Pál Zoltán polgármester egy hirtelen mozdulattal kinyitja a minimum százéves, gyönyörű állapotúra restaurált szekrény ajtaját. A mélyéről azonnal felcsendül egy operett, és egy családfa néz velünk szembe, kivilágított fényképekkel, nevekkel, születési és halálozási évszámokkal. Ordító operettzene mellett, emelt hangerővel beszélgetünk tovább egy régi malom szúrósan dohos szagú, hűvös pincéjében, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
Kerkaszentkirályon vagyunk, a szlovén–horvát–magyar hármashatár mellett. A malom egykor a Kerka patak segítségével őrölte a búzát, az akkoriban módos családot (malomtulajdonos kulák!) elvitték a kommunisták, volt tulajdonuk ma már közösségi ház. Az említett szekrény egy profik által berendezett tematikus szabadulószoba része, a tematika maga a család, az ő fényképeik, régi holmijaik, szekrényeik között kell kutatni a kijutási lehetőséget az exmalom pincéjéből. A ma már Budapesten élő család állítólag nagyon hálás, hogy a régi házukat nemhogy nem bontották le, hanem még emléket is állítottak benne nekik.
A polgármester vezet körbe minket a házban, ez az épület a fő büszkesége. Borzalmas állapotból támasztották fel, majd fejlesztgették folyamatosan. Az épület többi részében interaktív szobában ismerhető meg a Muravidék, lehet virtuálisan evezni a Kerkán, a Murán, virtuálisan kerékpározni a környéken, a felső, tetőtéri szinten szálláshelyek, konferencia- és bálterem van, hosszú asztallal, élénkpiros huzatú székekkel. Épp nemrég gyűltek itt össze a magyarországi nemzeti parkok igazgatói valami megbeszélésre. Sok évtizeddel ezelőtt itt volt a kocsma, a tanács, a pártház, az orvos és a könyvtár is, minden egyben.
A polgármester lelkesnek tűnő idegenvezetése kicsit keserédes is, ugyanis épp most váltották le őt a posztjáról 34 év után, mi is ezért vagyunk itt.
Mindjárt megkérdezzük arról is, hogy ezt hogyan élte meg, de előbb még végigmegyünk a múlton, hogy honnan hová jutott a falu és vele együtt ő is a három és fél évtized alatt.
Pált 29 évesen érte a rendszerváltás, kerkaszentkirályiként Nagykanizsára és Kaposvárra járt középiskolába és főiskolára, aztán 90-ben fiatal tanító-népművelőként ott volt azon a falugyűlésen, amelyen azt tárgyalták meg, hogy ki legyen a polgármester. Ekkor kezdték kapacitálni, hogy vállalja, ő pedig elvállalta.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!