• Tamás Bence Gáspárral közösen interjút készítettünk Schiffer Andrással, az LMP frakcióvezetőjével.
• Kimaradnak a nagy közös ellenzéki október 23-ból, mert szerinte ez csak az egyik oligarchaelit belső játéka.
• Olyan dolgokat mond, amiket kampányoló politikusok nem nagyon szoktak.
• Például, hogy nem kötelező politikusnak lenni.
• A Millát viszont elszámoltatná azért, hogy egy év alatt megforgatta a köpönyegét.
• Plusz: sohasem hallott részletek a Schiffer-Occupy Hungary párharcból!

Szerdán közös tüntetés tart a baloldali ellenzék, amiből az LMP kimarad. Mivel tudnak majd így feltűnni?

Teljes tévedés, hogy egy nemzeti ünnep arról kell, hogy szóljon, hogy ki hány embert képes mobilizálni. Ez egészen kifacsart gondolkodás. Párizsban például, ahol azért nem kis tömegeket visznek utcára a szakszervezetek, nem az ünnepeken akarnak erőt mutatni.

Azért mégiscsak kampány van, amikor fontos az erődemonstráció. Ezt teljesen elengedte a párt?

Azzal keltünk feltűnést, hogy nem akarunk feltűnést kelteni október 23-án.

Hívták egyáltalán az LMP-t?

Jött egy mézes-mázos levél Juhász Pétertől. Ő éveken keresztül próbálta a pártokat távol tartani a demonstárcióktól, amiket szervezett, sőt a színpadról oktatta ki a pártpolitikusokat. Most ő hívja össze az Orbán-ellenes nagykoalíciót szocikkal, dékával, Bokrossal, Fodorral.

Mi úgy gondoljuk, hogy van abban valami groteszk, hogy azokkal kéne Orbán ellen demonstrálni, akiknek köszönhetjük a kétharmadot. Ezek már az egyik oligarchaelit belső játékai. Azok osztják újra a lapokat, akik 2002 és 2010 között hatalmon voltak. Ebben a szappanoperában most éppen Gyurcsány szalad előre, és húzza maga után a többieket. A valóságmagyarázóknak ez nagyon izgalmas, de mi ebből kimaradunk.

A választóiknak is el tudják magyarázni, hogy miért maradnak ki ebből?

Egy éve még fogós kérdés lett volna, mert nagyon erős volt az összefogáspárti hangulat. A szappanopera viszont kifárasztotta ezt a közönséget, elmúlt az a felhevült, összefogást szajkózó légkör, ami akkor megvolt.

Kizárásos alapon

Ha már a kihűlt hangulatról volt szó: az LMP sem áll túl jó. Az Ipsos legutóbb például 1 százalékra mérte a pártot.

Ez csak egy felmérés. Az összes szeptemberi adat átlaga alapján 4 százalékon állunk, ami 200 ezer embert jelent. A parlamentbe kerüléshez 250 ezer kell.  Azt nem mondom, hogy ez jó eredmény, mert a támogatottságot ugyan sikerült stabilizálni, de áttörésről nem lehet beszélni.

Viszont nincs ebben semmi meglepő. Amikor bevágtuk az ajtót az Együtt 2014 előtt, azzal számolnunk kellett, hogy sokan kizárásos alapon fognak az LMP-re szavazni. Két választás között ezek a szavazók tanácstalanok. Nem életszerű, hogy most beikszelnének bárkit, ha erről kérdezik őket. De az igaz, hogy nem az volt az álmaim netovábbja, hogy októberben még legyen olyan mérés, amiben 1 százalékon állunk.

"Ami engem illet, először arról kell döntést hoznia az embernek, főleg az első parlamenti ciklus után, hogy egyáltalán akarja-e folytatni a hivatásos politizálást" - nyilatkozta nemrég a Magyar Hírlapnak.

Ez teljesen természetes.

Kampányoló politikustól szerintünk egyáltalán nem az.

Listaállítás előtt vagyunk. Amíg nem ütjük rá a pecsétet a jelöltek listájára, addig egészséges dolog, hogy azok, akik végigszolgálták ezt a ciklust, meggondolják, hogy tudják-e folytatni.

Nem kötelező politikusnak lenni

Ha egy párt frakcióvezetője, miközben a választásra készül, arról beszél, hogy még az sem biztos, hogy folytatja, az semmiképp sem sugároz magabiztosságot.

Elég nagyon baj, hogy ez meghökkentő a magyar politkában. Szerintem az nem természetes, hogy valaki magától értetődőnek tekinti, hogy időtlen időkig hivatásos politikus lesz. Az embernek ciklusról ciklusra önvizsgálatot kell tartania. Nem szeretnék politikai zombivá válni, amilyenek mások lettek a parlamentben 15-20 év alatt.

Kinek üzent ezzel? A párt tagjainak, vagy a választóknak?

Nem üzentem az égvilágon senkinek. Az LMP-vel úgy kezdtünk bele, hogy a politika nem élet-halál kérdés. Csináljuk, amíg van kellő támogatás arra, amiben hiszünk. Ha azt dobja a gép, hogy erre már nincs elég támogatás, akkor így jártunk. Nem kötelező politikusnak lenni.

Az, hogy van-e kellő támogatás, csak a választáson tud kiderülni. Más kérdés, hogy ennek hogyan vágnak neki.

Világos. Itt arról van szó, hogy amikor az ember például orvosnak, vagy ügyvédnek megy, akkor úgy veszi fel a fonalat, hogy tudja, évtizedeken keresztül ezt fogja csinálni. A politikus viszont nem olyan, mint ezek a szakmák.

Az eredeti üzenet az volt, hogy lehet más a politika. Ha mégis arra jutna, hogy egy ciklus után feladja, azzal nem árulja el ezt?

Eszem ágában sincs feladni semmit. A párt sorsa nem függhet egy embertől. Azt kell megvizsgálni, tudok-e kellő energiával és motivációval a közösség hasznára válni. Nincs ebben semmi különleges.

Azzal, hogy nem kötelező politikusnak lenni, a pártban mindenki egyetért? Azért csak jár olyan előnyökkel a parlamenti lét, amiket nem olyan könnyű elengedni.

Nem vagyunk olyan hosszú ideje a politikában, és túl sok mindenen mentünk keresztül ahhoz, hogy foggal-körömmel ragaszkodjunk ehhez. A frakció nevében biztosan azt mondhatom, hogy nem ez lesz a fő szempont. Ertsey Katalin például már be is jelentette, hogy nem indul 2014-ben.

Röhej az üvegfal

Mi volt ez a sztori az Occupy Hungary-vel? (A szervezet nyilatkozatot adott ki arról, hogy Schiffer a nevükben beszélt, és ezzel lenyúlta az ő rendezvényüket.)

Az a 444 hülyesége volt.

Nem mi mondtuk, hanem ők.

Nem ők, ez összesen egy srác nyilatkozata volt. A Szegénység Világnapján volt egy rendezvény, ami szimpatikus volt, be is jelöltem a Facebookon, és elmentem rá. Tudtam, hogy vannak LMP-tagok, akik kapcsolatban vannak az Occupy Hungaryvel. Barátinak tűnt a milliő, ebből lett ez az abszurd szituáció.

Amikor odaértünk, csak hajléktalanok voltak ott. Segítettünk felhozni a megfőzött gulyást. Ha többen lettünk volna, a sor végére állok, de nem volt tömeg. Ekkor odajött a Hír tévé és az ATV stábja, és megkérdeztek, én pedig nyilatkoztam. Nekem ez a dolgom. Amit a srác reagált erre, az önmaga paródiája lett. Ezeknek a kezdeményezéseknek világszerte éppen a lazaság a lényegük. Ő meg kiadott egy olyan közleményt, mint a legrosszabb fideszes döbrögi.

Egyébként is természetellenes az üvegfal a civilek - utálom ezt a szót, mondjuk, hogy állampolgári kezdeményezések - és a pártok között. Normális demokráciában jó, ha van olyan parlamenti képviselő, aki elmegy ilyen eseményekre és képviseli a rendszerkritikus ügyeket. Ahelyett, hogy örülnének annak, hogy van egy élő csatorna a politika felé, azt mondják, hogy nem, mi nem politzálunk, ami röhej, lássuk be. Persze most nem csak erről az esetről beszélek. Aki például a bankok ellen tüntet, az is politizál.

Egy év alatt ne cseréljünk már köpönyeget

Ha viszont zavarja az üvegfal, akkor mi a baja azzal, hogy Juhász Péter odaáll a Bajnai-Gyurcsány-Mesterházy-szövetség mellé?

Mindenki azzal fog össze, akivel akar. Nekem azzal van bajom, hogy ilyen rövid időn belül köpönyeget cserélnek. Nem húsz-huszonöt évről van szó, hello, hanem egy évről! És a közvélemény nem számoltatja el azért, hogy mégis hogyan lett a majdhogynem pártellenes civil szervezetből ilyen rövid idő alatt előbb választási ernyőszervezet, aztán liberális párt. Ezért még a politikai ellenfeleik sem számoltatják el őket. Mi is rengeteget hibázunk, de egy dologra büszke vagyok. Amit az elmúlt 5-6 évben nyilatkoztam, azt fel tudom vállalni. És a fejünkre lehet olvasni azt is, amit a kampányban mondtunk.

Ha jól értjük, ehhez kapcsolódik a törésvonal. Van, aki azt mondja, hogy fontosabb minden egyes elvhez ragaszkodni, még akkor is, ha az a párt végét jelenti. Ezzel szemben áll az a vélemény, hogy kompromisszumokat kell kötni azért, hogy akár kisebbségben, egy választási szövetség részeként, de tudják képviselni a számukra fontos ügyeket.

Nekem az első verzió az érdekes, de nem teljesen igaz ez a szembeállítás. Én is kötök kompromisszumokat minden nap. Még frakcióvezetőként is volt, hogy kisebbségben maradtam a párton belül. A kérdés az, hogy ez vezethet-e oda, hogy azokat az elveket kell feláldozni, amiért belépőt kaptunk a politikába.

Ezt elmondtam a tányércsörömpölés idején is. Megértettem, hogy vannak az érvek Karácsony Gergelyék mellett is. Ha meg tudtak volna győzni arról, hogy minden másnál előbbre való Orbán bukása, el tudtam volna fogadni, de akkor visszaadom a mandátumom. Ha igaz, hogy mindent visz az a szempont, hogy Orbánnak takarodnia kell, és ehhez mindenki összefog, akkor nincs szükség azokra, akik azért kaptak belépőt, hogy tartsunk fent a reményt, hogy az oligarchapártokon kívül is van élet Magyarországon. Ha a kompromisszum azt jelenti, hogy azt kell feladd, amiért létezel, akkor tessék kiballagni a parlamentből.

Tudom, hogy a 2010-es szavazók egy része szimpatizál az összefogósdival. Ezzel együtt olyan mondatokra kértünk szavazatokat, amik többek között arról szóltak, hogy Bajnai ellenzéke vagyunk. Nem lehet homlokegyenest ezzel szemben cselekedni.

A szavazók közül ki hagyta ott az LMP-t?

Kicsit leegyszerűsítve azok, akik egy tisztességes SZDSZ-t láttak a pártban.

Miért, mi az LMP? Egy tisztességtelen SZDSZ?

Egy zöld párt, ami bemutatja, hogy van, ami nem eladó. Az SZDSZ neoliberális rendszerpárt volt, mi ezzel szemben állunk, pláne az ezzel párosuló kioktató stílussal. Azok maradtak a támogatók között, akik a rendszerkritikus pártot látják az LMP-ben.