80 éve kezdődött a náci propagandaolimpia, amin öt magyar zsidó is aranyérmet szerzett
- 1936. augusztus 1-én kezdődött el az első, televízión is közvetített olimpia a Harmadik Birodalom fővárosában.
- Bár nagy hangsúlyt kapott a sport is, amihez Leni Riefenstahl Olimpia-filmjei is himnuszt zengtek, a 80 évvel ezelőtti nyári olimpiai játékok inkább a náci propagandáról szóltak.
- Plusz az árja felsőbbrendűségre rácáfoló amerikai világsztár, a négy aranyat szerző fekete Jesse Owens és a Führer viszonyáról.
- Öt magyar zsidó is aranyérmet szerzett.
Németországot az első világháború után nem hívták meg sem az 1920-as antwerpeni, sem az 1924-es párizsi olimpiára, de a NOB 1927-ben engedett, és Berlint választotta az 1936-os játékok helyszínének, amit 1931-ben véglegesített. Csakhogy 1933-ban hatalomra jutottak a nácik, ezért több ország, főleg az Egyesült Államok bojkottot mérlegelt (de Franklin D. Roosevelt nem foglalt állást). Amikor viszont Adolf Hitler megígérte a „fajok és vallások” szabad részvételét, a nemzetközi közvélemény megnyugodott, és ideiglenesen sikerült egy nyitott, pozitív Németország-képet kialakítani külföldön, utoljára a második világháború végéig.
Kevésbé volt emlékezetes, de az 1936-os téli olimpiát is a Harmadik Birodalomban, Garmisch-Partenkirchenben rendezték meg. A NOB annyira elégedett volt vele, hogy az 1940-es téli játékokat megint itt akarták megtartani, mivel az eredetileg választott Sapporóval a Kína és Japán közti háború miatt már nem lehetett számolni, de végül kitört a második világháború, így az ötödik téli olimpiát csak 1948-ban, a svájci St. Moritzban lehetett megtartani.
A nyári olimpia szervezését Joseph Goebbels propagandaminisztériuma látta el, és annyira nemzeti feladatnak tekintették, hogy a sajtóban a „félzsidósága” miatt támadott Theodor Lewaldot, a német szervezőbizottság hivatalos főtitkárát Hitler rendeletileg vette a védelmébe, mondván: a sajtótámadások veszélyeztetik a projektet.
Az olimpiai falu Berlintől 15 km-re épült, Döberitzben, egy régi katonai gyakorlótéren. Az 550 ezer m2-es területen folyó építkezést a Wermacht felügyelte, mert a helyén később katonai gyakorlóteret akartak kialakítani. A kaszárnyaszerű épületkomplexumban folyamatosan a sport és a hadsereg kapcsolatát érzékeltették a külföldi vendégeknek, akiket – bár igyekeztek jól ellátni (például az egyes nemzetek kedvenc ételeivel) – szabályosan bezártak a faluba: megakadályozták a kapcsolatukat a külvilággal, és megfigyelték őket.
Az 1928-as amszterdami olimpián lobbant fel először az olimpiai láng, és a berlini olimpia volt az első, ahol fáklyafutást is tartottak. Az Olümpiánál a Carl Zeiss Jena optikai tükrével lángra lobbantott tüzet 3422 sportoló vitte 1-1 km-en keresztül. Kisebb botrányok kísérték a tűz útját: Ausztriában az osztrák nácik a Németországgal való egyesülést követelték, Csehszlovákiában meg azért tüntettek, mert egy hivatalos német olimpiai plakát a Szudéta-vidéket a Német Birodalomhoz tartozóként ábrázolta, emiatt Prágában rövid időre ki is aludt az olimpiai láng.
A fáklya augusztus 1-én ért a berlini Lustgartenbe, ahol a Hitler-Jugend 20 ezer tagja állt őrséget, de volt ott még 40 ezer SA-tag és rengeteg néző is. Az oltárt Fritz Schilgen gyújtotta meg az Olimpiai Stadionban, majd következett a megnyitó.
A Führer a protokoll szerint nem tarthatott beszédet, csak a játékok megnyitását jelenthette be, de a fellépését alaposan megtervezték: amikor a maratoni kapuhoz ért, himnusszerű fanfárzene szólt, a díszpáholy felé pedig Wagner győzelmi indulója kísérte.
A Führer páholya előtt a felvonuló nemzetek közül a németek mellett az osztrákok, a franciák és a románok is felemelt karral haladtak el, bár a franciák később azt nyilatkozták, hogy az az antik olümpiai üdvözlés volt. Az amerikai atléták viszont nem fordították a fejüket Hitler páholya felé, ezért kifütyülték őket.
A sportversenyekre 49 nemzet érkezett. Új sportágak is kerültek a játékok közé, például a kosárlabda, amit az Egyesült Államok nyert meg, illetve a kajak-kenu, amiben az osztrákok vitték el a legtöbb aranyérmet. Először és utoljára szerepelt az olimpián a főleg Németországban és Ausztriában népszerű mezei, nagy pályás kézilabda, amit focipályán, focikapura játszottak. A 10:6-ra végződő német–osztrák döntőt 100 ezer ember nézte meg. A nácik a legfontosabbnak a focitornát szánták, de Németországot a nyolcaddöntőben 2:0-ra kiejtette Norvégia. Ez volt egyébként az egyetlen focimeccs, amit Hitler végignézett. Voltak művészeti versenyek is építészet, irodalom, zene, festészet és grafika műfajban, ezekben is osztottak érmeket.
A NOB nyomására a nácik garantálták, hogy zsidó sportolók is lehetnek a német olimpiai csapatban, ha elérik a megfelelő kvalifikációs szintet, de ennek a célja is csak az árja felsőbbrendűség propagandája volt. A zsidó sportegyesületeknek nem biztosították a lehetőségeket a felkészülésre, és a zsidó sportolók edzéseit is közvetlenül a válogatóversenyek előtt tartották, hogy fáradtan érkezzenek. Ráadásul a helyszínen SA- és SS-tagok gyakoroltak rájuk nyomást. Egyedül Gretel Bergman magasugró kvalifikált eredményesen, és nem sokkal az olimpia előtt beállította a német csúcsot, de aztán mégsem nevezték a játékokra. A helyét Dora Ratjen foglalta el, aki negyedik helyen végzett, de 1938-ban megbukott, mert kiderült, hogy valójában férfi.
Amikor az egyik NOB-tag többször utalt arra, hogy az amerikaiak bojkottálni fogják az olimpiát, ha nem lesz legalább egy zsidó a német csapatban, Hitler többször is leszögezte, hogy ezt a kérést nem teljesíti, de amikor megtudta, hogy a NOB elnöke is fel akarja emiatt keresni, végül belement, hogy a már az Egyesült Államokban élő félzsidó Helene Mayer 1928-as tőrvívó olimpiai bajnok hangsúlyozottan németként, alibisportolóként csatlakozzon a német csapathoz. A döntőben egyébként kikapott a szintén zsidó származású Elek Ilonától, a bronzérmes a szintén zsidó osztrák Ellen Preis lett. A téli olimpián hasonló okokból szerepelhetett az Olaszországban élő Rudi Ball félzsidó jégkorongozó.
Amikor a 22 éves világcsúcstartó, Jesse Owens a 100 méteres síkfutásnál rajthoz készült, a birodalmi propaganda által előírt módon a tévériporter azt mondta: „Két fekete négy fehér ellen. Európa az Egyesült Államok ellen. A harc elkezdődik!” Owens korábban a bojkottmozgalommal volt, de azon belül is voltak fekete értelmiségiek, akik a faji diszkrimináció miatti bojkottot amerikaiként nevetségesnek tartották. Akkora fölénnyel nyert, hogy a teljesítményét 1960-ig nem tudták felülmúlni, és a 100 ezres stadionban még rengeteg nácit is lenyűgözött. Egy darabig csak róla szólt az olimpia.
Több helyen írták, hogy az egyik győzelme után Hitler elhagyta a stadiont, hogy ne kelljen kezet fognia egy négerrel, Albert Speer később azt mondta, Hitler többször is panaszkodott a fekete sportolók sikerei miatt. Owens viszont csak szépet mondott róla, az önéletrajzában azt írta:
„Amikor elmentem a kancellár előtt, felállt, intett nekem, és én visszaintettem.”
Többen állították, hogy volt egy titokban készített fotó is, amin Owens és Hitler kezet fogott, de Owens szerint a képet az amerikai sajtó visszatartotta, hogy lejárassa Hitlert, pedig ő nem érezte az elutasítását, inkább Rooseveltre panaszkodott, aki nem küldött neki üdvözlőtáviratot, és a Fehér Házba sem hívta meg, mivel közeledett a választás, és félt, hogy emiatt szavazatokat veszítene a déli államokban.
Az olimpián Leni Riefenstahlék 400 ezer méter filmet vettek fel, amit utána másfél évig vágtak, mire megszületett az Olimpia 1. – A népek ünnepe és az Olimpia 2. – A szépség ünnepe. A filmtechnikailag és esztétikailag forradalmi filmek minden díjat bezsebeltek (bár az USA-ban és Nagy-Britanniában egyáltalán nem mutatták be), Riefenstahl pedig megteremtette a modern testkultúrát és az emberi testet középpontba állító reklámok alapjait.
Az 1936-os berlini olimpián a legtöbb aranyérmet, a Német Birodalom szerezte meg: 33-at. A második legeredményesebb csapat az Egyesült Államok lett. A harmadik helyen Magyarország végzett 10 arannyal. Pedig az olimpia előtt egy jobboldali magyar lap (Nemzet Szava) így írt: „Zsidóktól hemzseg a magyar olimpiai küldöttek névsora. Sőt a vezetők is legnagyobb részt zsidók. Ne is számítsunk magyar sikerekre Berlinben, bárhogy is hazudja a remélendő sikereket a zsidó sajtó.” Végül öt zsidó sportoló is aranyéremmel tért haza. Egyébként az újkori olimpiai játékokat kezdeményező és elindító Nemzetközi Olimpiai Bizottság egyik alapító tagja, a Magyar Olimpiai Bizottság alapító titkára, Kemény Ferenc is zsidó volt. (Főbb források: Rubicon 2012/7, Népszabadság, Wikipedia)
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.