A Frankfurter Allgemeine Zeitung, a New York Times, a Guardian, a CNN, a BBC a ZDF, a La Republicca, az El País és a Le Monde után újabb befolyásos nyugati médiatermékek foglalkoznak Magyarországgal. A nemzetközi menőmédia jeles képviselői pont ugyanazokat a hibákat követik el, mint komolyabb testvéreik. Hiába van alapvetően igazuk, a hiteltelen részletek az egész mondanivalójukat hazavágják.

Április 29-én hétfőn egészen új és egészen meglepő fordulatot vett a nemzetközi média és Magyarország viszonya. Az utóbbi három évben gyakorlatilag valamennyi komoly nyugati napi- és hetilap kritikus hangot ütött meg a nálunk történő, egészen furcsa dolgokkal kapcsolatban. A pontos és kevésbé pontos, de alapvetően mindig igaz cikkek váltakozó intenzitással követték egymást, a menetrend szerinti alkotmánymódosítások idején például mindig jobban felpörgött a hírgyár. Most viszont új front nyílt meg, ugyanis hétfőn alig néhány óra különbséggel a Dazed & Confused és a Vice honlapja is foglalkozott Magyarországgal.

A Dazed & Confused a '90-es évek Londonjának legmenőbb lapja volt, de annyira menő, hogy az alapító Jefferson Hack még Kate Mossnak is gyereket csinált. A Montrealból indult, ma már globális médiabirodalommá nőtt Vice viszont a 2000-es évek meghatározó magazinja (és weboldala, videócsatornája, miegyebe) volt, amely ma már az HBO-val működik együtt, és állítólag maga Rupert Murdoch, a világ legbefolyásosabb médiamogulja is rendszeresen meg akar venni. A Dazed & Confused és a Vice együtt alapvető befolyással vannak a világ 15 és 50 közötti trendszettereire, hipsztereire, véleményvezéreire,  művészeti egyetemistáira, divatmajmaira és partiállataira. Bár coolságuk 2013-ra már valamennyire megkopott, azzal nem nagyon lehet vitatkozni, hogy amit ők írnak, az úgy van, illetve ha nincs is úgy, akkor majd úgy lesz, amikor a lapokat bibliaként olvasók elhiszik.

Több érdekes dolog van a négy óra különbséggel publikált cikkekkel kapcsolatban, például mindjárt a szerzőjük, a minden bizonnyal magyar származású Nathalie Olah. Olah ezzel a teljesítménnyel azonnal a  hipszter Kim Lane Scheppele lett, viszont sajnos jóval szétszórtabb, tájékozatlanabb és modorosabb, mint a Princeton Egyetem professzora. Mindkét lap próbál fiatalos, formabontó és laza lenni, ám ezek a Magyarországgal foglalkozó cikkek sajnos egyaránt ugyanazokba a hibákba esnek bele, mint a velünk foglalkozó, mainstream lapokban megjelenő cikkek. Nevezetesen hogy az igazság ott van, csak annyi pontatlanságba és egészen nyilvánvaló hülyeségbe csomagolva, hogy a tisztességes magyar olvasót felidegesítik, a tisztességtelennel pedig elhitetik, hogy a lényeg sem igaz.

Feket György mint Jimmy Saville

A Vice-ba írt cikk az egyszerűbb eset, mivel az a rövidebb. Az például jó vicc Olahtól, hogy Fekete György kúltúrcézárt Jimmy Saville-hez, a közismert pedofil angol tévés személyiséghez hasonlította, és nagyon reméljük, hogy tudósíthatunk majd az ezért indított személyiségi jogi per bírósági tárgyalásáról. A cikk viszonylag tömör összefoglalója Magyarország utóbbi néhány évének, elmagyarázza, mi a Jobbik és a Klubrádió, és tárgyilagosan rámutat arra, hogy nálunk a dolgok rossz irányba mennek. A Dazed & Confusedban lehozott Olah-cikk viszont jóval hosszabb, jóval személyesebb és jóval szörnyebb lett.

Amikor a cikkek délután körbementek a Tumblr magyar részén, Fácánfélék mikrobloggerből csak annyi bukott ki, hogy "Én bármikor benne vagyok egy jó orbánozásban, de azért a Dazed and Confused írásában bemutatott Budapest olyan, mintha a Blade Runner és a Stalker megmaradt díszletei között Fekete György által tervezett interiőrökben játszódó történetet Dézsy Zoltán rendezte volna Schiff András forgatókönyéből." És tényleg. Az elvileg a magyar demokrácia leépüléséről és a hazai kultúrpolitika valóban vérlázító történéseiről szóló írásban annyi teljesen hihetetlen és hiteltelen részlet van, hogy sajnos teljesen tönkrevágják a cikket.

"Sokszor pont a lényeg sikkad el ezek mögött a fölösleges, de kétségtelenül jól hangzó sallangok mögött" - írta 2012 januárjában Inkei Bence az Origón, egy olyan cikkben, amely a mainstream média Magyarország-képével foglalkozott. Olah cikkében nem szólal meg Bauer Tamás, viszont vannak cigánytáborok a Ferihegyi gyorsfogalmi út mellett, politikailag független Klubrádió, a Rákóczi út, mint a budapesti Oxford Street, valamint egy egészen valószínűtlen "Fidesz-buli", ahova a szerzőt egy füves dj-pultból hívják meg, és ahol megismerkedik két Budapesten élő, náci angollal, akik előbb elmesélik, mennyire szeretnek magyar lányokkal kefélni, majd bemutatják Olaht egy "jobboldali lap kulturális újságírójának". Nyilván ez a durva este után lett a cikket felvezető videókocka egy közel-keleti egyenruhás atrocitás, aminek kapcsolatát a magyar helyzettel hosszas gondolkodás után sem sikerült kihámozni.

Még Szlankó sem sikerült jól

A cikk néhány értelmes megszólalójának mondanivalója is sajnálatosan elvész a sok nevetséges részlet között. És még az egyébként kiváló Szlankó Bálint haditudósítót is sikerült komor, kéztördelő kelet-európai értelmiségiként ábrázolni, pedig ő aztán tényleg nem az. Egyébként is nehéz értelmesnek tűnni egy olyan cikkben, amelyben van egy mondat, amely azt állítja egészen komolyan, hogy "azért jó egy széteső gazdaságú országban élni, mert ott aztán tényleg bármilyen karriert lehet választani". Az pedig végképp érthetetlen, hogy a cikkben megszólalok kulturálisan miért ennyire irrelevánsak, bár ki tudja, lehet, a poppunk Kaukázusának megfelelő Kozmosz együttes lesz az új Daft Punk, csak ezt még innét Budapestről nem látjuk.

Nem biztos, hogy a Vice és a Dazed & Confused cikkei eljutnak a Magyar Nemzet és a Hír TV szerkesztőségébe, mindenesetre most a 444 megtette a magáét az ügy érdekében. Egy rakás londoni és New York-i hipszterrel jóval nehezebb lesz vitatkozni, mint komolyabb hangvételű lapok szerkesztőségével, hiszen ezeknek egy pillanatig sem kell úgy csinálniuk, mintha egyenrangú partnerként tekintenének egy követség sajtóattaséjára vagy valami kelet-európai lap kormánybérenc szerkesztőjére.

Az pedig rejtély, hogy milyen hatással lesz Magyarországra az ellene indított hipszterblitzkrieg. Eltűnnek és hazamenekülnek a Kazinczy utca vonzáskörzetét már nappal is megtöltő nyugati fiatalok? Pont, hogy divatos úticél leszünk, és mindenki idejön turistáskodni a fasiszta elnyomásban? Vendégfellépésre érkezik az MMA és Dörner György ellen a Femen és a Pussy Riot? Felháborodnak a nemzeti érzelmű magyar kreatívok, és matróztetoválásokkal, farmersortban saját Békemenetet szerveznek? Fekete György bosszúból saját ellenőrzése alá vonja a COOL LIST HUNGARY-t? Amikor a nemzetközi sajtó velünk foglalkozik, annak mindig nagyon szomorú, nagyon magyar, és valahol persze nagyon vicces vége szokott lenni.