Valami változik Észak-Koreában
Szombaton ünnepelték Észak-Koreában a diktatúra párjának, a Munkáspárt alapításának 70. évfordulóját. A fővárosban tartott nagyszabású parádén több ezer katona mellett tankok, ballisztikus rakéták is felvonultak, a seregszemle közel két órán keresztül tartott. Az országot vezető Kim Dzsongun beszédében kijelentette, hogy
„Észak-Korea kész bármilyen háborút megvívni az Egyesült Államokkal.”
A phenjani ünnepségre néhány nyugati újságírót is meghívtak, akik szoros felügyelet mellett, de bejuthattak a világ egyik legelszigeteltebb országába. Beszámolóikból felsejlik egy változásban lévő Észak-Korea képe, de a valóságot még mindig nehéz megragadni a huszonnégymilliós országban.
Steve Evans, a BBC riportere tudósításában leszámolt a forgalom nélküli keresztőzésben is kalimpáló-irányító rendőrnő képével, ugyanis Phenjanban többször álltak az eddig ott ismeretlen
dugóban.
Korábban tiltották, hogy magánszemélyek autót tartsanak, taxitársaságból is csak egy üzemelt. Most kínai autók mellett BMW-k, és Volkswagenek is gurulnak a utcákon, miközben a negyedik fuvarozócég jön létre a fővárosban, mutatva, hogy van, akinek telik rá. A kilencvenes években pusztító éhínségre az ország vezetése nem találta meg önerőből a választ, csak hagyta, hogy kifejlődjön a feketegazdaság. A kínai határon egyre nagyobb csempészet folyik, az országon belül pedig a korrupt üzemigazgatók, szövetkezeti elnökök kínálják a központi irányításnak be nem vallott termékeket a feketepiacokon. Egy fura duális rendszer jött létre: a párt, és irányítói mindent kontrollálnak Észak-Koreában, de szemet hunynak bizonyos bűnök fölött, valószínűleg ők is részesülnek a haszonból.
Ezt a kettősséget szimbolizálja a Reuters riportere szerint
- a látványosan elszaporodott okostelefon-használat. A Koryolink szolgáltató ügyfelei száma 2012 óta megháromszorozódott, de a hárommillió felhasználó csak a belföldi intranetet láthatja,
- és a júliusban átadott hatalmas, modernnek tűnő phenjani nemzetközi reptér bár készen állna a turisták fogadására, de őket alig vagy egyáltalán nem engedik be az országba.
A látványosnak tűnő változás csak a fővárosra igaz, a Phenjanon túli világ teljesen más. Az AP lehetőséget kapott, hogy a Vöröskereszt ott dolgozó munkatársaival eljusson a fővárostól 150 kilométerre lévő Sinyang tartományba, ahol hatalmas áradások, földcsuszamlások voltak 2006-2013 között. A térség alapvető infrastruktúrája megsemmisült a természeti katasztrófákban: hidak, utak tűntek el, és az ivóvízhálózat is megsérült. A helyszínen 2013 óta segítő Vöröskereszt szerint érkezésükkor a lakosság 35 százaléka szenvedett olyan betegségben, amit a fertőzött víz okozott. Ez az arány most már csak 5 százalék. Viszont hiába vannak már két éve jelen, a megye 58 ezres lakosságából még csak 15 ezret értek el a projektjeikkel. Sors furcsa fintora, hogy a kétezres évek első felében meg nem történt természeti katasztrófákkal követett el Észak-Korea biztosítási csalásokat. Az ország egyetlen társasága svájci és brit biztosítókkal kötött viszontügyleteket, majd jelentették, hogy katasztrófa történt, aminek kivizsgálására a szerződés szerint csak a diktatúrai hatóságai jogosultak. A nyugati cégek pedig fizettek, dollárban. Csakhogy feltűnővé vált, hogy minden évben ugyanakkor, Kim Dzsongun szülinapja előtt történtek a balesetek, amik valójában kitalációk voltak és a több tízmillió dollárral megrakott táskák mindig az ünnepeltnél landoltak.
Észak-Koreában szegénység és a diktatúra maradt, csak pár ügyeskedőnek költözött DVD-lejátszó a nappalijába.
Ed Jones képei Phenjanból. (AFP Photo)
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.