• Búcsúzik a parlamenttől Vágó Gábor volt LMP-s képviselő.
• Beszélt az LMP hibáiról, szerinte a problémákra a megoldást nem a pártpolitikában kell keresni
• Azokért az emberekért akar harcolni, akik a rendszerszintű visszaélések ismeretében ki mernek állni. Mint Horváth András.
• Ő volt az első képviselő, aki megválasztásától kezdve folyamatosan vitatkozott a tumbleren.
• Most elmondta azt is, miért tűnt el tavaly két napra.
• Képek: Botos Tamás.

Vágó Gábor képviselő kedden a legfőbb ügyészhez fordult azzal az írásbeli kérdéssel, hogy indul-e nyomozás a sajtóban utóbbi időben megjelent áfacsalásos ügyekben. Ha ugyanis nem indul, feljelentést tesz.

Őszöd helyett ÁFA

Vágónak már nem sokáig lesz lehetősége írásbeli kérdéseket feltenni a legfőbb ügyésznek. A választáson nem indul, az LMP-ből már korábban kilépett. A kampánnyal így már nem kell törődnie. Pontosabban azt mondja:

“Kampányolok én is, csak egy ügy mellett. Nem azzal kell foglalkoznom, hogy a Simon-botrányra reagáljak, meg az őszödi beszéd csontjait rágjam megint, hanem megpróbálok még ennek a végére járni.”

A Horváth András mellett kiálló Vágó szerint már így is több tízmilliárd forintot sikerült megspórolni az adófizetőknek azzal, hogy a témát a felszínen tartják, a NAV pedig rá van kényszerítve a leleplezésekre. Amikor kilépett a pártból, ez az egy indoka volt, amiért nem adta vissza a mandátumát is - a fennmaradó időt a NAV-botrány felgöngyölítésére akarja használni.

A választás után pedig más formában akarja folytatni közéleti tevékenységét. Korábban ezt úgy fogalmazta meg, hogy csatateret vált, most ennél egy kicsit konkrétabb volt.

“Szükség van egy érdekvédelmi szervezetre, ami azokat az adófizetőket védené, akiknek az állammal van konfliktusuk. Másrészt a becsületes hivatali dolgozókat, akiknek a töke tele van, mert nem bírják gerinccel azt, ami a hivatalban folyik. Nekik kellene egy védőhálót biztosítani, hogy ha úgy döntenek, kitálalnak, puhára essenek. Aki most kirobbant egy ilyet botrányt, mint Horváth András, az egész egzisztenciáját kockáztatja.”

Vágó azt mondja, a Horváth-ügy kirobbanása óta számos olyan emberrel beszélt, akik azt mondták, szívesen kiállnának hasonló sztorikkal rendszerszintű visszaélésekről. De mindig azt kérdezik,

hogy fogom akkor a gyerekeimet etetni?

Hogy pontosan mi lenne ez a szervezet, egyelőre nem egyértelmű, Vágó azt mondja, még nem akar zászlót bontani. De rögtön felmerül a kérdés, nem éppen egy pártból lépett ki, aminek tagjaként lett volna ilyesmire lehetősége?

Jön az ideológiai maszlag

“Pártpolitikát nem érdemes erőltetni abban a formában, ahogy azt a mostani pártok csinálják, beleértve az LMP-t is. Egyetlen párt sem állít önálló narratívát, mindenki csak a Fideszhez képest határozza meg magát.

Önálló magyarázatot csak a Habony-művek gyárt.

Ehelyett viszont újfajta nyelv és működés kellene, amivel meg lehet mutatni, hogy ha az emberek kiállnak az érdekeikért, akkor elérhetnek eredményeket. Ha viszont ezt pártban kezdjük el csinálni, akkor rögtön jön az ideológiai maszlag. Hogy nekem ez túl liberális, nekem az túl kommunista, nekem túl zöld, és egyébként is, ki mit gondol a melegjogokról és mit nyilatkozott Trianonról. Ezeken kellene túllépni, és ideológiailag semleges érdekvédelmet létrehozni.”

A különbség a párt és az egyelőre nem létező érdekvédelmi szervezet között Vágó szerint ezen kívül az, hogy előbbinek folyamatosan harcolnia kell a médiaszereplésért, és minden ügyben meg kell szólalnia. Utóbbinak viszont nem ez a célja, hanem ügyeket akar végigvinni.

Más hibákat kövessünk el

Bár konkrétan nem mondja ki, mindez eléggé úgy hangzik, mintha az LMP történetét mondta volna el.

“Sokat lehet tanulni a volt és jelenlegi LMP-sek hibáiból. Azért, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat. Vagy legalább más hibákat kövessünk el.”

Mik voltak a legnagyobb hibák, amiket az LMP elkövetett? Vágó három pontban foglalta ezt össze.

1. A mozgalmi kérdés

“Amikor bejutottunk a parlamentbe, felvettük azt a tempót és azokat a játékszabályokat, amiket a Fidesz diktált, miközben azt ígértük, hogy más szabályok szerint fogunk játszani. Elveszítettük a kapcsolatot a civil szervezetekkel, időnk és energiánk java részét törvénymódosításokba, felszólalásokba öltük, miközben ha egy alternatív struktúrát alakítottunk volna ki ugyanezekből az erőforrásokból, sokkal erősebb társadalmi bázisunk lenne ma. Ha a pártalapítvány nem konferenciákat szervez és tanulmányköteteket ad ki, hanem vesz egy kúriát vidéken, ahol mintagazdaságot alakít ki, vagy egy pörgős közösségi helyet működtet Pesten, akkor arra lehetne mutatni, hogy lám, az LMP működik kicsiben. Nekünk nem volt meg az, ami például a Jobbiknak Tiszavasvárival, amivel mindig meg tudták mutatni kicsiben, mit akarnak.”

2. A politikai vonal

“Azt ígértük, túllépünk a bal-jobb dichotómián. Ez nem sikerült, legalábbis az LMP egyik fele ebbe a struktúrába szállt be játékosként, úgy érezték, hogy erre húz az erő.”

3. A kommunikációs szál

“Nem újítottuk meg a politikai kommunikáció nyelvezetét. Voltak nyelvi leleményeink és performanszaink, de a jelek azt mutatják, összességében nem sikerült.”

Vágó az Átlátszó kampányvideójában nemrég azt mondta, politikusként még ahhoz is béna volt, hogy lopjon. De csinált olyat, amiről soha nem beszélhet?

“Nem. Az LMP-ben lopni meg nőt verni nem szabad, egyiket se csináltam. Persze vannak a játéknak árnyoldalai, amiről nem szívesen beszél az ember, de ezek főleg a belső háborúkban történtek. Nincs olyan, amire azt mondanám, hogy nem vállalom.”

Akkor mi a helyzet azzal a szóbeszéddel, hogy 2010-ben a Fidesz kopogtatócédulákkal segítette az LMP-t?

“Nem tudok arról, hogy történt volna ilyen. De közvetlenül nem is nagyon látni, hogy kitől érkeznek a cédulák.”

Érkeztek úgy cédulák nagyobb mennyiségben, aminek nem tudták a forrását?

“Nem tudok ilyenről.”

Csak hetven százalék mocskos

És mit lát máshogy a politikában azóta, hogy képviselő lett?

“2009-ben adtam egy interjút az Indexnek, amiben azt mondtam, a politikusok mind mocskos gecik. Ezt azóta árnyalnám, csak a hetven százalékuk az.

Vannak tisztességes, gerinces emberek, akár a Fideszben is, akiknek fontos egy adott ügy, ezért adják a nevüket hozzá. A tisztesség vagy a hatalommánia nem pártfüggő. De az is igaz, hogy nagyon idealisták voltunk. Azt hittük, ha részt veszünk a vitákban, annak lehet valami eredménye. De a parlamenti viták nem erre mutatnak.”

Erről eszembe jut egy 2010-es tumblr-poszt.

“milyen rohadt unalmas lesz friss elempés, fiatal képviselőként négy évig bejárni semmit tenni a parlamentbe. az első hónap után rájönnek majd, hogy a fideszt egyáltalán nem érdekli az ötletelés és egy bizottsági ülést ugyanúgy meg lehet úszni, ha egy sort sem olvasol el és nem készülsz, mert senkit sem fog érdekelni a véleményed” - írta akkor markoferko tumbleres.

Vágó akkor akkor azt válaszolta erre - “még szerencse, hogy itt van nekünk a tumbli”. De utólag jogosnak látja ezt a meglátást?

“Persze, jogos volt. De a válaszom is az volt.”

A mozgalmár idealizmusa

Vágó az elmúlt négy évben aktívan tumblerezett, két néven is. De milyen hatással volt rá a közösség?

“Biztos, hogy hatással volt rám. Igyekeztem nyitottnak lenni a kívülről jövő felvetésekre, és figyelni a politikai rezdüléseket. Ez pedig könnyebb egy olyan közegben, ami szociokultúrálisan közel áll hozzám. Ebben a közegben sok visszajelzést kaptam arról is, hogy sokan gondolják úgy, hogy a magyar állam a gyökereinél van elbaszva. A neofeudális kapcsolati hálón keresztül működő állam nem lehet jó. Közben ideológiailag is változtam egy kicsit. Minél magasabbról láttam minél mélyebbre a hatalom működésébe, annál inkább láttam, hogy a korábbi idealista elképzelések, amik egy mozgalmár fejében állnak össze, nem feltétlenül állják meg a helyüket. Viszont a tumbleren keresztül többen beleláthattak ebbe a színházba.”

Persze elég sok vitába is belement ebben a közösségben. Nemrég például ezt írta:

“értem én, hogy a kollektív szart az épp jelenlévővel etetjük meg. Van felelősségem nekem is, hiába próbáltam pörgős balhés jógyerek lenni, ha láttam, hogy a kis csapatom meg szépen lekaszabolta magát. Ha meg a lelkivilágomra vagy kíváncsi, hát nem lettem boldogabb attól a poshadt szartengertől ami a közbeszédben van, és a benne lubickoló álszent cinikus droidoktól, és a történéseket kínjában a valóságshowk szintjén bemutató lájkvadász médiától sem. Inkább elmegyek Borsodba matektanárnak, vagy gazdag országba üzletelni. De sajogna a lelkem."

2013 tavasszal azzal keltett feltűnést, hogy a negyedik alkotmánymódosítást követő tüntetések után két napra eltűnt. Utólag azt mondta, lemerült a telefonja, de most itt volt az ideje, hogy megkérdezzük, mi történt igazából.

Hogy lesz ebből demokrácia?

“Tele lett a tököm. Tényleg lemerült a telefonom, de nem is akartam feltölteni. Jó volt alkotmányt, demokráciát és jogállamot követelni 1500 fiatallal, de jól látszottak ennek a korlátai. Az, hogy ebből nem lesz alkotmány, demokrácia, meg jogállam.

Demokrácia nem jogszabályoktól lesz, meg attól, hogy mit ír alá Áder János. Hanem attól, hogy van-e elég demokratikus elkötelezettségű ember, aki ki mer állni a saját jogaiért.

Ebből a szempontból sokkal károsabb a demokráciára nézve az oktatás rombolása, ami épp a demokráciára nevelést vette ki a rendszerből, és csak bólogatni tanulnak az iskolában, mint az, hogy a fékek és ellensúlyok rendszere megborult. Húsz év múlva nem lesz, aki kiálljon ezekért.”

Szüksége volt egy napra, hogy átgondolja mindezt. Aztán nyelt egyet, és úgy gondolta, “négy évre szerződtem, nem dobhatom be a törölközőt”.

Most viszont, hogy a négy évnek vége, a közéleti szervezkedés mellett vállalkozni készül két barátjával. Családi vonalon tíz év tapasztalata van zöldség-gyümölcs nagykereskedelemben, és azt mondja, olyasmit akar csinálni, aminek közvetlen haszna van.

A vállalkozás még nem is indult el. Csütörtökön viszont már túl is voltak az első NAV-ellenőrzésen.