Öt év börtönre itélte a kirovi bíróság kedden Alekszej Navalnijt, orosz korrupcióellenes aktivistát, ügyvédet, az orosz ellenzék vezető alakját. Az ítélet szerint még 2008-ban sikkasztott egy faipari vállalattól. Ezt az ítéletet, és az egész ügyet azonban Vlagyimir Putyin emberein kívül gyakorlatilag senkit sem vette komolyan.
A pert követő valamennyi tudósítás szerint egyértelműen előre lerendezett, politikai színjáték zajlott le. Voltak olyan jelenetek, amikor már nevetés tört ki a tárgyalóteremben, mert miközben egy szemtanú állította, hogy Navalnij bűnös sikkasztás szervezésében, azt is elmondta, hogy azok, akiknek az ügy szerint tanácsadója volt, és akiket megkárosított, önként kötötték meg a kifogásolt üzletet. Az sem derült ki, honnan hiányzik valójában pénz.
Az ítélet nem is lepett meg senkit. Nem csak azért, mert az elmúlt években szinte nem volt olyan cikk vagy nyilatkozat Navalnijról, aminek ne lett volna része, hogy annak, amit ő csinál, előbb-utóbb rossz vége lesz. Hanem azért is, mert ezek az ítéletek Vlagyimir Putyin kezében vannak (amit a Kreml természetesen tagad). Oroszországban a perek egy százaléka végződik felmentéssel, az ügyet vezető Szergej Blinov bíró pedig még konkrétan soha nem ítélt úgy, hogy valaki nem bűnös.
Estére Moszkvában több tízezer tüntető gyűlt össze az ítélet miatt. Máris több tucat embert letartóztattak.
Az ítéletről persze több hasonló eset eszünkbe juthat, mindenek előtt Mikhail Hodorkovszkij és a Pussy Riot perei. A politikai motiváció azokban az esetekben sem volt kérdés, mégis alapvető különbségek vannak.
Hodorkovszkijt ugyan tényleg azért ítélték el, mert nem tartotta be Putyin ajánlatát az oligarcháknak, vagyis azt, hogy ha valaki meghúzza magát, pláne ha külföldre távozik, élvezheti vagyonát. Hodorkovszkij úgy érezte, olyan magasból, ahol ő volt, már nem lehet lezuhanni, ezért nyíltan támogatta az ellenzéket. Azóta is Szibériában van. Az ő esetéhez azonban hozzátartozik, hogy bőven része volt a kilencvenes évek sötét privatizációs ügyeiben.
A Pussy Riot ítélete pedig ugyan valóban sokakat felháborított, de a megítélésük sokkal kevésbé volt egységes, mint Navalnijé. Nem mintha az övé az lenne, de lényegesen szélesebb réteget tudott maga mellé állítani, mint a Putyinról éneklő lányok. Nem véletlenül írták róla, hogy ő az ember, akitől Putyin a leginkább félhet.
Navalnij azzal lett az ellenzék nem hivatalos vezető alakja, hogy az orosz politika legfájóbb pontjára tapintott rá. Ez pedig a ma már mindent átható és az országot szinte megbénító korrupció. Anélkül, hogy belemélyednénk az erről szóló adatokba és felmérésekbe: az Esquire magazin orosz kiadása kiszámolta, hogy Szocsiban van olyan út,
ami annyiból épült meg, mintha huszonhét centi vastagon hízott libamájból és hozzá még tíz centi vastagon Louis Vuitton-táskákból készült volna.
A korrupció persze nem csak az óriásberuházásoknál, hanem a mindennapi életben is érezhető. Ahogy mondani szokás, ezeket mindenki tudja. Navalnij viszont azt a megoldást választotta, hogy nemcsak bosszankodik ezen, hanem nekiment ezeknek az ügyeknek.
Ismertebb ügyei között volt:
A hasonló esetek dokumentálására aztán létrehozta a Roszpil blogot, ami villámgyosan az orosz internet egyik kedvence lett. Navalnijnak kapóra jött, hogy Dmitrij Medvegyev hivatalosan harcot intézett a korrupció ellen, ezért minden állami megrendelést nyilvánosságra hoztak. Ezek aztán igazi aranybányát jelentettek Navalnijnak, aki óriásberuházásoktól tanároknak vásárolt állítólagos órákig rengeteg ügyet nyilvánosságra hozott, melyek közül sok beszerzést inkább visszavontak több millió dollár értékben.
Navalnij soha nem csinált titkot abból, kit tart a fő felelősnek. Élő rádióinterjúban nevezte
csalók és tolvajok pártjának Putyin pártját, az Egyesült Oroszországot,
amiből aztán szlogen is lett.
A 2011-es elnökválasztás idején aztán már tízezres tömegek előtt beszélt. Sokan mondják azt, az ő munkája miatt veszélyesebb és nehezebb ma már Oroszországban lopni.
Népszerűsége egyre nőtt, de akik közel álltak hozzá, tudták, hogy ebből baj lesz. Anyja évek óta nem tudott aludni. Ő viszont azt mondta,
jobb állva meghalni, mint térdepelve élni.
Népszerűségének azonban ez csak az egyik része. Bár, különösen nyugaton, Navalnijt sokan az autokráciával szembeszálló liberális hősnek tartják, nézeteinek egy része a legkevésbé sem liberális. Ugyanennyire fontos kemény orosz nacionalizmusa is. Bevándorló-ellenes szervezetek menetein vett részt, a Nemzeti Orosz Felszabadítási Mozgalom nevű nacionalista szervezetnek alapítója volt. Amikor mindezek miatt kizárták a Jabloko nevű liberális pártból,
“Dicsőséget Oroszországnak!”
felkiáltással távozott.
Nacionalizmusának többféle értelmezése van. Vannak, akik szerint ez egyszerű pragmatizmus, és politikai ambíciói miatt vesz részt ezekben. Ő maga azt mondta, ha valaki jobbá akarja tenni a néha konkrét nácikat is felsorakoztató meneteket, menjen oda minél több normális emberrel, és akkor jobb lesz a társaság. De a legfontosabb valószínűleg az, hogy a bevándorlással kapcsolatos kritikája nem esik túl távol attól, amit a társadalom nagy része gondol. Az észak-kaukázusi és muszlim bevándolók helyzete valóban sokakat érdeklő kérdés, Navalnij szerint pedig a liberálisok egyszerűen elfelejtettek foglalkozni ezzel.
Ennek pedig két fontos következménye is van. Egyrészt az, hogy néha még saját támogatóit is megosztotta azzal, hogy milyen ügyek mellé áll. Pláne, ha arról beszél, fegyverrel is szembe lehet szállni a csecsen bűnözőkkel. De ennél sokkal több embert egyesít ezzel, ráadásul pont Putyin legfontosabb bázisához, a nagyvárosi középosztályhoz és az orosz nacionalistához szól egyszerre.
A következő lépés az őszi moszkvai főpolgármester-választás lett volna. Ezen jogilag még indulhatna az ítélet miatt, de bejelentette, visszalép és arra szólította követőit, hogy bojkottálják a választást. Valószínűleg nem akart belelépni abba a csapdába, hogy úgy vegyen részt az egyébként is lejtős pályán megrendezett versenyben, hogy a börtönből kelljen kampányolnia. Igaz, részben ezzel a megoldással is a hatalom nyert, mert mondhatják, ők nem akadályozták meg, hogy induljon, maga lépett vissza. A 2018-as elnökválasztás pedig még távoli kérdés.
Ítélete után azt üzente, ne adják fel. Korábban pedig arról beszélt, az orosz elnyomó rendszer egyáltalán nem működik olyan jól.
"Tönkre tudnak tenni egy-egy embert. De ahhoz már nincsenek eszközeik, hogy tömegek ellen fellépjenek. Csalók bandája, akiket Putyin egyesít. Nincs már elnyomó rezsim, nincsenek misztikus ügynökök. Akik eddig elbuktak, azért buktak el, mert egyesével léptek fel a rendszer ellen. De ha holnap tíz üzletember kiáll, és azt mondja, hogy mostantól máshogy mennek a dolgok, akkor már holnaptól megváltozna minden.”
Forrás: Guardian, Exiled, New Yorker, BBC, Sean's Russia Blog, TI, Wall Street Journal, Forbes, RT, Foreign Policy
Fotók: REUTERS/Tatyana Makeyeva
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.