Demeter Szilárd átveszi a Nemzeti Múzeumot
február 27., 12:54
Demeter Szilárd Orbánnal beszélt a Karmelitában a kinevezése előtt, a Nemzeti Múzeumnál többen gondolkodik
„Ha ilyen az én bukásom, akkor milyen lehet nyerni?” – ezt kérdezte elmondása szerint Demeter Szilárd egy újságírótól, miután Csák János bejelentette, hogy őt nevezik ki a Nemzeti Múzeum új főigazgatójának. Az elmúlt két évben több jel utalt a könyvszakmától a könnyűzenéig több területet meghatározó, a Petőfi Irodalmi Múzeumot öt éve vezető, Orbán Viktor iránti feltétlen lojalitását többször kinyilvánító Demeter befolyásvesztésére a NER-es kultúrpolitikában, így többeket meglepett a bejelentés, hogy ő lesz a kirúgott L. Simon László utódja a Nemzeti Múzeum élén. És úgy néz ki, nem csak ott: Csák bejelentése szerint több nagy intézményt (a Nemzetin kívül többek között az Iparművészeti és a Természettudományi Múzeumot, de valamiért az OSZK-t is) egy holdingba szerveznek össze, amit szintén Demeter vezethet majd.
Demeter az Indexnek adta az első interjúját a kinevezéséről szóló hír után. Ez elsősorban azért érdekes, mert a máskor is viszonylag szabadon nyilatkozó Demeter most is enged némi bepillantást a mögöttes politikai folyamatokba.
„Volt egy beszélgetés hatszemközt a Karmelita kolostorban Orbán Viktor miniszterelnök úr, Csák János miniszter úr és közöttem” – mondja arról, hogy a formális pályázati körön túl hol született meg a döntés a kinevezéséről. Magáról a pályázatáról, mint írja, „dezinformációs taktikaként elhintettük, hogy visszavontam”, „hogy ne szivárogjon ki, meg hogy ne hekkeljék meg az egészet” – hogy erre mi szükség volt valójában, nem derül ki az interjúból sem. A NER-közeli kommunikációs gépezetnek mindenesetre szórakoztató eleme, hogy ez a szivárogtatás történetesen éppen az Indexen keresztül történt, sőt, kilenc napja ugyanaz a Sümegi Noémi írta meg saját értesülésként tálalva, hogy Demeter visszavonta a pályázatát, aki most az interjút készíthette szintén vele.
Demeter azt mondja, sajnálatosnak tartotta L. Simon bukását, és ennek kapcsán megemlíti a különböző NER-es körök befolyási területeit.
„Laci hozott egy dinamikát a közgyűjteményi rendszerbe. Ő olyan típusú kultúrpolitikus, aki mindig újabb és újabb területet szerez, tehát próbálja növelni a saját domíniumát, és ez jót tett a közgyűjteményi rendszernek, mert elkezdtünk viszonyulni hozzá. Kialakultak véd- és dacszövetségek – Laci mellett vagy ellenében... ahogy elmúlt az »L. Simon-veszély«, úgy mindenki visszaült a saját kis várába, én is a saját komfortzónámból nézegettem ki.” L. Simon egyébként a Nemzeti Múzeumon és tagintézményein túl túl sok intézmény felett nem diszponált, Demeter ebben jóval sikeresebbnek látszik. Arról, hogy hogy került ő képbe a Nemzeti Múzeummal kapcsolatban is, azt mondja, hogy „kértek erről egy elméleti alapvetést, hogy mit gondolok a magyar közgyűjteményi rendszerről. Erre írtam egy majdhogynem filozófiai indoklást, hogy mit látok kultúrstratégiailag fontosnak a közgyűjteményi rendszerben”, javaslatokkal, hogy melyik intézményeket szeretné az integrációja felé vinni.
Mint mondja, ez volt számára a meghatározó, nem önmagában a Nemzeti Múzeum, és a jelek szerint erre is kapott politikai felhatalmazást: az Orbánnal és Csákkal folytatott megbeszélésen „világossá tettem a két legfontosabb döntéshozó számára, hogy ha olyan embert keresnek, aki az intézmény jelenlegi állapotában képes arra, hogy rendbe tegye a Magyar Nemzeti Múzeumot, akkor az nem én vagyok. Ahhoz szakember kell, történész, régész, valaki, aki szerelemmel szereti a Magyar Nemzeti Múzeumot a jelenlegi állapotában, tehát ahhoz nem én kellek. Én a Petőfi Irodalmi Múzeumot szeretem most már szerelemmel”.
„Ha az a kérdés, hogy a közgyűjteményi rendszert – ami ismétlem, számomra stratégiai fontosságú – kicsit rendbe rakjuk, rendszerlogikailag megfogjuk és megpróbáljuk megerősíteni, az már értelmes kihívás.” Úgy tűnik, ezt az ötletet vette meg Csák, illetve Orbán. A miniszter kedden már be is jelentette, hogy hat intézmény holdingba szervezésével létrehozzák a Széchényi Ferenc Közgyűjteményi Központot, amiben olyan, egyébként nagyon különböző intézmények lesznek benne, mint a Nemzeti Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Természettudományi Múzeum, az Iparművészeti Múzeum és a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum.
Demeter mostani interjújában leginkább a Természettudományit és az Iparművészetit emelte ki ezek közül. A közös pont bennük, hogy mindegyik nagyon nehéz helyzetben van – a Természettudományit ki akarják tenni a Ludovikáról, és a Debrecenbe költöztetése sincs lezongorázva, az Iparművészeti pedig évek óta bezárva áll.
Mint Demeter is elismeri: maga a Nemzeti Múzeum sincs igazából kitalálva:
„Ha kimész az utcára, és megkérdezed az embereket, hogy mégis mi van benne, amiért érdemes bemenni, legjobb esetben a koronázási palástot említik.” Ő leginkább a nemzeti identitás erősítését várja a Nemzetitől és a többi intézménytől is, amit a jobboldali narratívának megfelelően főleg a poszt-68-as identitáspolitikai térfoglalástól, a cancel culture-tól, a BLM-től és a genderveszélytől kell megóvni szerinte.
Az intézményi keret ehhez, de tágabban a problematikus közgyűjtemények újrakitalálásához is, a holding lenne. Azt mondja, az egyes intézmények autonómiája, főigazgatói, tagintézményei megmaradnak, de például a digitalizációt, a közönségszolgálatot, a tudományos munkát vagy a restaurálási tevékenységeket összeszerveznék. Egy másik ponton ugyanakkor azt mondja, a kiállításpolitika közös működtetése is felmerülhet, ami már szorosabb integrációra utalna.
Ezt a holdingot Csák a Demeter-interjú alapján lényegében neki ígérte:
„Azt valószínűsítem, arról beszéltünk, hogy én fogom vezetni.” A PIM vezetéséről viszont lemond, noha ott alig egy hónapja kapta meg – szintén Csáktól – újabb öt évre a kinevezését. Most azt mondja, „két intézményt külön-külön nem lehet vinni. Jelen pillanatban az az állás, hogy 2024. március 6-tól a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója leszek, a Petőfi Irodalmi Múzeumot pedig átveszi egy megbízott főigazgató”.
Az integráció, centralizálás ezen a felvázolt közgyűjteményes konglomerátumon túl is szívügye Demeternek. A készülő kulturális kulturális törvénycsomagról, amiről a nyilvánosság még nem tudja, mi lesz benne, az interjúban annyit mond, hogy az intézményközpontú logika helyett feladatközpontú logikán alapszik a tervezet.
„Túltoltuk a biciklit, rengeteg intézmény jött létre” – mondja.
Bár Demeter ezúttal is hangsúlyozza, ahogy a PIM-ben mindenki szabadon dolgozhatott az irányítása alatt, politikai hovatartozásától függetlenül, a Nemzeti Múzeum új főigazgatója a kulturális intézmények politika alá rendelésével kapcsolatban ezúttal sem finomkodik:
„Ez nem egy független értelmiségi létmód. Van egy politikai kormányzás, amely demokratikus felhatalmazást kapott. Ez a demokrácia modellje. Ha tehát a miniszter úgy dönt, hogy holnaputántól minden múzeumnak ilyen és ilyen kötelező jellegű tevékenységet kell folytatni, akkor lehet azt mondani, hogy ez nem tetszik, de meg kell csinálni.”