Naponta jelennek meg új dizájnerdrogok, a fogyasztók 24 százaléka rendelt már kábítószert az interneten. Ezek a tavalyi Global Drug Surveyből (GDS) derültek ki. Itthon nagyon keveset tudni a drogfogyasztási szokásokról. Az ELTE Pszichológiai Intézetének professzora szerint ezen fordíthat nagyot az idei felmérés.
Demetrovics Zsolt válaszolt kérdéseinkre.
Az Ecstasy (MDMA a hatóanyaga) betiltása, az 1980-as évek második fele óta próbálnak olyan szereket tervezni, amik ahhoz hasonló hatásúak. Szóval amit a használók szeretni fognak, de mégis új szer, minimális kémiai változtatással. Ez azért fontos a kereskedőknek, mert így hasonló módon lehet előállítani, és egy ideig legális lesz. A legalitás fontos PR- szempont. Gyakran hívják ezeket a szereket "legal highs"-nak, ami szerintem egy ügyes reklámfogás a drogpiac részéről. A technológia is sokat fejlődött. A dizájnerdrogokat egyszerű laborokban, viszonylag kezdő vegyészekkel is elő tudják állítani. Az interneten lehet terjeszteni őket, ami üzleti szempontból is nagyon hatékony.
Egyáltalán nem ismerjük a veszélyeket, nem lehet rangsorolni. Pont az a veszély, hogy nem tudni, hogy milyen hatásuk van. Teljesen ismeretlen szerek bukkannak föl nap mint nap.
Az igen.
Valószínűleg azért vált népszerűvé, mert a legsikeresebben utánozta az MDMA (Ecstasy) hatásait a többi új szer közül. Saját kutatásunk is azt mutatta, hogy a használók elég hasonló hatásokról számolnak be. Emellett relatíve olcsó, könnyen elérhető volt. Mondjuk az is látszott, hogy amint tiltólistára került máris visszaesett a népszerűsége és megjelent helyette az MDPV.
Ezeket most nem nagyon tudjuk, pont ebben segít majd a felmérés. Ráadásul magukat a szereket alig lehet vizsgálni. Már az Ecstasynál se lehetett tudni, hogy pontosan mit használnak. Valamit eladtak neki, amit valaminek hívtak, de azt, hogy valójában mi volt abban a tablettában vagy porban, azt nem lehetett tudni. Most meg ez végképp követhetetlen.
Nem jó, ha a kutató állást foglal, vagy kifejezi a saját attitűdjeit. De szerintem a felmérés nem legalizáláspárti, legfeljebb használó-párti. Fontos, hogy segítői oldalról mi megérteni akarjuk a jelenségeket, mert akkor van esély, hogy adekvát módon nyújtsunk valami segítséget. Szóval elfogadjuk a szerhasználatot. Nem úgy, mint valami jót, hanem mint valami elkerülhetetlen jelenséget.
A politika számára az ártalomcsökkentés egy elég népszerűtlen szó. Ez pártfüggetlen, a baloldal ugyanúgy fél minden ilyesmitől, mint a mostani döntéshozók, legfeljebb visszafogottabban. Az ártalomcsökkentés a világon a legelterjedtebb beavatkozási mód mindenféle krónikus betegségnél, csak máshol nem így hívjuk, hanem tüneti kezelésnek. A lényeg ugyanaz. Elfogadni, hogy egy krónikus betegséget (jelen esetben drogfüggőség) nem tudunk mindig meggyógyítani, és ezért olyan módszereket keresünk, amivel enyhíthetjük a következményeket. Pontosan ez történik sokszor a ráknál vagy a cukorbetegségnél is. Az a különbség, hogy a "diabétesznél" könnyű elfogadni, hogy nem tudunk tökéletes sikert és gyógyulást elérni. A droghasználatot viszont ma sem betegségként kezeli a társadalom, hanem morálisan ítéli meg, ezért csak a teljes absztinenciát tartja elfogadhatónak. Itt van az igazi baj. Azt kellene elfogadni, megérteni, hogy a függőknél betegségről van szó, s nem mindig elérhető a teljes gyógyulás. De segíteni azért lehet. Az alkoholnál lehet cél, hogy, ha már iszik, akkor ne töményet, vagy ne sokat. De ilyen a vezetés is. Ha iszik, akkor semmiképpen se vezessen. Millió olyan dolog van az életben most, ahol ártalmat csökkentünk és a társadalom gond nélkül elfogadja.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.