41 évesen visszavonult a világfutball zseniális útonállója

„Hurrogjatok csak. Ez az évetek csúcspontja: láthattok engem”.

Nem hagyta szó nélkül, amikor vasárnap este a veronai tifosik szitkozódni kezdtek búcsúbeszéde közben, és ibrásabb visszavágással nehéz is lett volna lezárni azt a szédítő karriert, ami vasárnap ért véget a San Siróban.

41 évesen, valamennyire mégis váratlanul, a Meazza gyepén bejelentette visszavonulását Zlatan Ibrahimovics, az elmúlt húsz év legvagányabb gólvágója.

Az a maroknyi veronai károgó persze kutyát sem érdekelt: a milanista kemény mag, a Curva Sud gigantikus GODBYE drapériával búcsúztatta rettenthetetlen bálványát; Istent, miként Ibra saját magára gyakran hivatkozott. Amikor mikrofonnal a kezében búcsúzkodott a pályán, néhány könnycsepp is megjelent a szemében. A nagy krakélerről, az érzéketlen tuskóról mégis kiderült, hogy ember.

Aki szereti ezt a játékot, annak valamennyire szeretnie kellett Ibrahimovicsot is, midnen bunkósága, nagyképűsége dacára (vagy éppen azért), és nem nézhette érzelmek nélkül a búcsú pillanatait:

link Forrás

1981-ben született Malmöben, bosnyák muszlim és horvát szülők gyermekeként. Az emigránsok lakta Rosengård kerület csapatában, majd a Jugoszláviából bevándorlók klubjában, az FBK Balkanban kezdett focizni. A gyámhatóság elvette takarítóként dolgozó édesanyjától, akit lopásért ítéltek, miután keresetéből képtelen volt eltartani öt gyereket. Piás apjához helyezték át, de ő elhanyagolta, rendszeresen hazaszökött anyjához, hogy ételhez jusson, és maga is lopni kényszerült.

Keserves gyermekéveinek különleges jelentőséget tulajdonított sikereiben. Meggyőződése, hogy ha nem lett volna belőle focista, bűnözőként végzi. A Zlatan vagyok című könyv arról is írt, hogy mindig akkor a legjobb, ha dühös, és ha van kinek megmutatni. Serdülőként az motiválta, amikor jómódú svéd úrifiúk ellen focizhatott.

1996-ban igazolta le a Malmö, három évvel később került fel a felnőtt csapathoz, ahol már szórta a gólokat, gyorsan felfigyelt rá a nemzetközi futballelit. Hatalmas arca volt már kamaszként is. Arséne Wenger 19 évesen hívta az Arsenalhoz. Elutazott Londonba, de nem volt hajlandó részt venni próbajátékon:

„Kellek vagy nem? Engem ne próbálgasson, húzza más idejét!”

Leo Beenhaker, az Ajax technikai igazgatója, aki a holland utánpótlás fontos alakítója volt a '90-es években, meglátta benne a csiszolatlan gyémántot, és 2001-ben 5,5 millió fontért szerződtette. Akkoriban Rafael van der Vaart, gólkirály-csapatkapitány volt a holland futball nagy reménysége. Egyből összefeszültek. Van der Vaart később egy barátságos meccs után meggyanúsította azzal, hogy Zlatan szándékosan okozott neki sérülést. Nem maradt adós:

„Nem volt szándékos. De ha még egyszer megvádolsz, mindkét lábadat eltöröm. És az már szándékos lesz.”