Rafael Álvarez éppen tejet melegített a 3 éves kislányának, amikor meghallotta, hogyan recseg a 101 éves ház. Nem sokkal később beomlott alattuk padló, egy darabig kapaszkodtak és lógtak a levegőben, aztán lezuhantak az alattuk tátongó szakadékba. Az anyja utolsó szavaival azt kérte, hogy mentse a csecsemőket, de Rafael a lányát sem tudta megmenteni.

Nem egyedi az eset: szakértői becslések szerint Havannában 28 ezer ember él olyan házban, amely bármikor rájuk omolhat.

A kubai kormány nem közöl hivatalos adatokat arról, hogy hányan halnak vagy sérülnek meg évente ilyen balesetekben, ahogy

azt sem lehet tudni, hány épület omlik össze.

A helyszínről riportozó USA Today olyan számokat talált, hogy 2000 és 2013 között 3856 épület semmisült meg teljesen vagy részlegesen, de ezek megbízhatatlan adatok, 2010-ből és 2011-ből például egyetlen esetet sem jegyeztek fel.

Az életveszélyes épületben lakók egy részének a kormány felajánlja, hogy átköltözhetnek valamilyen menedékhelyre, de ezzel sokan nem hajlandók élni, nem akarnak hajléktalanokká válni. Carlos Guerrero azt mondta, inkább élnek „riadt kutyaként” a saját otthonukban, hiába sürgetik őket a szomszédok, hogy menjenek el. Señor Guerrero ehhez hozzáteszi, hogy ha viszont

bármi történik a feleségével és három gyerekével, akkor fog egy machetét, és nekimegy a lakásügyi hivatalnokoknak.

Havanna belvárosában is rengeteg az ilyen romos épület, amely kétségkívül romantikus látvány, a turisták is odavannak értük, és a tőlük származó bevételből a kormány igyekszik is felújítani épületeket. De a nagy részük menthetetlen:

a rossz tervezés, a kispórolt építőanyag, az elmaradt karbantartás és a természeti katasztrófák megtették a magukét.