Az amerikai közlekedésbiztonsági felügyelet, a TSA egy volt ügynöke, Jason Harrington hosszú vallomást írt a Politico-nak. Ebben megerősítette mindazokat a félelmeket, amik szinte biztos mindenkinek eszébe jutnak, ha repülni készül.

A reptér biztonsági röntgeneit valóban perverz őrök nézik, akik csak röhögnek azon, amit látnak. Mivel biztonsági szempontból úgysem ér sokat az egész rendszer.

Harrington mesélt még egyéb visszás dolgokról is: a reptéri biztonságiak kényük-kedvük szerint emelnek ki emberek, összevissza koboznak el dolgokat, például hógömböket gyerekektől, és az utasokat származásuk szerint kezelik.

Koboztam már el otthon készített almavajat, arra alapozva, hogy nemzetbiztonsági kockázatot jelentene ha a gépre vinnék. De volt, hogy pilótától koboztam el a körömcsipeszét. Mondván, hogy annak segítségével el tudná téríteni a gépet. A gépet, amit amúgy éppen vezetni készült.

- mesélte vallomásában Harrington.

A férfi 2007 és 2013 között dolgozott a világ egyik legforgalmasabb repterén, a chicagói O'Hare-n. Elmondása szerint a legkeményebb abban a képelemző szobában volt a helyzet, ahol az őrök összezsúfolódva nézték az utasokról készült röntgenképeket. A szoba ablaktalan volt, és biztonsági okokból itt nem működtek kamerák. Teljesen szabad volt a móka. 

Okot a szórakozásra pedig mindig találtak, röhögtek a túlsúlyos embereken, a ráncokon, a legkülönfélébb helyre került piercingeken. Közben pedig azt is könnyedén kiszúrták, ha egy nőnek eltávolították a mellét, vagy ha valakinek sérve volt.

És persze ment közben az összes vaskos klasszikus sztereotip viccelődés a bőrszín és a péniszek méretének kapcsolatáról.

A képelemzőszoba találkozási pontként is szolgált, mivel itt nem figyelték meg az ügynököket, a hosszú műszakok közben itt szórakozták ki magukat.

 A TSA közleményében határolódott el Harrington történetétől. A felügyelet szerint a cikkben szereplő eljárások közül többet már hatályon kívül helyeztek, vannak pedig, amiket nem a valóságnak megfelelően mutatott be az egykori ügynökük.

Válaszuk szerint a TSA alapelve, hogy minden utasnak meg kell adni a tiszteletet, és nem tolerálnak semmiféle etikátlan vagy törvénytelen cselekedetet a dolgozóiktól. És évek óta szoftverek segítségével szűrik az utasokat a reptereken, megakadályozva ezzel azt, hogy a biztonságiak bárkit kényük-kedvük szerint vegzáljanak. 

Harrington beszámolója szerint viszont még kódjelek is léteztek, amiknek segítségével az ügynökök jelezni tudták, ha egy csinos nő tartott az átvilágító pont felé.

A Fanny Pack Lane 2 és Alfalfa kódok is arra szolgáltak, hogy időben figyelmeztesse az ügynököket. Hasonlóan a vörös és a sárga kód is, ezek alkalmazása azon múlott, milyen színű felső van a nőn.

A részletes röntgenképek szórakozásként remekül működtek, de mint kiderült, arra kevésbé voltak alkalmasak, hogy valódi biztonsági segítséget jelentsenek.

Ezt még a 150 ezer dolláros röntgeneket gyártó cég egyik képviselője is elismerte nekik, amikor kurzust tartott az ügynököknek a rendszer működéséről.

Azt mondta, hogy nem fogunk tudni megkülönböztetni plasztikbombát a zsírtól, a fegyverek pedig észrevehetetlenek, ha oldalazva vannak berakva a zsebbe. 

- írta vallomásában Harrington.

A reptéren sok ügynök aggódott amiatt, hogy nap mint nap a röntgen mellett kell dolgozniuk, és ezért túl nagy dózisú sugárzásnak teszik ki magukat. Amúgy ha egy utas kérdezte tőlük, hogy biztonságos-e a röntgen, kapásból igent vágtak rá. Harrington együttérzését fejezte ki azokkal az állapotos nőkkel szemben is, akiknek azt mondták, menjenek át nyugodtan a röntgenen.

Harrington a legkomolyabb vádakat viszont akkor fogalmazta meg, amikor a gyanúsnak gondolt utasok nem túl véletlenszerű biztonsági ellenőrzéséről mesélt.

A beszállókártyákon van egy nyomtatott kód, ami jelzi, ha az utast bármilyen szempontból megfigyelik, vagy ha gyanús személyek listáján szerepel. Ez persze még érthető ok az alaposabb biztonsági ellenőrzésre.

De sokszor az utas nemzetisége elég volt ahhoz, hogy extra biztonsági ellenőrzésen essen át. A TSA ügynökei egy listát kaptak azokról az országokról, ahonnan ha utas érkezett, alaposan szét kellett szedniük. Nem túl meglepő módon ezek az országok közé Szíria, Algéria, Afganisztán, Kuba, Irak, Irán, Libanon, Líbia, Észak-Korea, Szomália és Szudán tartozott. 

Feltűnően hiányzott a listáról Pakisztán és Szaúd-Arábia. Nem véletlenül, az engedmény mögött politikai okok voltak. 

De szintén kiemelhettek valakit alapos ellenőrzésre, ha a biztonságiaknak egyszerűen nem volt szimpatikus a fellépése. Okot mindig tudtak találni egy alapos, megalázó kutatásra. 

Harrington már a TSA alkalmazásában jelezte, hogy nem ért egyet ezekkel a gyakorlatokkal, levelét 2010-ben a New York Times is lehozta. 

Felettese utána elbeszélgetett vele arról, amit tett, de nem rúgták ki. Névtelenül indított egy blogot, és oda írta le tapasztalatait és aggályait.

Blogja Idő után nagyon népszerű lett a neten, és megijedt, hogy le fog bukni. Régóta vágyott arra, hogy otthagyja ezt az állást, ezért 2013-ban lelépett, és beiratkozott egy főiskolára, ahol írni tanul. Most könyvén dolgozik, amiben az ügynökségnél szerzett tapasztalatait mesélné el még részletesebben. 

Ja, és amit kifelejtett a Politico-s írásából:

(Harrington írása a Politico-n, via Daily Mail, címlapkép: PAUL J. RICHARDS / AFP)