„Pontosan tudja mindenki, hogy ha bármi merészebb témát feszegetsz, akkor az a film nem fog támogatást kapni"

„Szerintem mindenki, aki ennek a döntésnek a részese volt, az komolyan szégyellje magát, és sok sikert kívánok ahhoz, hogy ezzel együtt éljen” – mondta pénteken a filmes Inkubátor Program Pitch Fórumán Brauner Máté rendező, aki a saját filmötlete helyett inkább arról beszélt, hogy mennyire megalázó a helyzet, amit a Nemzeti Filmintézet (NFI) teremtett azzal, hogy kívülről szinte láthatatlanul megváltoztatta a programot.

link Forrás

„Tök felelős pozícióban dolgozó hivatalos emberek mindenféle magyarázat nélkül ilyet meg tudnak tenni? És akkor én jöjjek föl ide, és mondjam el ezt a pitchet, mintha... Mindenki tudja, hogy mi van, mindenki tudja, hogy mi lesz, és teljesen hülyének érzem magam ebben a szituban” – fakadt ki Brauner.

Az Inkubátor célja az NFI leírása szerint a magyar film friss tehetségeinek és az aktuális témák feldolgozásának támogatása. A program győztesei igaz hogy, a mozifilmekhez képest jóval kisebb költségvetésből, de elkészíthetik az első egész estés filmjeiket. A program idáig igen sikeres volt, többek között olyan filmeket, mint a Zanox, az Egy nap, a Magasságok és mélységek és a FOMO is ennek keretében csinálták meg.

Februárban azonban az Inkubátor 7.0 kiírását a résztvevők tudta nélkül (!!) megváltoztatták, így az 5 győztes filmtervből 3 el sem készülhetett. A Telex akkori összefoglaló cikke azt írta, hogy az indok egy, a korábbi kiírásokban nem szereplő pont volt, miszerint a pályázat előfeltétele, hogy az NFI filmszakmai és televíziós döntőbizottsága „mérlegelési jogkörben döntést hozzon a nyertes filmtervek filmgyártási pályázatának benyújtására vonatkozóan” a forgatókönyv, a prezentáció, és a „filmalkotások megvalósíthatóságát vizsgálva”. Ez azt jelenti, hogy az Inkubátor projektjeit egy döntőbizottság - aminek eddig nem sok beleszólása volt a döntésekbe - egyik pillanatról a másikra elkaszálhatja, ráadásul a döntéseket nem is kell megindokolni.

Utolsó csepp a pohárban

„Úgy vagyunk benne ebben a programban, úgy várják el, hogy mi menjünk fel a színpadra és nyomjuk le ezt a pitch-et nagy lelkesen, hogy menet közben átírták a szabályokat és kihúzták a lábunk alól a talajt” – mondta a reklám- és videoklip rendezőként dolgozó Brauner a 444 kérdésére, aki az Eltérítés nevű tervével pályázott.

Körülbelül 2-3 hete kezdett gondolkodni azon, hogy felszólal a bizonytalan helyzet ellen, de régebb óta gyülemlett benne a feszültség. Kezdve azzal, hogy indoklás nélkül elkaszáltak a tavalyi nyertesek három filmjét, majd hogy a forgatókönyvírásra megítélt támogatást január helyett csak valamivel a Pitch Fórum előtt kapták meg. „A következő szúrás az agyamban a szakmai zsűri volt” – mondta, hozzátéve, hogy az NFI-hez és az új SZFE-hez köthető emberek névsorát olvasva csalódottságot érzett. „Érted, ott van Enyedi Ildikó, Hajdu Szabolcs, Pálfi György, most mondtam három nevet, miért nem ez a liga képviselteti magát egy ilyen eseményen?” A Pitch Fórum napján azonban már nem volt kérdés számára, hogy fel fog szólalni. „Embert próbáló feladat kiemelni, hogy a sok fejlemény közül melyik volt az utolsó csepp a pohárban. Talán az NFI értelmezhetetlen, vércinikus posztja Reisz Gáborék velencei győzelmére, attól komolyan padlót fogtam.”

„Semmi baj nincs azzal, ha több történelmi film készül, azon sem csodálkozom, hogy egy politikai vezetésnek vannak kedvezményezettjei akár alkotók, akár témakörök tekintetében, de ezeknek az aránya már nagyon nem mindegy. Eljutottunk oda, hogy tucatnyi, például a fentebb is említett rendezők tiltólistára kerültek, mert kritikát fogalmaztak meg az NFI-vel vagy a rendszerrel szemben” – mondta.„Pontosan tudja mindenki, hogy ha bármi merészebb témát feszegetsz, akkor az a film nem fog támogatást kapni. Az NFI-ben fújnak ezekre az alkotókra, ami látszik a kommunikációjukból is. És ettől az attitűdtől nekem lerohad az agyam.”A felszólalásról azt mondta: „Semmi romantikus vízió nem volt előttem, hogy ez bármin is változtatna, ezt vérző szívvel be kell valljam. Egyszerűen csak hülyének éreztem volna magam, hogy felmegyek, illedelmesen ledarálom a pitch-et, aztán lecsalinkázok a színpadról, miközben totálisan hülyére vettek minket.”

Másrészt rájött, hogy nem tudja folyamatos bizonytalanságban és görcsben megcsinálni a filmjét, mindig a következő reggeltől félve, hogy mikor kap társaihoz hasonlóan egy elmarasztaló emailt. Tisztában volt vele, hogy ezzel az akcióval feketelistára fog kerülni, de nem érdekelte.

„Díszes társaságba kerültem, jó sokan is vagyunk már. Persze akadnak pihentetőbb dolgok, mint a low budget-filmforgatás, de aggodalomra semmi ok, mert kurvára szeretünk filmet csinálni. Elfogadjuk a fájdalmat, kiszomorkodjuk magunkat, aztán megyünk is tovább, van bőven tennivaló.”

Munka helyett létbizonytalanság

A Brauner előtt felszólaló Paczolay Zsófi és Bíró Bálint is arra használta a filmtervük bemutatására szánt időt, hogy kifejezzék nemtetszésüket a rendszerrel kapcsolatban. „Mi lehet a módja annak, hogy transzparens kommunikáció legyen a program működéséről, a döntéshozók irányából, hogy ne abszolút bizonytalanságban kelljen dolgoznunk és tudjunk fókuszálni arra, ami a legfontosabb, a filmkészítésre” – tették fel az eseményen a kérdést, amire a jelen lévő NFI-hez köthető zsűrik közül senki sem válaszolt.

„Így utólag nézve felszabadultak vagyunk, és örülünk, hogy el tudtuk mondani ezt a pár gondolatot. A pályázat megnyerésének pillanatától keveset tudtunk arról, hogy mi a pontos keretrendszere a programnak. Nem volt felület, lehetőség, hogy a kérdéseinkre érdemleges választ kapjunk a program menetével kapcsolatban. Amit különösen fontosnak éreztünk szerzői dokumentumfilmesként. A program nem kifejezetten erre a műfajra van írva, inkább a játékfilmek gyártási struktúrájára épül és úgy tűnik, hogy jelenleg nincsenek dokumentumfilmes szakértők a program körül. Rengeteget időt es energiát vesztegettünk a létbizonytalanságban a film tartalmának fejlesztése helyett az elmúlt tíz hónapban. Ez az aránytalanság az, amire szerettük volna felhívni a figyelmet” – mondta Paczolay és Bíró, akik a Máról holnapra című dokumentumfilm tervével indultak.

A pályázat megnyeréséről decemberben kaptak hírt, de az NFI csak márciusban írta ki a 3 millió forint fejlesztési támogatás megszerzésére a pályázatot. Ehhez újból be kellett adniuk a nyertes pályázati anyagot. „Júniusban azt a határozatot kaptuk, hogy elutasítják a pályázatunkat, mert nem fejlődött az anyag. Ez azért volt teljesen abszurd, mert ez nem egy olyan alkalom kellett volna, hogy legyen, ahol a Filmintézet még felülbírálhatja a már megnyert pályázatok bekerülését. Ezen kívül hogyan fejlődhetett volna a filmterv, ha éppen azért adjuk be a pályázatot, hogy megkapjuk a pénzt, amiből tudjuk fejleszteni a filmet?”

Amikor több információt próbáltak szerezni, hogy miért kapták az elutasító döntést, akkor félhivatalos módon annyit sikerült megtudniuk, hogy hogy ha két-három hét alatt beadnak egy fejlesztett verziót, akkor megkapják a pénzt. Az elutasító levélben megfogalmazott rövid indoklásban az is szerepelt, hogy a film - Budapestről szóló film lévén - nem elég Budapest-specifikus. „Az elutasítás gesztusa ezen a ponton megdöbbentő volt. Az indoklás meg nagyon kevés, és felszínes. Ha tényleg érdekli őket ez a film, akkor miért nem hívnak el egy konzultációra? Felmerült bennünk, hogy vagy tartalmi okai lehetnek annak, hogy nem akarják az anyagot, vagy az, hogy a Filmintézet sincs tisztában a saját programja menetével, hogyan kellene azt szakszerűen levezényelni. Ekkor eldöntöttük, hogy ezt egyszerűen nem fogjuk csinálni, nem fejlesztünk pályázatot két hét alatt. Nem akarunk találgatni, hogy mit miért csinálnak, és hogy milyen ki nem mondott elvárásoknak kell megfelelni. Mi továbbra is azt fejlesztjük, amin addig dolgoztunk” – mondta Bíró.

Azt is mondták, hogy az a példátlan esemény, hogy az Inkubátor program 7.0 győztes projektjeiből három az ígéret ellenére nem kapta meg a gyártási támogatást az NFI-től, szerintük olyan viszonyhelyzetet teremtett, ami homályossá teszi a versenyt. „Nem fair, hogy úgy versenyez ez a tíz filmes csapat egymás ellen, hogy nem tudni, milyen szempontok alapján zajlik ez a verseny. Most már lehet, hogy nem a minőség és a szakmai szempontok fognak számítani, és elkezdhetnek torzulni ezek a csodálatos és értékes független filmjeink. Mindenki úgy tudja alakítani az anyagát - már ha akarja -, hogy az tetsszen a kifürkészhetetlen döntőbizottságnak. Ez nagyon rossz érzés volt, és azon gondolkoztunk napokig, hogy hogyan folytassuk így egyáltalán a programot. Azt beszéltük meg egymással, hogy addig maradunk, amíg a filmünk tartalmi alakulását meg tudjuk őrizni úgy, ahogy az a filmnek a legjobb” – mondta Paczolay.

Végül fellebbezést követően elengedte az NFI a pályázati anyag újra beadásának feltételét és egy hónappal az első fejlesztett draft leadási határideje és két hónappal a Pitch Fórum előtt júliusban megkapták a fejlesztési támogatás első részletét, de ahogy Bíró fogalmazott, a júniusi elutasítás igencsak erős jelzés volt, hogy a Filmintézet nem akarja ezt a filmtervet.Igazuk is lett, de drukkolnak a győzteseknek, hogy elkészíthessék a filmjeiket. „Baromira örülünk, ha jó szerzői magyar filmek készülnek, iszonyúan szorítunk, hogy ne játsszák el velük azt, amit az előző győztesekkel.”

A Pitch Fórumon végül Ducki Witek, Tóth Lili Laura, Kocsányi András, Szabó Márton István tervei nyertek, a közönségdíjat Füzes Dániel projektje kapta.