Az első hívás délelőtt 11 után érkezett, ismeretlen számról, tiszta véletlen, hogy felvettem. A jellegzetes call centeres hanghordozással beszélő fickó bemutatkozott, ledarálta a négy számjegyből álló azonosítóját, majd közölte, hogy egy gyanús banki tranzakció ügyében keres, és megkérdezte, hogy aznap tényleg át akartam-e utalni 150 ezer forintot egy bizonyos Papp Józsefnek. Mondtam, hogy nem, és nem is ismerős a neve. Megnyugtatott, hogy az utalást letiltották.
Közben arra gondoltam, milyen szép dolog a banktól, hogy határon túli magyarokat alkalmaz, mert bár a férfi magyarul beszélt, mégis alig értettem, amit mond. Olyan volt, mint a részeg pásztor Bugyi mellett, akivel peca közben sokszor beszélgettem, csak két almával a szájában. Egyszer csak megkérdezte, hogy melyik banknál vezetek számlát. Az eddigiek fényében ez igencsak meglepett, mert automatikusan azt hittem, hogy a bankomból hívnak. Éppen ezért a csalóknak tartogatott modoromban kérdeztem vissza, hogy akkor honnan keres egyáltalán. Először csak hebegett valamit, majd mondta, hogy az OTP-től, ahol Papp számlája is található, de közben le is csaptam.
Két perc sem telt el, és újabb ismeretlen számról kerestek. A K&H ügyfélszolgálata volt az. Szintén a Papp József-ügy miatt. Az ő call centeresük képzettebb volt. Gyorsan felvázolta a helyzetet: délelőtt megpróbáltak átutalni a számlámról 150 ezret ennek a Pappnak, aki OTP-s, de a bank rendszere gyanúsnak találta a tranzakciót. A számlám azóta is folyamatos támadás alatt áll, amit a kollégák igyekeznek elhárítani. A nő bizonyos tekintetben tényleg profi volt. Amikor udvariasságból megköszöntem, hogy ennyit foglalkoznak az ügyemmel, abszolúte mellékesen vetette oda, hogy ez nekik rutin semmiség, ebben a pillanatban is százas nagyságrendű ügyfél áll külső támadás alatt.
De a hitelesség hangulatát igazából két dologgal tudta megteremteni:
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!