Gondolkodott már azon, hogy mit rejtenek az Európa folyóin komótosan úszó bárkák magas falakkal takart rakodótere? A rejtélybe eddig csak a madaraknak, és tán a repülők sasszemű utasainak volt bepillantása, írja a Huffington Post, ami szeptember 26-án posztolta egy magyar fotós, Sopronyi Gyula "Lebegő Nézőpont" című sorozatának fotóit.

A képek a híres Pont des Artson, Párizsban készültek, ahol Sopronyi 2012-ben két hónapot töltött André Kertész-ösztöndíjjal. A sorozat javát végül két évvel később, idén fotózta. Sopronyi, aki 2011 óta az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának hivatalos fotósa-videósa, így írt erről:

"Hullámzás, vontatott időtlenség. Lomha óriások. Az uszályokkal való találkozást nagyjából ezekkel a szavakkal lehet körbeírni. Oly megszokott látványai a folyópartnak, hogy még az idő is elfeledkezett róluk. Meghagyta alakjukat olyannak, mint voltak, hosszú, lapos testükkel évszázadok óta ugyanúgy úsznak fel-le rakománnyal megrakodva a folyókon. Egy sokarcú, hol groteszk, hol egészen lírai világ tárul elénk. A hajók fémes alapja és a víz állandó mozgásban lévő tömeg egymásnak feszülése, sajátos aurát kölcsönöz a tárgyaknak. A síkság és mélység, pillanat és örökkévalóság olyan vizuális játékot generál, melyben a tárgyak végül funkciójukat vesztik."

Ezt én [akiraly] se fogalmazhattam volna meg szebben, pedig megannyi nagymarosi nyár lassú délutánját töltöttem azzal, hogy a szemközti Lepence melegvizes medencéjéből lestem az abbahagyott vízerőmű munkagödrét lassan kerülgető uszályokat, találgatva rakományukat és úticéljukat. Sopronyi Gyula uszályokról szóló képei következnek:

A sorozat többi képét Sopronyi Gyula honlapján tudják megnézni.