Visszavonul az ember, aki művészi szintre emelte a világ legszebb játékát
Pénteken bekövetkezik, amire a teniszvilág hosszú ideje számított: visszavonul a sportág valaha volt egyik legnagyobb játékosa, Roger Federer.
A svájci teniszező, aki augusztusban töltötte be a 41-et, múlt hét csütörtökön jelentette be, hogy az idei Laver Cup lesz az utolsó ATP-torna, amin ütőt fog a kezébe:
„...az elmúlt három év sérülései és operációi komoly kihívást jelentettek számomra. Keményen dolgoztam, hogy visszatérjek legjobb formámhoz, de tisztában vagyok a testem korlátaival, a jelek pedig egyértelműek számomra. 41 éves vagyok. 24 év alatt több mint 1500 teniszmeccset játszottam. Többet kaptam ettől a sporttól, mint amit valaha reméltem, és el kell fogadjam: eljött az ideje, hogy befejezzem profi karrieremet.”
Federer térdműtétei miatt az elmúlt egy évben már nem lépett pályára, és az idő múltával egyre nyilvánvalóbbnak látszott, hogy nem lesz esélye visszatérni már a legmagasabb szintre.
A bejelentés hírére nem csak közvetlen riválisai, de a világ legnagyobb sportolói, politikusok és hírességek is megemelték kalapjukat a svájci játékos egyedülálló pályafutásának tiszteletére.
A búcsú aligha lehetne méltóbb: Federer pályafutása utolsó meccsén korszakos riválisa, a spanyol Rafael Nadal oldalán lép pályára Jack Sock és Francis Tiafoe ellen a londoni O2 Arenában.
Fenomén
Roger Federer olyan pillanatban tört be a profi tenisz világába, amikor a sportág épp korszakhatárhoz érkezett, és úgy tűnt, lejtőre kerül.
A kilencvenes évek időszaka az amerikai Pete Sampras dominanciáját hozta, aki rendszerint honfitársával, André Agassival küzdött az elsőségért a keménypályás Grand Slam versenyeken. Az ezredfordulóra mindketten túl voltak pályafutásuk csúcsán, de még váratott magára az őrségváltás. Sampras 2000-ben sorozatban negyedszer is diadalmaskodott Wimbledonban, Agassi a következő évben Melbourne-ben tudott duplázni. Jöttek ugyan új nevek az ATP-világranglistán - Lleyton Hewitt, Andy Roddick, Marat Szafin - de még nem látszódtak az elkövetkező korszak meghatározó alakjai.
2001. július 2-án Sampras - akit csak „legyőzhetetlenként” emlegettek a sportsajtóban - a 19 éves svájci Roger Federerrel találkozott a wimbledoni negyedik fordulóban. Federer top 100-as játékosként ekkor túl volt első ATP-tornagyőzelmén is, amit néhány héttel korábban Milánóban aratott Joulien Boutter ellen. De messze nem övezte még olyan csodavárás, mint korábban Björn Borgot, Boris Beckert vagy Mats Wilandert, akik 17-18 évesen már Grand Slam-győztesek voltak.
Szűk négyórás csata végén a kontyba fogott hajú Federer öt szettben legyőzte Samprast, és megakadályozta a világelsőt abban, hogy sorozatban ötödször is diadalmaskodjon Wimbledonban. És bár a Sampras elleni győzelem után a brit Tim Henman kiszerválta a negyeddöntőben, világraszóló győzelmével Federer felkerült a sportág térképére, és többé nem is jött le onnan. Később elterjedt, hogy a Federer elleni vereség ébresztette rá Samprast, ideje átadni a stafétát a fiataloknak. Következő évben, miután utoljára legyőzte Agassit a US Open döntőjében, be is fejezte pályafutását.
Roger Federer Binningenben született, a svájci-francia-némethármas határtól kőhajításnyira fekvő Bázel egyik külvárosában. Fiatalkorát a Rajna partján töltötte, Birsfelden és Münchenstein környékén. Tehetségét hamar felfedezték, és szülei a bázeli Old Boys Clubban kerestek neki edzőt. 11 évesen már labdaszedőként figyelte a legnagyobbakat a Swiss Indoors ATP-tornákon.
Rendkívüli ambíciói voltak: apja szerint a fiatal Roger valósággal őrjöngött, ha vereséget szenvedett, és dühében rendszeresen pusztított el ártatlan ütőket. Mégsem lett volna belőle ilyen volumenű játékos, állította Federer magáról későbbi interjúiban, ha ifjú titánként nem fedezi őt fel az ausztrál edzőfenomén Peter Carter, aki épp akkor kapott munkát az Old Boys Clubban, mikor Federer első junior tornáira kvalifikálta magát.
„Minden technikámat és higgadtságomat neki köszönhetem. Nem csak azt tudta, milyen vagyok, de azt is, mire van szükségem, hogy a legjobb legyek. Nem ő volt az első, de ő volt a legfontosabb edzőm” - nyilatkozta évekkel később Carterről Federer, aki szinte bálványozta őt trénerként.
Amikor első meghatározó edzőjéről kérdezték, Federer többször elsírta magát. Carter ugyanis nem érhette meg tanítványa sikereit: 2001-ben életét vesztette egy autóbalesetben Dél-Afrikában.
Csatlakozz a Körhöz, és olvass tovább!
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.