Svédország-Szlovákia 1:0

Szentpétervár

Játékvezető: Daniel Siebert (német)

Szlovákia (4-6-0)

Dubravka - Pekarik (Haraslin, 65.), Skriniar, Satka, Hubocan (Hancko, 84.)- Kucka, Hrosovsky (Duris, 84.), Koscelnik, Hamsik (Bénes, 77.), Duda, Mak (Weiss, 77.)

Svédország

Olsen - Lustig, Lindelöf, Danielson, Augustinsson (Bengtosson, 88.) - Larsson, Olsson (Claesson, 64.), Ekdal (Svensson, 88.), Forsberg (Krafth, 93.)- Isak, Berg (Quaison, 64.)

Mire lehetett számítani?

Egy olyan meccsre, mint amilyen a francia-mexikói volt a börtönvilágbajnokságon Moldova György legendás novellájában, a Börtönválogatottban. Ha valaki nem ismerné, erre a rangadóra gondolok:

Mind a francia, mind a mexikói csapatot a legszigorúbb védekező taktikára utasíthatták az edzők, mert a középkezdés után mindkét csapat otthagyta a labdát, és rohant hátra a saját kapujához. Colstokot vettek elő, a tizenhatos vonala mentén kimérték azt a helyet, melyet az edző meghatározott számukra, és nem voltak hajlandók elmozdulni onnan.

A labda a mérkőzés végéig ott feküdt a középkörben anélkül, hogy bárki is hozzáért volna, mindkét oldalról egy-egy ügyeletes hátvéd figyelte látcsővel, hogy szükség esetén riassza társait. A bíró eleinte próbálta akcióra bírni a csapatokat, de látva, hogy hiábavaló, felhagyott vele, és leült ultizni a két partjelzővel. Ötvenezer néző feszült csendje követte, mikor kezében három kis pirossal megkontrázta ellenfele negyvenszáz ultimóját.

A mérkőzés, mint gondolni lehet, gól nélküli döntetlennel végződött, Paprikás elismerően bólogatott:

– Ez a két csapat játssza jelenleg a legkorszerűbb futballt a világon. Nekünk még nagyon sokat kell dolgoznunk, hogy utolérjük őket.

Ez vicces, az azonban nem, hogy mindkét csapat erőssége a szívós védekezés közben indított ellencsapásokban rejlik. Egyikük sem szeret különösebben letámadni - bár a szlovákok összességében valamivel gyorsabbak -, hanem inkább mélyen meghúzott védővonallal operálnak szívesen. Felállt védelem ellen mindkettőnek szoktak gondjai lenni, akkor is, ha az ellenfél nem is annyira erős. Emiatt mindkét csapatra jellemző, hogy sokkal erősebb ellenfelek ellen sokkal jobbak.

A svédek, miközben hatékonyan védekeznek, előrejátékban kifejezetten gyengék, a 2016-os Eb-n például nemhogy góljuk, de kapura lövésük sem volt 3 meccsen. Janne Andersson szövetségi kapitány a két legjobb góllövőjüket ráadásul csak csereként játszatja.

Mindenzt összefoglalva elvben pont arra számíthattunk, mint ami a francia-mexikóin történt.

Mi hozta már előzetesen lázba a taktikát is értékelőket?

A szlovák oldalon az, hogy Tarkovic mester - részben persze kényszerből - az előző meccsen is a Guardiola által ismertté tett csatár nélküli, 4-6-0-ás felállást választotta, a hamis kilences pozíciójában Dudával. A svéd oldalon pedig az, hogy ilyen szép klasszikus 4-4-2-t már kevesen játszanak. Főleg olyan színvonalon, hogy egy megfiatalított, ambíciózus spanyol csapatot 0-0-án tartsanak vele.

Ehhez képest mi történt?

A csapatok úgy vágtak neki, hogy Szlovákia volt a kényelmesebb helyzetben a lengyelek legyőzése után. Nekik már egy döntetlen is szinte garantált esélyt nyújtott a továbbjutásra, az utolsó, spanyolok elleni csoportmeccstől függetlenül. A svédek sem álltak rosszul a csoport nagy esélyese elleni 0-0 után, de egyértelműen nekik kellett győzelemre játszaniuk.

Ehhez képest óvatosan kezdtek, visszafogottan folytatták, majd a félidő utolsó harmadában erőteljesen visszaestek. Az első negyedóra egyetlen érdekességét az adta, hogy a spanyolok ellen brillírozó Olsen kapus mintha részeg lett volna, többször is megmagyarázhatatlanul ügyetlenkedett teljesen ártatlan helyzetben. A szlovákokat semmi sem sürgette, de még így is ők tűntek árnyalatnyit veszélyesebbnek.

Az első félidőben egyetlen kidolgozott helyzet sem akadt: a szlovákok a 5. percben Kucka révén szöglet után voltak majdnem veszélyesek, a svéd Lustig a 13.-ban szabadrúgás után, aztán fél óráig nem történt semmi lényeges, hogy a 43.-ban Hamsik elé hulljon a labda a 16-os előtt, de fölé lőtt. Messze ez volt az Eb legalacsonyabb színvonalú félideje. Egy érdekes volt benne: a svédek a spanyolok ellen nemcsak jobban, de sokkal veszélyesebben is játszottak ennél. Az eseménytelen félidőt biztosan uralták a labdát többet is birtokló szlovákok.

A második félidő ehhez képest azzal indult, hogy Isak pár másodperc múlva akkora helyzetbe került, mint eddig senki, de Skriniar becsúszva blokkolt. Ez a svédeket lepte meg jobban, mert pár percre visszavettek, de ezután az előzményekhez képest szinte eseménydús periódus következett. Előbb Duda lőtt fölé kevéssel, majd két komoly kapusbravúr következett. Előbb Olsen ütötte ki Kucka szabadrúgás utáni próbálkozását, majd Dubravka mutattta be az egész meccs legszebb jelentét Augustinsson erőfejesének védésével.

A meccset végül az döntötte el, hogy Andersson mester hajlandó volt becserélni a focizni is tudó Quaisont. Isak, pár perccel egy olyan szólója után, ami közben 4-5 embert cselezett ki, remekül kinéző - bár talán véletlen - pörgetett passzt adott a 11-es pont táján kilépő Quaison elé, akit Dubravka felvágott. A 11-es Forsberg biztosan lőtte be.

A focit a második félidőre feladó Szlovákia az utolsó percekre felpörgött, szögletek és beadások záporoztak a svéd 16-oson belülre, eredmény nélkül.

A meccs embere

Alexander Isak. A villámgyors fiatal svéd csatár az első félidőben jelen sem volt, a másodikban viszont leginkább ő mozgatta a szálakat támadásban és a 11-est is az ő passza hozta össze.

Mi jön ezután?

Svédország egy minőségi és egy minősíthetetlen antifutballt hozó meccs után 4 ponttal a páholyban érezheti magát, a 3 pontos Szlovákia viszont retteghet, mert Sevillában zárja a csoportkört Spanyolország ellen, és ha kikap, a 3 pontjával együtt kieshet. A svédekre nézve viszont az sem lenne végzetes, ha a csoport negyedik tagja, Lengyelország feltámadna.