Mire számítottunk a meccs előtt?

Ez tűnt a négy negyeddöntő közül a legkiegyenlítettebnek. Az olaszok és a belgák továbbjutása mellett is voltak nyomós érvek. Az utóbbiaknál talán csak a franciák érkeztek tehetségesebb kerettel az EB-re, míg az olaszok jobb csapatnak tűntek. Ráadásul mindkét kispadon kiemelkedő képességű edzők ülnek, a két Roberto, Mancini és Martinez személyében.

Mindkét válogatott három győzelemmel lépett túl a csoportján, hogy aztán a 16 közt a belgák a portugálokkal, az olaszok az osztrákokkal szenvedjenek meg. Akár azt is lehetett mondani, hogy az EB két legjobb csapata csap össze péntek este Münchenben.

Az olaszoknál visszatért a védelembe az osztrákok elleni meccset kihagyó Chiellini, a belgáknál pedig az a De Bruyne is tudta vállalni a játékot, akinek szereplése erősen kétséges volt, miután a portugálok elleni meccsen lesérült. Eden Hazard viszont tényleg nem tudott pályára lépni, Martinez az ő helyén a 19 éves Dokut vetette be.

Milyen volt ehhez képest a meccs?

Az első félidő olasz mezőnyfölénnyel, de valamivel veszélyesebb belga támadásokkal indult. Ennek ellenére a 13. percben az olaszok örülhettek először. amikor egy beadás Bonucciról Courtois kapujába pattant. A VAR azonban közbeszólt, mert az olaszoktól többen is lesen voltak.

A félidő közepén egyre veszélyesebb belga támadások követtek egymást. Előbb De Bruyne egy gyönyörű távoli lövéssel kényszerítette hatalmas védésre Donnarummát, majd Lukaku is próbára tette az olasz kapust.

Több veszélyes, de a belga védők által blokkolt olasz lövés után végül a 31. percben Barella betalált Courtois kapujába. A belga hátvédek eladtak egy labdát, utána talán az is összezavarta őket, hogy Immobile a 16-osukon belül fetrengve szimulált, Barella pedig kíméletlenül bevágta. Mindenki megnyugodhat, Immobile a góltól varázsütésre meggyógyult.

A félidő végén, a futballtörténelem egyik legkevésbé meglepő fejleményeként, az olaszok valamivel visszább állta védekezni. De a belgák ezzel annyira nem tudtak mit kezdeni, bár többször is tanácstalanul körbepasszolták a belga 16-ost, hogy a 44. percben 2:0 lett az állás. A belga középhátvédek addig hátráltak a kap felé somfordáló Insigne előtt, hogy az 18-ról egy gyönyörűen tekeredő lövést vágott a hasztalanul nyújtózkodó Courtois kapujának bal kapufája mellé

A semleges nézők ekkor minden bizonnyal arra gondoltak, hogy olyan nincs, hogy egy olasz válogatott eladjon egy kétgólós előnyt. A középkezdés után azonban Di Lorenzo csak szabálytalanul tudta megállítani az őt a 16-oson belül megkerülni igyekvő Dokut, Lukaku pedig hidegvérrel, az elvetődő Donnarumma helyén középre vágva a labdát értékesítette a tizenegyest. Így nem egy lefutott meccsel fordultunk rá a második félidőre.

Amit az olaszok kezdtek jobban, egymás után vezették a tetszetős, bár nem különösebben veszélyes támadásokat. A labda hiányában a belgáknak maradtak a kontrák, és a 61. percben egy ilyen végén majdnem ki is egyenlítettek. Csak annyi kellett volna, hogy Lukaku másfél méterről a kapuba passzolja a labdát, ne Spinazzola combjába.

A túloldalon az ezen a meccsen is csodálatosan játszó Spinazzola-Insigne balszél is összehozott egy szép helyzetet, és ez volt a pillanat, amikor már tényleg világosan látszott, hogy itt tényleg a torna két legjobb csapata küzd egymással.

A 70. percben a belgák kezdték meg a cserék sorát: Tielemans és Meunier helyett jött be Mertens és Chadli, akik alig néhány másodperc alatt össze is hoztak egy gólhelyzetet. Chadli viszont azonnal lesérült, Praet jött be a helyére. A támadóbb belga felállásra gyorsan reagált Mancini is, aki Verratti és Immobile helyére beküldte Cristantét és Bellottit is. Másodpercekkel később sprintelés közben lesérült az olaszok tornájának eddigi legjobbja, Spinazzola, akit zokogva, hordágyon kellett levinni. A helyére Emerson állt be, Insignéére pedig Berardi a végjátékra.

A sok kényszerpihenőtől és ápolástól töredezett lett a meccs, és csökkent a színvonal. Az utolsó, focira emlékeztető megmozdulás Dokué volt 84. percben. Több lövőcsel után eleresztett, az olasz kaput nem sokkal elkerülő lövését Donnarumma csak nézni tudta.

Innentől kezdve az olaszok a létező összes időhúzós trükköt bevetették, különös tekintettel a földön fetrengésre. Így az 5 perc hosszabbítás helyett végül 97 percig tartott a meccs, de hiába jött fel az utolsó belga szögletnél még Courtois is fejelni, maradt a 2:1.

Himnuszéneklést ki nyerte?

Bombameglepetés! Bár az olaszok eljátszották, hogy komolyan veszik a szokásos dalolásukat, a nevető Chiellinin látszott, hogy ők is tudják, szerepet játszva szórakoztatják a közönséget. Szóval a belgák.

Térdelés?

A belgák mindig letérdelnek, az olaszok pedig, akik egyébként nem, tiszteletből csatlakoztak hozzájuk.

Ki volt a meccs embere?

Az olaszoknál a tragikus hős Spinazzola. De összességében mégiscsak az a Doku, aki alig 19 évesen a legveszélyesebb belga játékos tudott lenni egy jóval nagyobb sztárokkal tömött csapatban.

Bíró és VAR

A 11-esen lehetett vitatkozni, de meg is lehetett adni. Más gond nem volt.

Hogyan tovább?

Az olaszok kedden a spanyolokkal játszanak elődöntőt. Ez a nagy belga generáció pedig jövőre Katarban a világbajnokságon talán kap még egy esélyt.