„Hánynom kell tőlük” – mondta Richard Dreyfuss az új hollywoodi sztenderdekről
Richard Dreyfuss Oscar-díjas amerikai színészt arról kérdezték, mit gondol az amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia új sztenderdjeiről, amik szerint 2024-től csak olyan film pályázhat az Oscaron legjobb film kategóriában, ami megfelelnek a szervezet új normáinak, összesen négy feltételrendszerből kettőnek.
Az első feltételrendszer szerint az alábbiakból kell legalább egy feltételnek megfelelni:
- a film legalább egyik főszereplőjének valamelyik alulreprezentált etnikai csoportból kell származnia, vagy
- az általános szereplőgárda 30 százalékának legalább két alulreprezentált közösségből (nők, etnikai kisebbségek, LMBTQ+-emberek és fogyatékkal élők) kell kikerülniük, vagy
- a filmnek ezekről a csoportokról kell szólnia.
Még van három másik választható feltételrendszer, ezeken belül is legalább egy feltételt támasztanak:
- A kreatív vezetésbe és a projektcsapatba kell hátrányos helyzetű társadalmi csoportok tagjait bevenni.
- Hátrányos helyzetű társadalmi csoportok tagjainak kell hozzáférést biztosítani a filmipari eszközökhöz és lehetőségekhez.
- Hátrányos helyzetű társadalmi csoportokat kell bevonni a film előkészítésébe, leforgatásába és terjesztésébe.
Dreyfuss a PBS Firing Line című műsorának adott interjúban ezekről a sztenderdekről azt mondta:
„Hánynom kell tőlük.”
A színész azt mondta: „Senki ne mondhassa nekem mint művésznek, hogy engednem kell a legújabb, legaktuálisabb elképzelésnek arról, hogy mi az erkölcs. Mit kockáztatunk? Valóban azt kockáztatjuk, hogy megsértsük az emberek érzéseit? Ezt nem tudod törvénybe foglalni. Hagyni kell, hogy az élet élet legyen, és sajnálom, de nem hiszem, hogy van az országban olyan kisebbség vagy többség, akinek így kellene kedveskedni.”
Richard Dreyfuss megvédte Laurence Olivier angol színészt, aki Shakespeare Othello című drámájának 1965-ös brit filmadaptációjában feketét játszott. (A blackface sértő, mert a fehér előadók először a 19. században kezdték el használni a rabszolgasorba esett feketék kigúnyolására rasszista show-kon az Egyesült Államokban.) Laurence Olivier volt az utolsó fehér színész, aki Othellot eljátszotta 1965-ben, „és blackface-szel tette, és remekül játszott egy feketét” – mondta Dreyfuss.
Dreyfuss így folytatta:
„Azt mondják nekem, hogy soha nem lesz esélyem egy feketét eljátszani? Azt mondják valakinek, hogy ha nem zsidó, akkor ne játssza el a velencei kalmárt? Megőrültünk? Nem tudjuk, hogy a művészet művészet?”
Azt is mondta: „Ez olyan lekezelő [patronizing]. Annyira meggondolatlan, és úgy kezeli az embereket, mint a gyerekeket.”
Janet Yang, a filmakadémia elnöke az év elején arról beszélt a Sky Newsnak, hogy meg kell találni a megfelelő egyensúlyt: olyan új szabályokat akarnak, amiknek van értelmük, amik a témával kapcsolatban fenntartják az emberek figyelmét, de nem mondják meg nekik, hogy mit csináljanak.
„Nem tudom, lehet, hogy valaki a stábomból neurodivergens volt” – mondja az új szabályozásról egy független filmrendező a Hollywood Reporternek. „Nem az én tisztem megkérdezni. Megtették a dolgukat? Nagyszerű. És honnan fogjuk tudni, hogy ki meleg, amikor tilos ilyesmit megkérdezni az emberektől?” – mondta. (Guardian, Hollywood Reporter, Oscars)