Hollandia és Törökország jutott utolsóként a negyeddöntőbe

A meccs hőse végül nem a kétgólos Demirel lett, hanem az a Mert kapus, aki a 94. percben elképesztő reflexszel szögletre tolta Baumgartner közeli, tökéletesen lepattintott fejesét.

Sokkal jobbak voltak az osztrákok a második félidőben, de a kétgólos hátrányt nem tudták ledolgozni. Talán ha nincs az első percben bekapott gól, máshogy alakult volna minden, de így a csoportkörben nagyon jó osztrákok mehetnek haza.

A törökök viszont bebizonyították, hogy ha nem is az övék ezen az Eb-n a legerősebb keret, küzdeni tudnak, és egyáltalán nem fociznak rosszul. Így ők játszhatnak majd negyeddöntőtt a hollandokkal, ahol nem ők lesznek az esélyesek, de hát ma sem ők voltak.

Mindent összevetve talán ez volt a legszórakoztatóbb a nyolc nyolcaddöntő közül. Pénteken a negyeddöntőkkel folytatjuk.

És az osztrákok nem tudnak helyzetet kidolgozni. A labda nálul van, de ez kevés a hősiesen védekező törökök ellen.

Alapesetben a 82. percben ezt időhúzásnak is gondolhatná az ember, de az a helyzet, hogy az utóbbi percekben mutatott játék képe alapján tényleg nagyon fáradtak a törökök. A tizenhatosukról is alig jönnek már ki, miközben az osztrákok konokul mennek előre.

A Real Madrid fiatal játékosa az első félidőben jó volt, a másodikban nem sokat mutatott.

Ízlés szerint lehet választani. Az viszont biztos, hogy a törököknek nagyon hosszú lesz a meccsből hátra lévő 15 perc, mert most már egymást követik a távoli osztrák lövések és beívelések, míg a törökök másodpercekig is alig tartják meg a labdát. Lipcsében közben keményen szakad az eső, de annyira, hogy az hamarosan a játékot is befolyásolhatja.

Nincs még ennek vége. És ez is szögletből, a 67. percben. A fejjel megcsúsztatott labda a tök egyedül álló Gregoritsch elé került, és a csereként beállt osztrák csatár nem hibázott. 2:1 Törökországnak.

Demiral középhátvédként a második gólját szerzi az 59. percben. Ezúttal egy szögletnél ugrott mindenkinél magasabbra, és fejelt védhetetlent. Azon azért érdemes elgondolkodni, hogy hiába volt rajta két osztrák védő, egyik sem volt eléggé határozott, és talán Pentz kapusnak sem kellett volna hagynia hogy az ötösén belül fejelhessen az ellenfél.

A második félidőre egyértelműen támadóbb szellemben jött ki Ausztria. A játék a török térfélen folyik, és az osztrákok egy nagy helyzetet is kidolgoztak, ám a középen kiugró Arnautovic a kapusba passzolta a labdát. A feljebb tolt vonalaknak persze megvan a veszélye, egy induló török kontrát Lienhart csak úgy tudott megállítani, hogy sárgát kapott érte.

Az osztrákoknál két csere is volt. Gregoritsch és Prass jöttek be Mwene és Schmid helyére.

A vége pedig gyakorlatilag csak középpályás birkózást hozott. Az osztrák szövetségi kapitány, a német Ralf Rangnick sok dicséretet kapott a csapat csoportköre után, de most ki kell találnia valamit a szünetben, különben 45 perc múlva mehetnek haza.

A török középpálya nem vacakol: ha csak felmerül egy veszélyesebb osztrák támadás lehetősége, azonnal közbelépnek, akár szabálytalanul is. Ennek eredményeként viszont előbb Kökcü, majd Yüksek is sárga lapot kapott, ami mindkét esetben azt jelenti, hogy nem lehetnek ott a hollandok elleni negyeddöntőben. Már ha egyáltalán eljutnak odáig a törökök.

Lelkesek voltak a bekapott gólt követően, de utána szép fokozatosan elfogyott a tudomány. Fél óra után kiegyenlített a játék képe, de valahogy a törökök játékában inkább bujkál a követező gól lehetősége. Helyzetek viszont egyik oldalon sincsenek.

Az osztrákoknak is azt kellene bizonyítaniuk, hogy esélyeshez méltón tudnak hátrányból fordítani, ahogy azt a spanyolok tették a grúzok ellen. Csak hát a törökök nem a grúzok. És az osztrákok sem a spanyolok. Ráadásul a lipcsei stadionban olyan a hangulat, hogy a törökök gyakorlatilag hazai pályán érezhetik magukat.

Viszont a 20. percre nagyjából olyan játék alakult ki a pályán, amilyenre az előzetes esélyek után számítani lehetett. A labda inkább a türelmesen építkező osztrákoknál van, de a nagy kedvvel játszó török jól tartják magukat. És hát ők is vezetnek.