Hétvégenként punk vagyok, de hétfőtől péntekig Kovács Józsika névre hallgatok

2023 július 31., 15:06

Cmarits Milán (szöveg) és Geiszt Miklós (fotó) riportja.

„Mi is ez a Punk fesztivál, egyáltalán kik azok a punkok? Léteznek még egyáltalán? Nem ilyen koszos büdös vandálok? Úgy tudtam nincs is rendes munkájuk csak hőbörögni tudnak. Nem azok, akik minden ellen is lázadnak? És akkor most ide rakják őket egy kupacba? Egyáltalán ki adott nekik fesztivált, meg minek? Tudnak ezek kulturáltan viselkedni? De ha igazi punkok ahogy az a nagykönyvben meg van írva akkor, hogy lehet összeegyeztetni, hogy most ide jönnek és normálisan fesztiváloznak mintha csak egy kisebb Fishing lenne? Miből van pénzük ezeknek fesztiválra, meg csak kannás bor van rogyásig a pultokban?” – ilyen és hasonló, sokakban felmerülő kérdéseknek jártunk utána az Orfűi punkfesztiválon.

photo_camera Fotó: Geiszt Miklós

Érkezésünk délutánján még nyugodtnak találtuk a kempinget, néhányan strandoltak a nagy melegben, vagy aludtak a sátraikban. Még focikupa is volt, ami nagy sikert aratott már a tavalyi fesztiválon is. Idén másodszorra rendezték meg a Toxic Weekendet vagyis a punk/HC fesztivált Orfűn, pont abban a kempingben, ahol egy héttel korábban még a Fishing On Orfűn énekelte mindenki az Autó egy szerpentinent. Persze mivel kevesebb ember vett részt a punkok hétvégéjén, ezért – ahogy a szervezők fogalmaztak – „lebutították” a kemping infrastruktúráját. Sok helyen még így is látszódnak a Fishing logói, egy punk pedig azt mesélte, hogy a korábbi fesztről megmaradt piákat most ők isszák meg.

„Nem tudunk megtenni 10 métert sem, hogy ne itassanak a sátraknál”

A helyszínt bejárva és ismerkedve hamar kiderült, hogy ez az alig ezer ember majdnem mind ismeri egymást, és szinte egy nagy család az egész fesztivál. Mindenkinek megvan a maga beceneve a Káposztától a Szalonnáig. Ha itt valaki egy cigit vagy egy korty sör kér a másiktól, biztosan kap is.

photo_camera Fotó: Geiszt Miklós

Népszerű sztereotípia, hogy a magyar punkok, ezek a rendszerváltó huligánok mára már nagyrészt nagypapák. Ezért kifejezetten meglepett, mennyi 20-as, 30-as fesztiválozó volt. Sok időt töltöttünk Csigával és bandájával, akik barátságosan, meglepő komolysággal válaszoltak kérdéseinkre. Ők is úgy gondolják, hogy ez egy kihaló műfaj, de szerintük a Toxic mindenképpen egy jó kezdeményezés, már másodszorra vannak itt.

photo_camera Fotó: Geiszt Miklós

Számomra a legizgalmasabb kérdés az volt, hogy amikor itt véget ér a fesztivál akkor mi lesz hétfőn és kedden? A mindennapokban is punkként élnek? Vajon közöttük mennyi az olyan pózer, aki csak divatból visel taréjt vagy szegecses ruhákat, de legbelül nem él punkként.

Egyszer élnek

Csigáék szerint sokan különben sem az öltözködésükben élik meg punkságukat hanem az életstílusukban, „mert a punk egy életfilozófia”. Ennek alapja az „egyszer élünk” gondolat. Ez nem jelenti a teljes anarchiát és a társadalmi normákkal való szembefordulást, inkább egy olyan hozzáállás ami a független, szabad gondolkodásra épül. Persze akadtak itt is anarchista punkok, de elenyésző számban.

photo_camera Fotó: Geiszt Miklós

Sokaknak inkább a baráti körük jelenti az igazi családot, a „klasszikus” családjuk „nem fogadta nagy örömmel”, például azt amikor szétpiercingezett arccal jöttek haza és vasalt talpú bakancsban mentek másnap iskolába. Igyekeznek a választott családjukon kívül esőktől és minden mástól függetlenek lenni, és ez a mindennapjaikban is megjelenik: együtt élnek, és együtt járnak mindenhova, így is fenntartva a marginalizálódó kultúrájukat.

photo_camera Fotó: Geiszt Miklós

Come on, Punk (Group)!

Kereken 40 évvel azután, hogy koholt vádakkal végül izgatás vádjával 2 év börtönre ítélték, végre többévnyi várakozás után először lépett fel a CPG (Come on Punk Group). Az 50-es éveik végét taposó punkokat hatalmas érdeklődés fogadta, sok fesztiválozó csak miattuk jött el a Toxicra, hiszen nem lehetett tudni, koncerteznek-e még valaha.

photo_camera Fotó: Geiszt Miklós

A koncert előtt még dedikáltak a tagok, csetlettek-botlottak, hebegtek-habogtak. Talán jobban meg voltak szeppenve, mint néhány rajongó. Régóta nem csináltak már ilyet és szinte fel sem fogják, hogy ennyien szeretik őket. Güzü szerint nehézkesen mentek a próbák, rá is voltak feszülve rendesen. Persze a cél nem a zenei tökély, de oda akarták tenni magukat.

Amint megszólalt az első szám, a tömeg megőrült, és úgy tombolt, mint anno 83-ban. Az olyan rajongók is teli torokból ordították a CPG szövegeit, akik akkor még meg sem születtek. Az 58 éves Haska Béla egy átlátszó rikító zöld, necc pólóban állt színpadra, ami magában is már jelenséggé tette, raszta hajáról nem is beszélve. A többiek egyszerű, civil ruhában nyomták végig a koncertet. Ha az utcán találkoznánk velük, fel sem ismernénk a CPG tagjait.

photo_camera Fotó: Geiszt Miklós

Szóltak a régi szövegek, mint a „botrányt akarunk” és a „a halál a rendőrségre”*, a tömeg pedig velük együtt skandált. A koncert feléhez érve kiderült, hogy ez nem az utolsó fellépés lesz, szeptemberben Budapesten állnak színpadra.

A koncert után Güzü nehezen fogalmazta meg, mit érez: hatalmas dolog volt számukra is újra fellépni, Takony a 2000-es Sziget óta nem látott ennyi embert. A tagok ma már mind civil életet élnek. Haska Béla túl van egy agyvérzésen, és néhány évig hajléktalanként élt, Takony csak a CPG koncert miatt tért haza Amerikából, Güzü pedig kéményseprőmester, hamarosan nyugdíjba megy. Legbelül végig punkok maradtak, és a színpadon ezt megmutatták mindenkinek.

photo_camera Fotó: Geiszt Miklós
photo_camera Fotó: Geiszt Miklós

PICSA

A pécsi HétköznaPICSAlódások fiatalabb együttes, ők már a rendszerváltás után a 90-es évek elején alakultak, népszerűségük azóta is töretlen, mára már ők lettek a nagy öregek. Énekesük első ránézésre nem frontemberalkat, a Mocskos Fidesz feliratú pólója viszont beszédes. Kinézetre egy lehetne a rajongók közül, talán ezen a koncerten volt érezhető leginkább az, hogy ezek a bandák nem valami földtől elrugaszkodott jelenségek a kordonok mögött, hanem mindannyiunk haverjai, akik néha felmennek a színpadra egy hatalmas bulit csinálni.

photo_camera Fotó: Geiszt Miklós

Zeneileg a PICSA sokkal sokszínűbb és kifinomultabb mint a CPG, ők aktív zenekar és ez a különbség érződött is a koncertjükön. A politikai megnyilvánulás nem állt meg a frontember pólójánál, a Mocskos Fidesz szöveg többször visszatért skandálásban, pólókón, molinókon. A PICSA több szövegében is nyíltan szidja a kormánypártot, vagy ahogy ők hívják az „álkeresztényeket”.

photo_camera Fotó: Geiszt Miklós

Bársony Barnabás gitáros a kezdetektől alaptag, a mindennapokban műszaki rajzoló és talán az egyik legnagyobb magyar Liverpool-szurkoló, akivel valaha találkoztam. Munkájában nem akadályozza az, hogy néha-néha az ország egyik feléből a másikba utazik egy punk bandában zenélni, sőt, a főnöke az első sorban tombolta végig a koncertjüket. Nemcsak a Toxic Weekendet, hanem a Fishing ON Orfűt is végigbulizta, ő ezt szereti legjobban a fesztiválokban, hogy fellépés előtt és után el tud vegyülni, szórakozni.

photo_camera Fotó: Geiszt Miklós

Fiatal punkként „Kádáréktól mi is kaptunk rendesen”, mesélte Bársony, de a CPG-hez hasonló letartóztatások nem voltak. A rendszer ellenében való létezés állandó a punk közegben, mondta. Fontos nekik, hogy a zenéjük szóljon is valamiről, ne csak egy „tombolós punk zenekar legyünk és kész”. Kimondott céljuk a „népművelés”, hogy aki meghallgatja a zenéjüket, elgondolkozzon szövegeiken.

Nem megmondani akarják, hogyan kellene ezt csinálni, ez nem az ő dolguk, csak kimondják azt, amit éreznek a rendszerrel kapcsolatban, jelen esetben azt, hogy „MOCSKOS FIDESZ”. A kételkedőknek azt tudjuk mondani, hogy PUNKS NOT DEAD.A cím utalás a Prosectura Weekendpunk című számára.

*Helyesbítés: Állításunkkal szemben nem szólt, hogy "halál a rendőrségre", a CPG nem énekelt ilyet. Elnézést kérünk.