Meghalt Finta József, Budapest utolsó fél évszázadának legfontosabb alakítója

89 évesen meghalt Finta József, az építész, akinek valószínűleg a legtöbb nagyszabású épületét a lehető legtöbben ismerik, még ha nem is egyöntetűen szeretik Budapesten és Magyarországon.

A modernista tervező a Kádár-korszakban és a rendszerváltás után egyaránt óriásberuházások sorát kapta meg. Az ő nevéhez fűződik többek között a Duna-parti szállodasoron az Intercontinental (a mai Marriott) és a Forum Szálló (ma ezt hívják Intercontinentalnak), a Novotel, a Kongresszusi Központ, a Kempinski, a WestEnd, a Schönherz kollégium, a Szabadság téri Bank Center, a Teve utcai rendőrszékház, vagy a Ludovika kampusza. És még egy sor, városképi szempontból meghatározó épület.

Fintát gyakran állították szembe az organikus építészetből személyes brandet csináló Makoveczcel, bár ezért nem feltétlenül lelkesedett: "hogy elsősorban laikus körökben valamiféle címerállata lettem a modernista-internacionalista-európai építészeti gondolatoknak éppen a nemzeti-organikus irányzatokkal szemben, cseppet sem tölt el örömmel" - mondta magáról. Bár később nem maradt mentes a posztmodern allűröktől, alapvetően a funkcionális hangsúlyú high-tech építészetben volt otthon.

26 évesen építhette meg első fontos épületét, a dunaújvárosi garzonházat, amiért aztán első Ybl-díját is megkapta. Amikor a hetvenes években megjelent Budapesten új beruházóként a nyugati tőke, az osztrák szállodaépítési hitel (ebben osztrák kivitelezőkkel, osztrák tőkéből emeltek nagyrészt modernista épületeket) épületeinek sorát tervezte: a Forum Szálló, a Novotel, a Penta, a Kongresszusi Központ, a Váci utcában a Nemzetközi Kereskedelmi Központ is Finta nevéhez fűződik.

A Duna-korzó hetvenes évekbeli szállodásításában ő volt a legfontosabb szakmai szereplő, az eredménynek pedig ellentmondásos volt a megítélése: voltak, akiknek önmagában a városképet átalakító modernista stílussal volt bajuk, mások a korzó féloldalasan maradt visszaépítését és a belvárosban túlzott magasságot bírálták. Utóbbi nagyrészt beruházói igény és politikai nyomás eredménye volt, Finta pedig ha kellett, tudott kompromisszumokat kötni.

Azt, hogy egymás után bízták meg nagyberuházásokkal, kritikusai időnként jó politikai kapcsolataival (1985 és '90 között országgyűlési képviselő is volt, egy későbbi korszakban Tarlós Istvánnak lett tanácsadója), máskor a beruházók felé tett túlzott engedékenységével magyarázták - de tény, hogy főleg a külföldi beruházók szemében ő volt a legkedveltebb, megbízhatónak tartott magyar építész, aki mert határozottan belenyúlni a városszövetbe.

Már a rendszerváltás után épült meg a tervezésében a Kempinski, majd a Bank Center, a Westend és a rendőrpalota is. Bár sokan a modern magasházakkal azonosítják, Finta József csak a Hungária-gyűrűn kívüli léptékváltást, magasabb beépítést tartotta kívánatosnak.

"Az építész szakmát egy legendás modernista generációtól tanulta, majd alkotásai révén vált ő is annak teljes jogú tagjává. (...) József soha nem a pillanatnak tervezett, alkotásai időn kívüliek, egész életében a hosszú távon érvényesnek tartott értékeket kutatta. Az építészetet komoly játéknak tartotta, melyet gyermeki lélekkel lehet csak művelni. A legutóbbi időkig töretlenül lelkesedett minden új dologért, miközben folyamatosan a maradandót és az időtlen próbálta megtalálni bennük" - írják búcsúzásukban az általa alapított Finta Studó munkatársai.