A papírforma szerint a spanyoloknak simán meg kellett vernie a japánokat az F csoport utolsó körében. A papírforma azonban nem csak ezen a vébén, hanem ebben a csoportban is borult már fel, amikor az első meccsen a japánok legyőzték a szintén sokkal esélyesebbnek tűnő németeket.

És itt nem csak arról volt szó, hogy egy focimeccset néha nem az esélyesebb csapat nyer meg. Már az előző napokban is volt szó arról, hogy a spanyoloknak egy döntetlennel vagy kis vereséggel megérhetné kiejteni a németeket. Amikor pedig csütörtök délután kiderült, hogy ennek a csoportnak az első helyezettje a horvátokkal, a második a marokkóiakkal játszik a legjobb 16 közt, ismét felmerült, hogy a spanyoloknak megérné kikapni, hogy ne a négy éve döntőt játszó horvátokkal kelljen összecsapniuk.

Luis Enrique mindenesetre öt új embert is bevetett, többek közt az eddig csak csereként szereplő szélsőhátvéd, Balde és a csatár Nico Williams is ott voltak a kezdőben. A Busquets-Pedri-Gavi barcelonai középpálya azonban ismét maradt a helyén, ami azért jelezte, hogy a spanyolok nem terveznek lazsálni.

A meccs úgy is kezdődött, ahogy a spanyol válogatott meccsein megszokhattuk: náluk volta labda, a japánok pedig gyakorlatilag csak akkor érhettek hozzá, ha az ellenfél néha-néha rosszul passzolt. Az ázsiai csapat becsületére legyen mondva, hogy amint labdához fértek, meg is indultak vele a spanyol kapu felé, bár helyzetet nem sikerült kialakítaniuk.

A 12. percben aztán a japán védelem hibázott: teljesen üresen hagyták az ötösön Moratát, aki egy jobboldali beadást zavartalanul fejelhetett Gonda kapujába. A gól hatására le is ült a meccs: a spanyolok igyekeztek eldugni a labdát. Ebbe nem csak a középpályásaik, de egy idő után a hátvédeik, sőt, Unai Simón kapus cselezgetése is belefért. Ha a japánoknak van egy kis szerencséjük, elcsípnek egy labdát, amit már csak be kellett volna passzolni a kapuba. Nem így történt, de a félidőben az egyaránt 1-0-ás spanyol és német vezetés azt jelentette, hogy a japánok ekkor egyetlen gólocskára voltak a továbbjutástól.

Ami a második félidő elején történt, kétszer már láttuk ezen a világbajnokságon. Amikor a szaúdiak a semmiből fordítottak az argentinok ellen – és a japánok a németek ellen. Az ázsiai csapat kettőt cserélt a szünetben, és a 48. percben az egyik új ember, a németeknek is csereként gólt szerző Doan csapott le egy újabb spanyol védelmi bénázásra és egyenlített.

Három perccel később Tanaka még egy gólt szerzett, de ezt először nem adták meg, mert a játékvezető úgy látta, és a visszajátszás is ezt látszott megerősíteni, hogy a japánok a spanyol alapvonalon túlról kanalazták vissza a labdát. Hosszas videózás következett, aminek a végén a bíró mégis megadta a gólt.

link Forrás

A 2:1-es japán vezetéssel még mindig továbbjutottak volna a spanyolok, ám a csoport másik meccsén Costa Rica előbb egyenlített, majd a vezetést is megszerezte a németek ellen, és így ekkor a spanyolok és a németek álltak kiesésre. Hiába cserélt többet is Luis Enrique, a spanyolok képtelenek voltak támadásokat építeni. Bár a középpályán inkább náluk volt a labda, a mezőnyfölényükre még a meddő is túl jóindulatú kifejezés volt. Viszont isteni szerencséjükre a németek előbb kiegyenlítettek, majd vezetést is szereztek a másik meccsen, ami azt jelentette, hogy Japán és Spanyolország állt továbbjutásra.

Az addig teljesen impotens spanyolok a 90. percben kétszer is nagy helyzetbe kerültek, de ezúttal a japánoknak volt szerencséje, mert egyenlítés esetén ők estek volna ki, és a németek mennek tovább. Végül maradt a 2:1, ami azt jelenti, hogy a japánok a németek után a spanyolokat is legyőzték, csoportelsőként jutottak tovább, és a nyolcaddöntőben a horvátokkal játszanak.

A Costa Rica legyőzése után nagyon jónak tűnő spanyolok másodikként éppen hogy továbbkúsztak, és a 16 között Marokkó vár rájuk. A meccs előtt felmerülő meg nem támadási szerződésnek nyoma sem volt szerencsére a mérkőzésen, arról viszont még fogunk egy ideig beszélni, hogy szabályos volt-e a japánok második gólja.