Orbán Viktor ordo-nacionalista poszt-neoliberalizmusa

Egészen újszerűen írta le Orbán Viktort és a NER-t Dorit Geva. A most a bécsi CEU-n dolgozó, de korábban évekig Magyarországon élő, kanadai Geva a Theory, Culture & Society folyóirat poszt-neoliberalizmussal foglalkozó különszámában publikálta Orbán’s Ordonationalism as Post-Neoliberal Hegemony (Orbán ordo-nacionalizmusa mint poszt-neoliberális hegemónia) című cikkét.

Geva szerint nincs jó tudományos leírása az orbánizmusnak: populistának, szélsőjobboldalinak, autoriternek, fasiszta elemeket is felvonultatónak nevezik, de egyik sem illik rá arra, amit ő Magyarországon tapasztalt. Geva a 444-nek azt mondta, hogy ismeri a NER-t megfogni próbáló definíciós kísérleteket a hibrid rezsimtől a kompetitív autokráciáig, és a saját munkáját ezek kiegészítésének tartja.

„Politikai szociológus vagyok, így ugyanannyira figyelem a politikát, mint a társadalmi berendezkedést, amit eredményez. Azzal foglalkozom, hogy a politikai változások hogyan kapcsolódnak a társadalom egészének változásához.”

Poszt-neoliberalizmus alatt Deva a neoliberalizmus utáni, arra épülő korszakot érti. Az ordo-nacionalizmus fogalmát ő alkotta meg. Szerinte 20. századi fogalmakkal nem lehet leírni a mai magyar folyamatokat, ezért a múlt század közepén német közgazdászok által kitalált ordo-liberlizmusra támaszkodott. Az ordo latinul rendet jelent, az ordo-liberalizmus pedig, szemben az angolszász, szabadpiaci liberalizmussal és az ebből kialakult neoliberalizmussal, olyan rendszer, amelyben az állam őrködik a piac hatékony működése felett, elsősorban a kereteinek megszervezésével és ellenőrzésével.

Geva definíciója szerint a NER sem szakít a szabad piaccal, de az ordo-liberálisoknál lényegesen nagyobb szerepet szán benne a – nacionalista – államnak. Az ordo-nacionalizmusban az állam – illetve annak vezetője – nem a szabad kapitalista versengés kereteit teremti meg, hanem egy olyan, felülről irányított piacét, amiben saját klientúrája előnyt élvez.

Hasonló folyamatokat látunk/láttunk Erdogan Törökországában, Netanjahu Izraeljében és Trump Amerikájában is, de Geva szerint Orbán Magyarországa valamennyinél előrébb jár a poszt-neoliberalizmus útján. Szerinte

„Orbánt komolyan kell venni mint globálisan is különösen innovatív politikai gondolkodót.

A kísérlete egyfelől elfogadja a globális neoliberalizmus néhány alapvetését, de próbálja ezeket a nemzetállam erejével összeházasítani. Az 1980-as és 1990-es években a globalizációt és a nemzetállamok erejét szükségszerűen egymással szemben állónak látták, de Orbán és kollégái most ezek egymáshoz igazításán dolgoznak. Ennek a világ több országában is folyó kísérletnek Orbán az élharcosa.”