Révész Gáborné, az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium egykori tanára, holokauszttúlélő 97. életévében elhunyt.
Révész Gáborné életéről, a második világháborúban átélt élményeiről, valamint a nagymamák és unokák generációjának kapcsolatáról unokája, Révész Bálint készített dokumentumfilmet Nagyi Projekt címmel. A filmet tavaly novemberben a 444-en a Jeti Moziban is bemutattuk, ahol még most is megtekinthető.
Révész Gáborné halálhírét egykori iskolája, a Trefort honlapján tették közzé.
Révész Gábornét 1944-ben Dachauba, majd Bergen-Belsenbe deportálták, az itteni koncentrációs táborokban átélt borzalmak terhét egész életében hordozta. A háború végeztével egy évre egy svédországi kórházba került, hogy betegségeiből meggyógyítsák és végletekig legyengült szervezetét megerősítsék.
Magyarországra történő hazatérése után néhány évvel, 1950-ben a dolgozók esti gimnáziumában tett érettségi vizsgát. Ugyanebben az évben beiratkozott az ELTE pedagógia-filozófia szakára, 1954-ben tanári diplomát kapott. Három éven át tanársegéd volt az ELTE filozófia tanszékén, majd két évig a VI. kerületi Hegedű utcai általános iskolában tanított.
1959-ben került a Trefortba, ahol 1960-tól 1987-es nyugdíjba vonulásáig igazgatóhelyettes is volt, emellett pszichológiát, filozófiát, esetenként logikát tanított, és a világnézetünk alapjai c. tárgyat is tanította. 1960-tól 1975-ig minden nyárra nagy elkötelezettséggel KISZ- és úttörőtábort szervezett a diákságnak, amely sok tartalmas és maradandó élményt adott a résztvevő diákoknak. Ezek önellátással működtek, a szó mai értelmében nomád táborok voltak. 1989-től mintegy tíz éven át vezette az Autizmus Kutatócsoport iskoláját. Ezekben az években telefonos lelkisegély-szolgálatban is dolgozott. Kilencvenöt éves koráig kitűnő szellemi állapotban élt.