Ami Magyarországon egyszer elromlik, azt soha a büdös életben nem javítja meg senki. A Sziget fesztivál most ennek a végleges elromlásnak a határán billeg. Egy-két éven belül el fog dőlni, hogy menthető-e, vagy le kell mondanunk a Magyarországot a világhoz kötő egyre kevesebb szál közül egy újabbról.

Ez igazi tragédia lenne nemcsak azoknak, akik még kijárnak a fesztiválra, hanem az egész országnak is.

A Sziget hete Magyarország egyik legfontosabb hete. Az először 20 éve megrendezett fesztiválon két évtized alatt külföldiek százezrei szereztek tapasztalatokat első kézből arról, hogy milyen ez az ország, és milyenek vagyunk mi. Ezek a tapasztalatok elsöprően pozitívak: reprezentatívnak tekinthető felméréseim alapján a világ 40 évesnél fiatalabb részének vagy semmi nem jut eszébe hazánkról, vagy a Sziget.

A Sziget az egyetlen magyar ötlet, ami a rendszerváltás után született, és annyira tetszett a világ népeinek, hogy közülük tömegek indultak el mifelénk. Erre sem egy épület, sem semmiféle sportesemény nem volt képes, és amíg nem kapjuk meg legalább egy foci-EB rendezési jogát, addig nem is lesz. Az utóbbi években viszont már lehetett érezni, hogy a fesztivált csak a lendülete viszi előre, idén pedig eljött a pillanat, amikor már az sem. Valószínűleg azért, mert a Szigetbe tényleg csak az elején raktak bele egyetlen öteletet (amit nagyjából le is írt a fesztivál egykori szlogenje, a “kell egy hét együttlét”), azóta pedig csak gurult előre és dagadt, mint a hógolyó.

Aki már járt az életében Nyugat-Európában (pláne nyugat-európai fesztiválon), annak észre kellett vennie, hogy a Szigetre nem azok a holland, olasz és francia fiatalok járnak, akik a hazájukban tartott hasonló rendezvényekre. Rosszabbul öltözöttek, bénább a frizurájuk, és bár azt nehéz felmérni, hogy a pénzük is kevesebb-e, az egészen biztos, hogy kulturális igényeik alacsonyabbak. Illetve nem is nagyon vannak: nem azért jönnek a Szigetre, hogy az elég bénácska programokat megtekintsék, hanem hogy olcsón berúgjanak.

Ami egyébként teljesen tisztességes cél egy augusztusi nyaralásra, csak ebbe a céltalan röfögésbe bele van kódolva a Sziget kipukkadása.

2013-ra jutottunk el oda, hogy minden fiatal holland és francia, aki egy héten át részeg akart lenni egy budapesti szigeten, már túl van az élményen. Sőt, valószínűleg másodszorra és harmadszorra is. Egy ilyen színvonalú fesztiválra több külföldi nem fog jönni, magyarok pedig már szinte egyáltalán nem járnak, a kétségtelenül népes ingyenjegyes hadosztályt leszámítva. A magyarok elmaradására a népszerű magyarázat a jegyárak emelkedése szokott lenni, de én ezt soha nem éreztem egészen meggyőzőnek. Legalább ilyen fontos, hogy a magyarok még a külföldieknél is előbb megunták a céltalan egyhetes berúgást, ami mellé a pénzükért nem kapnak elég jó programot.

A Sziget programján szörnyülködni nem valamiféle sznob passzió. Már nem nyugat-európai, de lengyel fesztiválok plakátját is elég végigfutni ahhoz, hogy látszódjon, mennyire le vagyunk maradva. Az idei felhozatalt, amibe két, nagyszínpadra méltó előadót, a Blurt és a nálunk ezredszerre fellépő David Guettát sikerült elhívni, már a Sziget szervezői is szégyellték. Miközben mindenféle kifogásokat soroltak, majd nyilvánosságra hoztak egy listát az általuk állítólag megkeresett előadók nevével, amiből egészen világosan kiderült, hogy vagy a potenciális látogatóikat nézik teljesen hülyének, vagy ők maguk annyira fogalmatlanok, hogy egy tisztességes program összeállítása helyett megközelíthetetlen zenekaroknak írogatnak képeslapokat.

Ez utóbbi egyébként annyira nem lenne meglepő egy fesztiváltól, amelynek néhány éve még az a Müller Péter volt a művészeti vezetője,

aki egészen addig állítgatta a saját borzalmas zenekarát a nagyszínpadra, amíg egy nap már többen voltak a deszkákon, mint a közönségben. A 2013-as Szigeten volt helyszíne a Magyar Nemzeti Banknak, az NMHH-nak, valamint az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárságának, de ahhoz már nem volt senkinek elég esze, hogy meghívjon mondjuk 20, éppen Európában turnézó, 500 eurónál kisebb gázsiért fellépő fiatal és tehetséges zenekart. Biztos kellett a pénz a minősíthetetlen “Holland Meets Hungary” színpadra”.

Ha a Sziget nem tudja kitalálni magát újra, lassú eljelentéktelenedés vár rá. Ezért a programért több nyugati fiatal már nem fog idejönni, és ezért a programért ennyi pénzt magyarok már soha az életben nem lesznek hajlandóak fizetni. Alapvetően két út közül lehet választani, egyik sem kockázatmentes, egyik sem könnyű, de szemben az idei rendezvénnyel, benne van a siker lehetősége. Az első a zsugorodás, a második a terjeszkedés útja.

Először is meg lehetne próbálkozni a felesleges hülyeségek, a vurstli, az NMHH-színpad és a szponzorsátrak visszavágásával,

mellé pedig színvonalas, David Guettától mentes, popzeneileg művelt program kialakításával. Ez minden bizonnyal gyorsan elüldözné a látogatók egy jó részét, de rangos fesztivált nem is lehet rövid távra szervezni. Ott van például a katowicei OFF fesztivál, amely garázsvállalkozásként indult, akárcsak a Sziget, mára viszont szépen megnőtt, és lassan már nyugati zenekarok számára is presztízst jelent egy ottani fellépés. És, mert ezt fontos elismételni, nincs ott se Guetta, se NMHH.

Kisebb lenne a bevétel, de persze kisebbek lennének a gázsik is. A kiadások további csökkentésének érdekében pedig komolyan érdemes lenne elgondolkodni a Hajógyári-sziget elhagyásán. Ez már korábban is felmerült, így cseppet sem szentségtörés. Egy jó helyszínnel örökre meg lehetne szabadulni a hangerőn siránkozó nyugdíjasoktól, és rendes fesztiválhangulatot lehetne teremteni azzal, hogy nem lehetne ki-be ingázni egy nagyvárosból, hanem napi 24 órában, minden érzékszervvel ott kellene lenni. A két megoldás közül nekem ez a szimpatikusabb, de félek, erre van kisebb esély.

A másik megoldás Kelet-Európa messze, de messze legnagyobb fesztiváljának megszervezése, ahol tényleg fellép a Metallica, a Red Hot Chilli Peppers, a Rolling Stones, meg egy csomó olyan együttes is, amik nem 25 éve voltak a csúcson. Félek, hogy erre nincs elég pénz Magyarországon, elsősorban azért, mert szemben a Gerendai Nullszaldó Károlyt Dagobert bácsinak képzelő városi legendákkal,

fesztiválszervezésből még a világon senki nem gazdagodott meg komolyan. Ez nem autópályaépítés.

Utálom, amikor a magyar állam kultúrára költ (meg általában is, amikor bármire költ), de ha már muszáj országimázst építenünk, egy ilyen rendezvénybe pénzt ölni sokkal hasznosabb lenne, mint néptánchetet szervezni Washingtonba, meg úszóvébét Gyárfás Tamással. Persze egy zenei fesztiválból kevesebbet lehet ellopni, hiszen nem kell hozzá új létesítményeket emelni, de ha a magyar állam komolyan gondolja, hogy a lehető legtöbb embernek akarja megmutatni ennek az országnak a lehető legjobb arcát, akkor a Szigetnél kevés jobb helyre tehetné az erre a célra félretett pénzét.

Fontos megemlíteni, hogy állami segítség alatt nem azt kell érteni, hogy akkor nyúlja le ezt is a Fidesz valami haverja. Én már attól is kényelmetlenül érzem magam, hogy Rogánt, Habonyt és Ráhel Bulvárhercegnőt látom évek óta a Sziget-közeli Balaton Sound VIP-részlegében. Az utóbbit pedig a Sziget-közeli Volt szervezőjeként is, aminek meg is lett az eredménye: a Volthoz a nyáron hozzávágtak 60 millió forintot, a Szigethez meg semmit.

A Sziget csodálatosan lentről jövő, minden ellenszéllel szemben sikeressé váló magyar termék, amit állami beleszólás csak tönkretehet. Nem mint kulturális vagy szórakoztatóipari eseményt kellene támogatni, hanem mint Magyarország egyik legjobb és legnépszerűbb kirakatát. Ahogy egy futballvébé sem képzelhető el állami pénzből emelt stadionok nélkül, úgy lennék hajlandó lenyelni a békát, ha adófizetők pénzéből állnánk a Metallica gázsijának egy részét. Pedig nálam aztán tényleg kevesen utálják jobban a Metallicát. Vagy ha nem az állam nem akarja az autópálya-építésre szánt pénzt amerikai gitárosoknak adni, akkor legalább teremtsen olyan közeget a Szigetnek, ahol akadálymentesen tud növekedni. Például ne tekerje le a bulit két óbudai nyugdíjas miatt, ha egyébként minden szabály be van tartva.

A biztos megoldást szerencsére nem nekem kell kitalálnom. Csak azt látom, hogy a Sziget egy szakadék szélén áll, és borzasztó lenne, ha a nagyon kevés nemzeti büszkeségünk közül ennek is vége lenne.