Február 4-én felrobban az internet. Vagy ha nem robban fel, akkor új honfoglalás kezdődik.

Akármi is lesz, az biztos, hogy jövő kedden a felső szintű doménnevek (top level domains, TLD) adminisztrációjáért felelős szervezet, az ICANN vagy ezer új generikus doménnevet szabadít a világra. Köztük van a .budapest is, de az nem a miénk, mármint nem Budapest városáé, és nem is magyar cégé, hanem egy a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett vállalkozásé.

A lehetséges okok:

• A .budapest doménnév nem kellett senkinek Magyarországon.
• Senkinek nem tűnt fel, hogy be lehet jegyezni.
• Feltűnt ugyan valakinek, de nem tudta megfizetni.

Tegyük hozzá, a .hungary sem kellett senkinek. Se a .balaton, se a .miskolc, és ez nem is feltétlenül baj.

Mégis, hogyan történhetett?

A generikus TLD-ket (mint a .com, .net., .org, tehát a doménnevekben a pont után következő karaktersorozat) az internet születésétől kezdve hosszú ideig szigorú szabályok szerint menedzselte az ICANN. Volt, hogy lazított egy kicsit, olyankor jelent meg például az üzleti domén, a .biz, meg a pornódomén, a .xxx, de egészen mostanáig a .hu-hoz hasonló országszintű doméneket leszámítva mindössze 22 gTLD-vel működött az internet. És működött.

Aztán néhány éve kezdődött a panaszhullám: elfogytak a jó doménnevek, ezért egyre hosszabbak, és már senki nem hajlandó begépelni őket, és ez árt az üzletnek, meg árt az internetnek. Mert ki akarná beírni a böngészőjébe, akár csak viccből is, hogy
http://www.thelongestdomainnameintheworldandthensomeandthensomemoreandmore.com/? Tessék, ki se fér egy sorba.
Kérdés, mennyire valós érv ez a shortcutok, bookmarkok és az autocomplete korában, de ahol mutatkozik egy kis kereslet, ott lesz kínálat is, ezért az ICANN úgy döntött, hogy mostantól bárki bármilyen új generikus felső szintű doménnévre ráteheti a kezét. .budapest, .nyékládháza, .bazmegyerulez, tökmindegy. 185 ezer dollár lesz, csókolom, a kasszánál lehet fizetni.

Mielőtt elszörnyednének: 185 ezer dollárért nem egyetlen domént lehet kapni, például azt, hogy lajos.budapest, hanem az egész gTLD-t, vagyis az egész .budapestet, szőröstől-bőröstül. És aztán azt tovább lehet árulni. Ha valaki megszerzi a .budapestet, később a főpolgármesternek eladhatja a fopolgarmester.budapest-et, az 5. kerületnek az 5ker.budapestet, a Hiltonnak a hilton.budapestet, egészen az utolsó kontár vízvezeték-szerelőig.

Jó befektetés ez?

Attól függ, mennyit sikerül eladni. A nagy szolgáltatók évi 10 dollár körüli pénzt kérnek egy doménbejegyzésért, és van olyan bróker, aki azt állítja, hogy ő egymilliót biztosan el tud adni például a .xyz-ből. Az egy év alatt 10 millió dollár, ami még akkor is egészséges profit, ha a kezdeti befektetés az ügyvédi díjak és egyéb költségek miatt a beavatottak szerint közelebb van az 1 millió dollárhoz, mint a 185 ezres regisztrációs díjhoz.

De a kérdés nemcsak az, hogy megtérül-e egy ilyen befektetés, hanem hogy van-e igazán értelmük az új doménneveknek. Magyarországon például annyira elterjedt a .hu, hogy hiába lehet bárkinek .com-os, .eu-s, .info-s vagy .biz-es doménneve, ilyet alig látni. És mikor történt utoljára, hogy önök közül bárki .xxx végződésű pornószájtra kattintott? Pedig azt is lehet.

.apple, .bmw, .gucci

Mindez persze egy cseppet sem zavarja azokat a cégeket, amelyek rámozdultak a nagy lehetőségre, akár mert üzletet szimatolnak benne, akár mert úgy érzik, kötelességük védeni a bejáratott brandet. Sőt.
Sok olyan gTLD-van, ami több vállalkozót is érdekel, a .news-ra például hét jelentkező is akadt az Amazontól mindenféle ismeretlen brókerekig, és a .inc-re tizenegy cégnek fáj a foga. Ha egy doménre több jelentkező akad, licitálniuk kell, és a győztes kapja meg a domént az ICANN-től.

A konkrét cégeknél egyértelműbb a helyzet: a Bayerische Motoren Werke Aktiengesellschaft rárepült a .bmw-re, a Guccio Gucci S.p.a. a .gucci-ra, az Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége a .eurovision-re, a Gap Inc. a .gap-re, a Szentszék a .catholic-re, és így tovább, az Apple-től egészen a Xeroxig.

Emellett vannak olyan városok a világon, amelyek fontosnak tartották, hogy akár önmpromóciós, akár hosszabb távú üzleti céllal, vagy csak úgy viccből lefoglalják a saját nevüket mint doménnevet. Az európai nagyvárosok közül Párizs, Stockholm és Madrid önkormányzata is beszállt az őrületbe, sőt

Barcelona és Isztambul egyből két-két gTLD-t foglalt magának

(a városnevek mellett .bcn és .ist). A .wien-re egy osztrák magáncég, a punkt.wien GmbH tart ugyan igényt, de Bécs önkormányzatának támogatásával.

A .budapest nem kellett Budapestnek, gyorsan le is csapott rá egy Brit Virgin-szigeteken bejegyzett doménbróker, a Top Level Domain Holdings Limited. És még mielőtt bárki vádaskodni kezdene, ez nem feltétlenül baj. 185 ezer dollár az  41 millió forint, sőt az összes költséget tekintve inkább 200 millió, amit egy doménnél sokkal hasznosabb dolgokra is el lehet költeni. És hogy Kerner kolléga szakvéleményét idézzem, a .budapest sokkal jobb helyen van a Brit Virgin-szigeteki doménbróker kezében, mint a budapesti önkormányzat kezében lenne. Ezzel az érvvel pedig igen nehéz vitatkozni. Talán nem is lehet.