100 éves gifek munkáról, szerelemről, családról

Tbg
2020 január 05., 16:01

Biró Elemér két világháború között készített családi fotóit majdnem száz évig csak az örökösök nézegették, míg végül Kárpáti György Mór filmrendező úgy döntött, hogy digitalizálja dédapja hagyatékát. A képek sztereokamerával készültek, ami Magyarországon sosem vált igazán elterjedt technikává.

A sztereokamera egy időpillanatban két képet exponál egy üveglemezre. A fotók egymáshoz képest kis eltolással készülnek, ezzel szimulálva az emberi szem működését. Laborálás után az üveglemezeket egy sztereonézőbe kell rakni, így a képek térhatást keltenek.

Bíró Elemér néhány év alatt több száz sztereofotót készített, de a második világháború után már egyet sem. Hagyatékából és a családtagok naplóbejegyzéseiből dédunokája válogatott.

  • Biró Elemér 1890-ben született, Székesfehérváron. 1986-ban halt meg, Budapesten.
  • Az első világháborúban az olasz fronton harcolt.
  • Építőmérnökként dolgozott középületeken és lakóházakon.
  • 1929-ben összeházasodott Hirschfeld Saroltával. Két lányuk született, Ágnes és Zsuzsanna. Budapesten, a II. kerületben laktak.

A kép bal szélén a poharát emeli Biró Elemér, a fényképek készítője. Mellette a felesége, Hirschfeld Sarolta.

Sári a velencei nászúton, a szállodai szobában, 1929-ben.

„Kertészéktől hazamenve, a Király-utcai villamoson ülve, az ablakon át látom, hogy Reinitz Lajos egy csinos leánykát kísér. Ezt a lányt én még nem láttam. Lajost kérdőre vontam, s azt felelte: »Január 1-jén gyere hozzánk ebédre, akkor megismerheted. Második unokahúgom, Hirschfeld Sári a neve.« Adieu Klári, Blanka, Ilonka, Mariska… – ez lett a végzetem.” – írja Elemér az emlékirataiban, 1980 körül.

„Szállodánk a Szent Márk téren volt, és ott Sári megrendelhette a sokszor megkívánt békacombot. A stereo-készülékemmel itt is kora reggeltől jártam a várost.”

„A muranói üveggyárba Sári is velem jött, és általában a déli órákban mindenütt együtt néztük a műemlékeket. Sári mindig a hazai leveleket várta. Képes volt órák hosszat a főposta udvarán tartózkodni, hogy hamarább jusson azokhoz. December közepére végre hazaértünk.”

Sári az erkélyen.

Sári a Gellért-hegyen, a Szabadság-híd fölött.

Elemér a Várkert felújításánál is dolgozott, a képen egy posztoló rendőr látható.

Elemér egyik munkája, egy ház felújítása a Wesselényi utcában. „1930-ban megkezdtem önálló működésemet. Első nagyobb munkám az óbudai Goldberger gyár egyik nagy épületének emeletráépítése volt, ugyanott több kisebb építési munkákkal. Szeptember 4-én délelőtt éppen egy újabb pótmunkáról tárgyaltam, amikor telefonon jelentették, hogy apa lettem. Mindent otthagyva siettem a szanatóriumba, ahol megrendülve láttam meg gyönyörű kis Ági leányomat. Tizenkét stereo-felvételt készítettem róla, és a legjobb, Dorottya utcai fényképésznek adtam a felvételeket előhívásra. Csalódtam, mert ez a híres fényképész mind a tizenkét felvételt elrontotta. Új filmekkel akart kárpótolni.”

Sári és a lányok, Ági és Zsuzsi, a Kulpa utcai házuk kertjében. „Egymást nagyon szeretik a pockok, este, lefekvés előtt van mindig nagy muri, versenyt nevetnek, sikongatnak. Isten, tartsd meg őket!” – írja Sári a naplójában

„A mi kis leányaink a svesztivel lent voltak 3 hétig Balatonszárszón, egy gyermeküdülőben. Áginak remekül jót tett a változás. A Kármán Erzsihez jár tornázni, aki el van tőle ragadtatva.” – írja Sári.

Ági a gyűrűhintán, a Kulpa utcai kertben.

„Most gőzerővel megindultak a társas összejöveteleink. Minden este voltunk valamelyik ismerősünkkel, és máskor ők jöttek hozzánk. Közelünkben laktak Jusztus Istvánék, Wagner Sándorék, Tsuk Árpádék, Merkler Józsiék, Hegedüsék, Szász Sáriék, Lőwy Bözsiék, ma már nehezen tudnám valamennyit felsorolni. Velük (az élőkkel) még ma is jóban vagyunk.”

Kerthelyiség Budapesten.

Egy családi barátnő a fogaskerekű vasúton.

Elemér anyja, Strausz Róza a szülei, Strausz Sámuel és Pfeiffer Katalin sírjánál. Strausz Sámuel szabómesterként dolgozott Székesfehérváron. Az 1848-49-es szabadságharcban honvédként szolgált, jelen volt a világosi fegyverletételnél. „Nagyapámat nagyon szerettem. Főleg mert olyan meggyőződéssel mesélt a ’48/49-es forradalomról. Nagy Kossuth-rajongó volt, és ezt tőle örököltem. Ezt a mai napig sem irtotta ki senki sem.”

Róza mellett a másik fia, Jenő egy vendéglőben. Az első világháborúban pilóta volt. Repülőjével illegális úton csempészett kisbabáknak való cumikat Odesszából Bécsbe, amikor az hiánycikknek számított. A haszonból motorkerékpár-kereskedést nyitott a Liszt Ferenc téren. A '20-30-as években a motorsport legendás alakja volt, 130 kilós testsúlya ellenére sok versenyen indult.

„Úgy esett, hogy a kéthengeres, ezres Coventry Eagl-t kellett volna eltolni az Izabella utcából a Liszt Ferenc téri, Biró-féle szaküzletig. Amikor a hatalmas motor megtermett gazdája, a jeles Biró Jenő megtapogatta a motorozástól meleg hengert, máris lendült a lapátnyi tenyér. Ekkor íródott meg a sors könyvében, hogy Z. T. eljegyezte életét a motorkerékpárral.” – említik Biró Jenőt az Autó-Motor magazin Zamecsnik Tivadar motorversenyzőről szóló, 1981-es cikkében.

„Jenő egy kérdésére a Südbahn hotel kapujában Sári mutatta merre szokott menni. Jenő ráhajtott a mutatott útra, és az egy abnormálisan meredek helyre vitt. Jenő dühbe jött, és ránk kiáltott, hogy miért mutattunk neki rossz utat, és úgy becsapta a kocsiajtót, hogy az üvegje összetört. Mi kiszálltunk a kocsiból, és elmentünk. Elhatároztuk, hogy vonattal utazunk haza. Vagy egy órát bolyongtunk, amikor újra Jenő kocsijával álltunk szemben. Exkuzálta magát, és ebéden már együtt voltunk mindnyájan.”

„A következő év februárjában öcsém ismét a Tauernpass hotelben lakott, és meghívott engem is, hogy együtt síeljünk. Én a háború vége óta nem síeltem, és amit tudtam, azt is csak saját kísérleteimből szereztem. Itt mindent elölről kellett megtanulnom. Persze öcsém kitűnően síelt, mert már több telet töltött itt. Ez volt negyedszáz évig az utolsó külföldi utam, de akkor ezt még nem tudtam.”

„A légi óriás, melynek nagysága egy kilencemelet magas és 234 méter széles palotasor méretének felel meg, többszáz méteres magasságban karcsú ezüst szivarhoz hasonlít. Alatta utasszállító repülőgép repül.” – írja a Csepelen landoló Graf Zeppelinről a Magyarország napilap 1931. március 29-i száma.

Elemér és Sári egy kiránduláson.