Pardavi Márta: Kormányzás címszó alatt állampolgárokat riogatnak

• Akárkire vonatkozhat a szuverenitásvédelmi törvény, aki közügyekkel foglalkozik.
• A cél: elriasztani a politizálástól az állampolgárokat és megfélemlíteni a civil szervezeteket.
• A Magyar Helsinki Bizottság pénzügyeit közelről figyelik a titkosszolgálatok.
• „Működünk tovább, tesszük a dolgunkat.”
• Interjú a szervezet társelnökével, Pardavi Mártával.

444: Hónapokon át tartó kampány után múlt héten benyújtotta a Fidesz a szuverenitásvédelmi törvénycsomagot. Miben más ez, mint volt a civilellenes törvény vagy akár a STOP Soros törvénycsomag?

Pardavi Márta: Minőségileg más. Nagyon sok időt töltöttem az elmúlt napokban az olvasgatásával, még többet beszélgettünk róla kollégákkal, és minél többet foglalkozom vele, annál inkább azt látom, hogy ugrunk egy szintet lefelé.

Nem mondanám, hogy ez civilellenes törvény, tágabb a spektruma. Az eddigi sorozatba ezért csak bizonyos szempontból illik bele.

A 2017-es civilellenes törvény a külföldről támogatott civil szervezetek megbélyegzését célozta. Az kifejezetten az orosz ügynöktörvény finomított adaptációja volt. Az oroszországi civil szervezeteket, amelyeket az eredeti törvény fókuszba vett, ma már többségében feloszlatták. Magyarországon ez megállt a riogatás szintjén.

A 2018-as STOP Soros első tervezete arról szólt, hogy a nemzetbiztonságért felelős szervek világítsák át a migrációval foglalkozó civil szervezeteket, végül az elfogadott változata büntetőjogi fenyegetést és a menekülők jogfosztását tartalmazta. Az illeszkedett a migrációellenes kampányba, és voltak olyan elemei, amik aztán később más EU-s tagállamaiban is visszaköszöntek.

A szuverenitásvédelmi törvény azért durvább, mert mindenki a fókuszában van. Egyszerű állampolgárok, azok a szervezetek, amelyek Magyarországon működnek, és azok is egyébként, amelyek nem – bárki, aki részt vesz a közügyekben. Nagyon nehéz jogi szövegként tekinteni rá, mert annyira homályosan, annyira slamposan van megfogalmazva, hogy ki mindenkire vonatkozhat.

A politikai üzenete viszont világos. A célja, hogy aggodalmat és szorongást keltsen mindenkiben, aki közügyekben megnyilvánul. Hallottam vezető fideszes politikusokat, akik azt hangsúlyozták, hogy a média nincs a törvény fókuszában. Ezt jó lenne a törvényszövegből is kiolvasni. A szövegben ugyanis semmilyen kivétel nem vonatkozik a médiára, és a diplomáciai képviseletekre is csak alig.

444: Mi az a megfogalmazás, amiből az következik, hogy mindenki a törvény alanyának érezheti magát?

PM: A törvénycsomag egyik fele a Szuverenitásvédelmi Hivatalról, a másik a Büntető Törvénykönyv és a választási eljárási törvény módosításáról szól.

A törvény három pontban részletezi, kit és mit vizsgál a hivatal. Az első ezek közül arról szól, hogy valaki egy külföldi szervezet vagy természetes személy érdekében végez olyan tevékenységet, ami Magyarország szuverenitását sértheti vagy veszélyeztetheti. Nincs viszont pontosan meghatározva egyik fogalom sem, mi volna ez a „szuverenitás”, vagy az „érdekképviseleti tevékenység”. Ez lehet akár egy társadalmi csoport jogairól szóló álláspont megjelenítése és közvetítése a nyilvánosság vagy külföldi döntéshozók felé.

A diplomáciai szervezeteket is vizsgálhatja elvileg a hivatal, mert azoknak csak az érdekképviseleti tevékenysége képez kivételt, ők maguk nem. Az elmúlt években egyre gyarapodó számú nagykövetség tesz támogató nyilatkozatot a Pride mellett. Az esetükben is felmerül a kérdés, hogy ez minősülhet-e olyan tevékenységnek, amit külföldi szervezet természetes személy érdekében végez, és azzal Magyarország szuverenitását sértheti vagy veszélyeztetheti-e.

A másik homályos fogalom az „információk manipulálására irányuló és dezinformációs tevékenység”. Sehol nincs a dezinformációnak definíciója, nincs leírva, mit jelent, ha valaki tudatosan félrevezeti a magyar közvéleményt. Van viszont ennek egy politikai kontextusa: amikor a kormánypárti politikusok „fake news médiát” emlegetnek.

A harmadik pont szintén vonatkozhat újságírókra: ez a demokratikus vita és az állami és társadalmi döntéshozatal befolyásolásáról szól; ha az ütközik Magyarország szuverenitásával. Ez önmagában felveti annak kérdését is, hogy aki ezt megszavazza, hol látja magát abban a szövetségi rendszerben, amiben Magyarország működik. Vagy a világ országai között. Mi mindenki ellen, mindenki Magyarország ellen? Ebben a torz értelemben

létezik egyáltalán olyan közös ügy, amivel kapcsolatban ha valaki vitába száll, azt nem kell azonnal szuverenitássértő tevékenységnek tekinteni? 444: Milyen eszközei lehetnek egyáltalán egy hatóságnak, hogy megállapítsa a szándékos dezinformálás vagy befolyásolás tényállását?

PM: Nem egyértelmű, mi alapján kezd el vizsgálódni a hatóság. A törvény említ ugyan egy kockázatértékelési módszertant, amit kialakít, de nem árul el róla részleteket. A csomaghoz tartozik viszont a nemzetbiztonsági törvény módosítása is, ami a titkosszolgálati csúcsszerv, a Nemzeti Információs Központ (NIK) feladatai közé sorolja a hivatal tájékoztatását. Azaz nem a hivatal kér majd információt a nemzetbiztonsági csúcsszervtől, hanem annak lesz felé egy tájékoztatási kötelezettsége.

444: Nem lehet, hogy a törvény egyik funkciója az ilyen titkosszolgálati megfigyelések legalizálása, hatósugarainak kiszélesítése?

PM: Egy demokráciában legitim a nemzeti szuverenitás védelme - de ehhez megvannak azok az intézmények, amelyek a jog uralma alatt állnak, és nem a politika szeszélyét szolgálják ki. Adottak az ellenőrző mechanizmusok, amik biztosítják, hogy ezek a szervek ne terjeszkedjenek túl hatásköreiken. Ilyen a parlamenti kontroll. A másik, hogy bírósághoz lehet fordulni. A harmadik, hogy ezek a szervezetek nem titkolózva működnek. A Szuverenitásvédelmi Hatóságra egyik sem áll meg, és nincs is rá szükség. Ha szükség volna rá, azt jelentené, hogy a jelenlegi titkosszolgálatok az ilyen kockázatok kivédésére alkalmatlanok.

444: Semmit sem tudni arról a módszertanról, ami alapján a hatóság megállapítja a kockázatot egyes szervezetek esetében?