2006. október hetedikén délután Anna Politkovszkaja újságíró Ladájával hazaért a munkanap és a vásárlás után Moszkva belvárosában lévő társasházba. Olyan sokat vásárolt a közértben, hogy nem tudott mindent egyszerre felvinni a lakásba. Lifttel ment le a második körért. Amikor a földszintre ért, és kinyílt az ajtó, egy férfi állt előtte.

Kétszer mellkason, egyszer vállon, egyszer pedig fejbe lőtte. Aztán ledobta mellé a pisztolyt. A kétgyerekes, 48 éves anya ott helyben meghalt.

Politkovszkaja Ororszország, de talán az egész világ legbátrabb újságírója volt.

A New Yorkban, szovjet diplomatacsaládban felnőtt újságíró választhatott volna sokal kényelmesebb életet is, ehelyett 1994-től rendszeresen tudósított Csecsenföldről, és részletesen dokumentálta az orosz hadsereg, és a csecsen szövetségesek kegyetlenkedéseit is. Élesen kritizálta Vlagyimir Putyint is.

Erről rengeteg cikket és több könyvet is írt, az élete közben folyamatosan veszélyben volt. A halálos fenyegetések mellett előfordult, hogy elfogták, összeverték és eljátszották, hogy ki fogják végezni, miután kínzások áldozataival készített interjúkat Csecsenföldön. Amikor pedig 2004-ben a beszláni túszdráma helyszíne felé tartott, a repülőn megmérgezték, kórházba került és nem jutott el az iskolához.

Utolsó interjúját két nappal halála előtt adta a Radio Free Europe orosz kiadásának. Azért ezen a napon, mert ekkor lett harminc éves a csecsen Ramzan Kadirov, így elnökké választhatóvá vált.

“Kadirov korunk Sztálinja”

- mondta ebben az interjúban, és beszélt a készülő cikkéről, ami kínzással kicsikart csecsenföldi vallomásokról szólt. Halálakor az íróasztalán ilyen megkínzott emberek fényképei voltak. A cikk végül félkészen jelent meg lapjában, a Novaja Gazetában.

Október 10-ei temetésére több százan mentek el, az orosz államot magasabb szinten nem képviselte senki. Putyin azt mondta, Politkovszkaja munkássága jelentéktelen volt a politikai életben.

Ez persze nem volt igaz, ezzel együtt mintha a nemzetközi újságírószervezeteket jobban érdekelte volna a munkája, mint az orosz közönséget.

Az ügyben 2014-ben öt csecsen férfit elítéltek, de nyilvánvaló, hogy ők legfeljebb csak a végrehajtók lehettek. Azt, hogy ki rendelte a gyilkosságot, máig nem lehet tudni.

A gyilkosság mindenesetre nemcsak az őt halállal fenyegető Kadirov születésnapjához esett közel - október hetedike Putyin születésnapja.

Politkovszkaja halála óta az orosz sajtó helyzete sokat romlott. A Novaja Gazeta ugyan létezik még, és továbbra is kritikus hangvételű, de minimális az elérése, folyamatos fenyegetések között működik, és a Kreml-irányította tömegmédia zajában nem sok emberhez jut el.

Politkovszkaja asztala a tisztelet jeleként azóta is üresen áll. Néhányan azért még végeznek hasonló munkát. Amikor Elena Kostyucsenko, a Novaja Gazeta riportere idén szeptemberben Beszlánba ment, hogy a 334 halálos áldozattal járó túszejtés évfordulójáról készítsen riportot, leöntötték zöld festékkel, és úgy összeverték, hogy egy hétig kórházban volt.