Az esztergomi Balassa Bálint szakközépiskola és szakiskola 9. B osztályába 24-en járnak. Ebben az osztályban az idei, 2013-14-es félévben összesen 142 bukás volt. A 24 tanuló közül 23 négy vagy több tárgyból bukott meg. A fennmaradó egy diák is megbukott, de ő háromnál kevesebb tárgyból. Ő az évfolyam strébere.
A többi osztály valamivel jobban teljesített: az eminens 9.D-sek például 21-en vannak, és ők együtt csak 75 bukást produkáltak. De ne szépítsük a számokat: az iskola 130 kilencedik évfolyamos (a régi rendszerben elsős) tanulójából idén félévkor kivétel nélkül minden egyes tanuló megbukott. Mindannyian legalább egy tárgyból, de 88-an négy vagy annál is több tárgyból kaptak egyest.
Mi folyik az esztergomi Balassa Bálint szakközépiskolában?
- merül fel a jogos kérdés.
Felmerült az egyik szülőben, Endrédi Józsefben is, akinek két gyereke jár az iskolába, és két év alatt többször buktak meg, mint más egész életében. Endrédi hosszú ideig próbálta felkutatni a jelenség okait, aztán fogta magát, és az ügyészségen feljelentette az iskolát. Közokirat-hamisítás miatt. Endrédi azt mondja, az esztergomi rendőrség a hét elején már be is hívta, és az ügyben vizsgálat indult.
Hogy közokirat-hamisításnak számít-e megbuktatni valakit? Nem valószínű. De Endrédi szerint olyan kirívóan magas a bukások száma a Balassában, hogy nyilván baj van a normarendszerrel, aminek alapján osztályoznak, és miután szülőként nem maradt más eszköze, kénytelen volt az ügyészséghez fordulni.
“Iszonyatosan durvák a számok” – mondja Endrédi, aki egy Esztergomhoz közeli kisközségből, Tátről származik, de 39 éve él Esztergomban. A városba járt középiskolába ő is és a felesége is (a Balassa akkor még nem létezett, az később jött létre összevonással), de olyasmire, hogy egy évfolyamból mindenki megbukott volna, egyikük sem emlékszik. “A gyerekek 3,5-ös vagy annál is jobb átlaggal jönnek az általános iskolából, vannak kitűnők is – mondja Endrédi. – A matematikatanár 23 gyerekből 21 gyereket megbuktatott, az igazgató lecserélte, most ugyanő fizikát tanít ugyanazoknak a gyerekeknek.”. Endrédi szerint a sok bukás miatt a gyerekeket szinte lehetetlen más középiskolába beíratni: melyik az az intézmény, ami szívesen látna valakit, aki az előző iskolájában hat tárgyból megbukott?
A középiskolák jó része közzéteszi a bukásokra és a lemorzsolódásra vonatkozó adatokat, és első pillantásra az esztergomi Balassa statisztikái valóban hihetetlennek tűnnek. Az ország egy találomra kiválasztott másik középiskolájában, a mátészalkai Esze Tamás gimnáziumban 143-an járnak a 9. évfolyamra, közülük összesen nyolcan buktak meg ebben a félévben. A budapesti, 15. kerületi László Gyula gimnáziumban idén egyetlen diák kapott egyest.
“A gimnáziumokhoz képest valóban drámai a bukások aránya” – mondja Meszes Balázs iskolaigazgató, aki 20 éve vezeti a Balassát, és 30 éve tanít. De Meszes szerint a szakközépiskolákat a többi szakközéppel, és nem a gimnáziumokkal kell összevetni, mert “a szakiskolákban (a szakközép mellett a Balassa szakiskola is) 70-80 százalék a bukások aránya”.
Hogy miért? “A gyerekek hátrányos helyzetből érkeznek, baj van a merítéssel és a szociális háttérrel is – mondja az igazgató. – A szülők nem tartják a kapcsolatot az iskolával; hiányzik a kapcsolati tőke, a motivált szülők, és következésképp a motivált gyerekek. Ezek azok a gyerekek, akiket mi megpróbálunk megmenteni.”
Meszes szerint a félévi jegyek amúgy jelzésnek számítanak, hogy szedje össze magát a gyerek az év végére. De azt az igazgató is elismeri, hogy a helyzet az utóbbi években változott meg drámaian. Meszes ezt annak tulajdonítja, hogy a 18 éves korig tartó tankötelezettség miatt “az iskolában bent maradtak olyan gyerekek is, akiknek már nem itt lenne a helyük”. (A 2011-es köznevelési törvény kimondja, hogy “azok a tanulók, akik tanulmányaikat az iskolai nevelés-oktatás kilencedik évfolyamán a 2011/2012. tanévben vagy azt megelőzően kezdték meg, tankötelezettségük azon tanítási év végéig tart, amelyben a tizennyolcadik életévüket betöltik.”)
Mielőtt bárki tüntetni indulna Esztergomba: máshol sem sokkal jobb a helyzet. Egy budapesti szakközépiskola 9. osztályában 33-an vannak, idén félévkor 24-en buktak meg közülük – volt, aki 7 tárgyból. Összesen 62 bukást produkáltak, és ha az egyeseket is beszámítjuk, az osztályátlag 1,72-re jön ki. Az nem sok.
“Ezek a gyerekek más világban élnek – mondja egy budapesti szakközépiskola közgazdaságtan-tanára. – A szakközépiskolák nem tudják megválogatni a gyerekeket, akik nem tanultak meg tanulni, ráadásul ezerfelé oszlik a figyelmük. Ők már facebookozni is úgy facebookoznak, hogy 10 chatablak van nyitva. Ha az ember nem tudja elvarázsolni őket, nem állnak rá arra, amit a tanár szeretne, és akkor nem megy.”
És a megoldás? A balassás Meszes az iskola és a pedagógusok tekintélyének helyreállításában bízik. Sokat vár az új köznevelési törvénytől, ami azzal, hogy a pedagógust közszolgálatot ellátó személynek nyilvánítja, szerinte segít majd a viszonyok rendezésében, mert “nem lehet majd bejönni az iskolába egy szülőnek, hogy majd én megmondom, hogy legyen.”
És ha a törvény sem segít? “Nagy a szakadék a tanárok és gyerekek között. A tanárok még nem álltak át arra az új világra, amiben a gyerekek élnek, és nem is készíti föl őket senki" – mondja a budapesti tanár, akinek iskolájában már munkacsoport is alakult, hogy kitalálják, mit kezdjenek a helyzettel.
"Vannak új módszerek, de ahhoz szemléletváltás kellene már az általános iskolától, a tanár, a szülő részéről is. A középiskolában már a gyereket is úgy kapjuk, hogy kevésbe nyitott a tanulásra. Az újra végképp.”
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.