Hatalmas, a kifogója szerint 251 centi hosszúnak és 111 kilósnak mért harcsát fogott ki a 14 hektáros nemesnádudvari Tőzeges-tóból a tógazda Kiss Ferenc. A hivatalos magyar csúcs jelenleg 113 kiló, az a hal jó arasszal rövidebb volt, a Töröcskei-tavon fogták.
Kiss a Pecaverzumnak azt mesélte, azért lógatott be egy part menti bokor alá egy élő keszeget, mert azon a helyen napok óta mozgatta a növényzetet egy hal, a gyanúja szerint harcsa.
„Tenyeres keszeget úsztattam 2-2,20-as vízmélységben. 1,50-1,70 körülire állítottam be, mert a meder ott tele van régi, kiszáradt nádtorzsákkal, az amurok már mindent lelegeltek.”Kiss a legtöbb hazai vízen nem is harcsázhatott volna, hiszen a halfaj ívása miatt arra éppen tilalmi időszak van. A főszabálytól helyben azonban el lehet térni, például a Balatonon sincs fej szerinti tilalom pontyra.
A harcsa kivételes szaporodásúnak számít a hazai halak közül. A hím keresi meg, alakítja ki és tisztogatja meg a „fészeknek” nevezett ívóhelyet, ami általában alámosott, barlangos partoldalakban, vízbe nyúló gyökérzetű fák és parti bokrok alatti üregekben vagy zsombékok alatt található.
Ezután becsalja a nőstényt, leívnak, a hím ezek után még 3 hétig őrzi a helyszínen a fejlődő ikrákat. Ebben az időszakban nem mozdul onnan, és bár egyébként éjszakai ragadozó, fényes nappal is agresszívan odaharap a betolakodóknak, például a horogra tűzött piócáknak vagy halaknak.
Bár a fészken való horgászat legális, sokan a fentiek miatt nem űzik, és akad olyan, harcsafészkekben bővelkedő vízterület – például egyes, a Balaton déli partjánál beömlő csatornák –, ahol a harcsaívás időszakában inkább teljes horgászati tilalmat rendelnek el.
A nemesnádudvari óriás harcsát kifogója egy órán át fárasztotta csónakból.
„Behúztam a lábam közé a botot, és leszúrtam a karót, mert ha ezt nem teszem, még mindig csónakáznánk. Több helyre is beakadt, de felfűzni sehová sem tudta magát, így mindig sikerült kibogozni valahogy” – mesélte a Pecaverzumnak.
A nála sokkal nagyobb halat a horgász végül a szájába benyúlva húzta a partra. Majd visszaengedte a vízbe. A horgászoldalnak azt nyilatkozta, utólag megbánta a dolgot, mármint az elengedést:
„Visszaengedtük, de nem biztos, hogy jó ötlet volt, mert ezek nagyon sok halat fogyasztanak. Már rájöttem, hogy az ekkora harcsák ilyen vizekben nem kicsi károkat okoznak. Tettünk bele korábban gyönyörű, tenyeres sügéreket több millió forintért, és két hét alatt kiették az egészet.”