• Jandarbijev, Litvinyenko, Szkripal, Hangosvili – a Kreml ellenségei külföldön sincsenek biztonságban.
• 2006 óta az elnök a felsőház jóváhagyása nélkül is utasíthatja a szolgálatokat külföldi gyilkos akciókra.
• Moszkva rendre tagadja érintettségét, de a világ egyre kevésbé hisz neki.
  
• A leszámolások félelmet keltenek, és növelik az Oroszország iránti bizalmatlanságot .
• Cikkünk szerzője Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-szakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója.

Augusztus végén Berlinben meggyilkoltak egy grúziai csecsent, Zelimhan Hangosvilit. A feltételezett tettest röviddel a merénylet után elfogták. Elsőre – az útlevele alapján – még úgy tűnt, hogy Vagyim Szokolovnak hívják, de rövidesen kiderült, hogy az úti okmánya hamis, a merénylő valódi neve Vagyim Kraszikov. A moszkvai The Insider közlése szerint Kraszikov – aki korábban a Szövetségi Biztonsági Szolgálat, az FSZB különleges erőinél szolgált –, többszörös gyilkos. Az egykori titkosszolgálati tisztnek a gyilkosság idején elvileg börtönbüntetését kellett volna töltenie, de még 2014-ben rejtélyes körülmények között eltűnt. Egy ideig ugyan szerepelt a neve az orosz Belügyminisztérium és az Interpol körözési listáján, majd váratlanul törölték mindkettőről.

A német hatóságok nyilatkozata szerint Berlin többször kérte Oroszország segítségét a merénylő személyazonosságának megállapításához, ám Moszkva elzárkózott ettől. Ennek ellenére a német hivatalos szervek egy idő után nemcsak a gyilkos személyét tudták beazonosítani, de azt is bizonyítottnak látták, hogy Kraszikov tettét vagy Moszkva, vagy a Ramzan Kadirov irányította Groznij utasítására hajtotta végre. A fentiekre hivatkozva a német hatóságok december elején két orosz diplomatát kiutasítottak az országból. Válaszul Moszkva ugyanezt tette.

A Hangosvili-ügy azonban ezzel nem zárult le. A „normandiai négyek” december elején tartott párizsi találkozóját követő sajtótájékoztatón Putyin egy újságírói kérdésre válaszolva kijelentette, hogy Oroszország hivatalosan többször is kérte Németországtól Hangosvili kiadatását, de kérése nem talált meghallgatásra. Az orosz elnök élve az alkalommal azt is előadta, hogy a Berlinben meggyilkolt csecsen véreskezű terrorista, aki – többek között – részese volt egy csaknem száz ember életét kioltó akciónak, nem beszélve arról, hogy a lelkén szárad a moszkvai metróban végrehajtott egyik terrortámadás is. Minderről nemcsak Merkel német kancellár hallhatott először – aki Putyin mellett állva egy szóval sem reagált az orosz elnök szavaira –, de az orosz közvélemény is. Az utóbbi a berlini merénylet előtt semmit nem tudott Hangosviliről. Valószínűleg azt sem tudta, hogy létezik.

Merkel ugyan a sajtótájékoztatón nem reagált Putyin szavaira, de azt helyette pár nappal később megtette a kormányszóvivő, aki kijelentette, nincs semmi nyoma annak, hogy Moszkva bármikor is kérte volna Hangosvili kiadatását. Putyin szóvivője erre azzal reagált, hogy megismételte az orosz elnök állítását, amihez kissé ingerülten még azt is hozzátette, nem kíván vitába bocsátkozni német kollégájával, mert „nekünk nincs mit magyarázkodnunk, a mi feladatunk, hogy tájékoztatást adjunk az általunk megtett lépésekről”. Ennél többet sem ő, sem a Kreml többi munkatársa nem tett, holott ha lett volna orosz kiadatási kérelem, annak bemutatásával rögtön le lehetett volna zárni a vitát, és egyértelművé lehetett volna tenni, hogy Putyin nem a levegőbe beszélt. Ám a kérelem bemutatásával Moszkva továbbra is adós.

Az ügyben azonban más furcsaságok is akadtak.