A másik magyar punkdobos

• Algőver Endre családja a második világháború után menekült el Magyarországról.
• Hiába volt az apja katonatiszt, az anyja pedig rendkívül konzervatív, mégis dobosként végezte a Dilsben, az egyik legelső kaliforniai punkzenekarban.
• A 444-nek elmesélte, miért kellett megmenteni a rockot, és milyen volt ott lenni egy új műfaj születésénél.

A három nagy 1976/77-es punkszíntér közül Magyarországon a kaliforniai a legkevésbé ismert és elismert. A britnek jó volt a marketingje, a New York-inak pedig olyan értelmiségi kapcsolódási pontjai voltak, hogy egyfelől a Sex Pistols, a Clash, a Damned és a Stranglers, másfelől a Ramones, a Blondie, a Talking Heads és Patti Smith a vasfüggöny mögött is ismertek voltak.

Az első kaliforniai punkhullámnak se reklámja, se értelmiségi kapcsolatai nem voltak, ráadásul nagyon gyorsan kifutott. A helyén előbb egy rakás agresszív és erőszakos hardcore-együttes termett, akikben nem volt lehetetlen meglátni a szépet és értékest, csak ehhez kevés kultúrembernek volt türelme. Majd jött a lenézett, poppunknak, esetleg deszkáspunknak nevezett műfaj, aminek szintén vannak szépségei, de hasonlóan hátrányos helyzetből indul.

A korai kaliforniai punkszíntérnek viszont éppen az volt a nagy előnye New York-i és londoni kortársaival szemben, hogy hiányzott belőle az a két dolog, amit papíron minden punknak gyűlölnie kellett: a finomkodás és a pénz. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy, amint az a sajnálatosan kevés dokumentumból, lemezből, filmfelvételből is lejön, 1976/77-ben a kaliforniai punk olyan szabad, kísérletező, minden áporodott klisével szakító műfaj volt, amilyennek tartotta magát, és amilyennek minden tisztességes művészeti/kulturális forradalomnak lennie kell.

Ezt a forradalmat tíznél kevesebb együttes vitte előre, köztük a Los Angeles és San Diego közötti Carlsbadban alakult Dilsszel. A Dils rövid, 1977-79 közötti pályafutása alatt a kaliforniai színtér egyik alapegyüttese volt. Az utolsó koncertjükön a Black Flag volt az előzenekar, ami nemcsak a Dils jelentőségét jelzi, hanem azt is, hogy mennyivel előtte jártak a később nagy karriert befutó, ismertebb együtteseknek.

A Dils két állandó tagja egy testvérpár, a gitáros Chip Kinman és a basszusgitáros Tony Kinman voltak. Dobosból rövid karrierjük alatt többet is elhasználtak, de a legelső Algőver Endre volt. Szemben a kétségtelenül híresebb Erdélyi Tamással, azaz Tommy Ramone-nal, akinek még emléktáblát is avattak Budapesten, Algőver gyakorlatilag ismeretlen a magyar közönség előtt. Pedig ő dobolt a Dils első, 1977-es koncertjein, és ő játszott az első, I Hate the Rich című kislemezen is.

Algőverrel soha nem készült interjú. A 444-nek részben angolul, részben szinte tökéletes, erősen amerikaias magyarul mesélte el, mi történt 1977 előtt, közben és után.

Pontosan hogy került a családod Amerikába?