Pressman: Ha barátom, Szijjártó Péter miniszter itt lenne ma (nem pedig Oroszországban), egyetértene

Még szombat este tartott gálavacsorát fennállása 35. évfordulója alkalmából az AmCham, a Magyarországon jelenlévő amerikai cégek kereskedelmi kamarája. Az esten rövid beszédet mondott David Pressman nagykövet is.

„Az Egyesült Államok minden tekintetben Magyarország egyik legfontosabb gazdasági partnere (...) 1989 óta, az AmCham és a független Magyarország megszületésével kezdve az amerikai befektetések jó irányba változtatták az itteni életet” – mondta többek között a beszédében.

A cégek profitálnak ebből a kapcsolatból, ezt vitathatatlannak mondta, de hozzátette: közben viszont nem csak üzleti értelemben vannak befektetéseik Magyarországon. „Befektetnek a magyar családokba is (...) befektetnek a közösségeikbe, és élen járnak a civil társadalom és az elmaradott közösségek támogatásában ott, ahol működnek”. Ezt a gondolatát így folytatta:

„Azt várnám, hogy ha barátom, Szijjártó Péter miniszter itt lenne ma (nem pedig Oroszországban), szintén egyetértene azzal, hogy van mit ünnepelnünk”.

A Kelet vagy Nyugat kérdése később is előjött a beszédben, amikor felemlegette a nála tartott vacsorákat (amik kormánymédiás tálalásáról azt mondta: „csak a kormányzati média számára lehet ellentmondásos magyar fiatalokat elhívni egy, a jövőjükről szóló beszélgetésre„). A vacsorákról pedig azt: „Az otthonomban különféle csoportokat, sokféle hátterű magyar embert láttam vendégül (...) ezek a nagyon különböző emberek egy dologban nagyon is egyetértenek: Magyarország azt a jövőt akarja, amelyet Európa és Amerika kínál.

Nem akarják sem az orosz, sem a kínai modellt. Maguk számára biztosan nem. Az európai és amerikai politikai, gazdasági és biztonsági modellt akarják.”

A kínai-magyar (és kínai-amerikai) kapcsolatokra külön is kitért. „Ha csak arra figyelnék, hogy a kormány mit mond, nem pedig arra, hogy kivel kereskedik, akkor azt feltételezném, hogy Kína fontosabb gazdasági partnere Magyarországnak, mint Amerika. Mert a magyarok felé kizárólag ezt kommunikálják, nap mint nap. Az Egyesült Államok is üzletel Kínával. De mi átláthatóan, világos szabályok mentén tesszük ezt, kellő figyelmet fordítva szövetségeseink biztonsági érdekeire”.

A konnektivitást, Szijjártó Péter kedvenc szavát többször is előhozta (a Twitterén is), a szöveg magyar változatában összekapcsoltságra fordítva, mi most visszafordítjuk connectivityre:

• „Nincs baj a connectivityvel, ameddig az nem az alapelvek félreértelmezésére szolgáló eufemizmus.”
• „A connectivity mindaddig jól hangzik, amíg a korrupciótól hemzsegő, átláthatatlan szerződések nem érintik vállalkozásukat és kilátásaikat. Jól hangzik mindaddig, amíg a kormány nem enged be annyi kínai munkaerőt, csendben, nehogy a magyarok számára kiderüljön, hogy – a magyar munkahelyeket teremtő amerikai befektetésekkel ellentétben – a kínai befektetések kínai munkahelyeket teremtenek.”
• Amit ma „connectivitynek” érzünk, az holnap, a számla esedékességének napján már inkább fog kényszernek tűnni.
  

Arra is figyelmeztette a kormányt, hogy a Kínával folytatott üzletkötés „kötöttségekkel jár, és a kamatot gyakran szuverenitásban fizetik”. Példaként említette Orbán egyik korábbi kedvencét, amikor arról beszélt: „kérdezzék meg a konzervatív kormányokat, például Meloni Olaszországát, akik keményen dolgoztak, hogy kikerüljenek a kínai kényszerbefektetési rendszerből, miközben Magyarország éppen ebbe az irányba fut készségesen”.

Az itt lévő amerikaiak nevében feltette a kérdést: ha Magyarország olyan helyként hirdeti magát, ahol az elvek rugalmasak, akkor „mit jelent ez ránk nézve, akik éppen azért jöttünk ide, mert számunkra ezek az elvek nemhogy nem rugalmasak, hanem alapvetőek? Mi a kelet felé forduló Magyarország értékajánlata a nyugati vállalkozások számára?”

Pressman egyébként a gáláról idő előtt távozott, ezért már előre, a beszédében elnézést kért. Mint mondta: „Budapest belvárosában éppen ebben a pillanatban gyűlnek össze magyar fiatalok, hogy megünnepeljék a Budapest Pride hónap kezdetét, és bár gyanítom, hogy az öltönyöm nem egészen illik majd az eseményhez, rövidesen ki kell mentenem magam (...) hogy képviselni tudjam az Egyesült Államokat a ma este összegyűlő magyar fiatalok körében is, akik egy igazságosabb, befogadóbb, egyenlőbb Magyarországért dolgoznak”.