekesebb könyvet, régi műszaki érdekességet, elhozom, aztán sokszor én is kidobom alaposabb átnézés után, vagy továbbadom, mert nem nagyon van helyem tárolni.”

Rengeteg kazettát talált például a „Bagoly TV” nevű körzeti csatornáról, amiről soha korábban nem hallott. Próbál olyan részleteket kiválogatni, amiket népszerűnek gondol, de nem mindig jön be a számítása. Ezt az 1994-es beszélgetést például csak néhány százan nézték meg, pedig - érdekes árukapcsolással - együtt szerepel benne Garamvölgyi László, a rendőrség szóvivője és Kazanlár úr, a tarot mester.

Garamvölgyi először beszámol a néhány nappal korábbi, karácsonyi kettős gyilkosság fejleményeiről, majd betelefonálók kérdéseire válaszolnak az otthoni fegyvertartással vagy az ideális tarot kártyacsomaggal kapcsolatban. A végén Garamvölgyi is húz egy lapot: a bölcs hallgatásét.

link Forrás

„A Bagoly TV-s kazettákat azért tartom nagy fogásnak, mert szerintem nincs még egy ember, aki ezeket a műsorokat felvette volna videókazettára, és meg is őrizte volna” - írta Péter.

A VHS leletek felfogható nosztalgia-, vagy média- és társadalomtörténeti projektként, ő egyszerű értékmentésnek érzi. „Több videóhoz írták már, hogy a TV archívumban sincs meg. Jó érzés, hogy én találtam ilyen anyagra, például egy sittes zsákban, mindenféle beledobált edény között.”

Vannak műsorrészletek, amikre szintén rácsodálkozhatunk, hogyan mehettek le egyáltalán a tévében, de nem a jó értelemben. Geszti Péter „Megáll az ész!” című MTV2-es műsorában például simán leadtak egy riportot 17 és 19 éves, félmeztelen lányokról, ahogy étolajjal kenegetik, majd a ringbe küldik őket „iszapbirkózás” címen.

Ijesztő megnézni a köztévén futó NapTV 1992-es riportját is, ahol az utca emberét kérdezik a „másságról”, és jórészt tömény gyűlölettel teli válaszokat kapnak.

link Forrás

Persze vannak videók, amikben egyszerűen csak jó érzés elmerülni. Például ennek a finn turistacsoportnak az 1996-os budapesti felvételeiben, vagy egy 1992-es New York-i riportban, amiben egyszer csak felbukkan az éppen ott élő Cserhalmi György.

link Forrás

link Forrás

További VHS leletek: Hírműsorok annó és TV műsorok annó.