Végre egy igazán szabadelvű, felvilágosult, a hétköznapok gyakorlatát, a valós társadalmi igényeket messzemenően figyelembe vevő döntés: egy homályos eredetű kormányrendelet alapján, amiről azt sem lehet tudni, ki hozta, mostantól szabad részegen biciklizni. Benne van a KRESZ-ben. Illetve kivették a KRESZ-ből, hogy nem szabad. Tehát szabad. Mostantól a részegen biciklizés egyetlen feltétele, hogy a biciklisnek biztonságos vezetésre alkalmas állapotban kell lennie. Ezt a rendőr dönti el szemre, a helyszínen, és ha szerinte igen, akkor nem firtathatja, ivott-e a biciklis, vagy nem ivott.

A rendeletről a lakótelepi biciklitárolókban, belvárosi hipszterkocsmákban és szőlőhegyi borospincékben fellángoló vita két lényegi kérdés körül zajlik: az egyik az új szabály létjogosultságára vonatkozik, a másik arra, hogyan lehet betartatni, ha egyáltalán be lehet. Lássuk a legfontosabb érveket!

1. Részegen biciklizni jó

Ez az érv érdekes módon alig hangzik el a vitákban, pedig aki biciklizett már részegen, pontosan tudja, hogy nincs pompásabb érzés annál, mint amikor az ember gondtalanul, felszabadultan, mondhatni

mámorosan

suhan az éjszakában, áthágva az idő és a tér korlátait, mindeközben olyan merész trükköket hajtva végre, amiket józanul sose merne. Stoppie, wheelie, bunnyhop, részegen minden jobban megy, és még a fáradtságot sem érzi az ember.

Részegen biciklizni ráadásul nemcsak élvezetes, hanem veszélyes is. Most, hogy szabad részegen biciklizni, elárulok egy titkot: a legtöbb felnőtt biciklis ismerősöm úgy esett el és törte össze magát, a következményeket tekintve a lehorzsolt könyöktől a törött lábig, hogy előtte ivott. Na és? Ami igazán jó, az mindig veszélyes is egy kicsit, és egy szabad ország szabad polgáraként mindenki úgy érzi jól magát, ahogyan csak akarja. Ha részegen biciklizve, akkor úgy. És ha annyira be van rúgva, úgysem jut messzire. Nem is kétséges, hogy ez a gondolat járt a titkozatos jogalkotó fejében, amikor meghozta a rendeletet: hiába szabad részegen biciklizni, ha nem lehet!

2. Ölt már embert? Milyen érzés?

Tömege és sebessége alapján egy bicikli valóban kevésbé veszélyes a többi közlekedőre, mint egy kamion vagy tehervonat. Erre közvetett bizonyíték, hogy kamiont vagy tehervonatot a hatályos rendelkezések értelmében továbbra sem nem lehet részegen vezetni. De hogy egy részeg biciklis csak önmagát veszélyeztetné, az egyszerűen nem igaz.

Ismét elárulok egy titkot: közelről ismerek valakit, aki józanul elgázolt egy részeg biciklist. A biciklis meghalt. Hónapokig tanúskodni, kihallgatva lenni, szembesítve lenni, tárgyalásra meg helyszínelésre járni egyáltalán nem vidám dolog, főleg a börtönbüntetés fenyegető rémével az ember feje fölött. Persze a hivatalos hercehurca sehol sincs egy ember halálához képest, de tény, hogy a részeg biciklist rossz esetben az is megszenvedi, aki esetleg önhibáján kívül elgázolja. Egy ilyen esetet nem tud mindenki könnyedén kiheverni.

Mentségként persze fel lehet hozni, hogy a részeg biciklist nem az öli meg, aki elgázolja, hanem a saját hülyesége, és a törvény dolga nem az, hogy az embert megmentse saját hülyeségétől. Az öngyilkosság se tilos. Valószínűleg ez a hatásos mentség járt a jogalkotó fejében, amikor meghozta a rendeletet.

3. Máshol is lehet részegen vezetni!

AZ USA-ban például legalább olyan szigorúan veszik az ittas vezetést, mint nálunk. De hadd áruljak el ismét egy apró titkot: az USA-ban mindenki vezet, aki iszik. Fejlett erkölcsi érzékkel rendelkező társaságokban divat ugyan a designated driver, aki direkt nem iszik, hogy haza tudja vinni a többieket, és persze nem mindenki iszik, aki vezet, de mivel mindenki vezet, így az is vezet, aki iszik, jogászprofesszortól a körzeti orvosig. Ha esetleg megállítja a rendőr, akkor jön az egyenes vonalon menés meg a mutatóujj orrhoz érintése meg a többi, a filmekből ismert bohóckodás, de azt, hogy letartóztatás lesz-e belőle, a rendőr dönti el. Ő mérlegel.

De rábízhatjuk vajon egy magyar rendőrre, hogy eldöntse, alkalmas-e a biciklizésre a részeg biciklis? Mi van, ha a rendőr korrupt? És ha rasszista? Akkor majd megint a gazdag részeg biciklisek járnak jól, és a

szegény részeg cigány biciklisek járnak rosszul?

Igen. De ez nem a rendelet hibája, hanem a korrupcióé és a rasszizmusé. Egy rasszista rendőr amúgy sem azért álllítja meg a részeg cigány biciklist, mert részeg. Hanem azért, mert cigány. És ha nem részeg, akkor legfeljebb kiderül, hogy a járművet nem szerelték fel két, egymástól függetlenül működtethető, száraz és nedves időben egyaránt hatásos fékszerkezettel, amelyek közül az egyik az első, a másik a hátsó kerékre hat. Vagy leesik a földre egy zsebkendő.

Ebből a szempontból a rendelet önmagában semmit sem javít vagy ront az ország állapotán. A kérdés csak az, megbízunk-e annyira az államban, hogy morális szempontból helyenként ingatag, éhbéren foglalkoztatott erőszakszervezetét ruházzuk fel azzal a hatalommal, amit egyes, a részeg biciklizéssel analóg esetekben független bírók szoktak gyakorolni független igazságügyi orvosszakértők szakvéleménye alapján. Mi is volt a kérdés? Meg!

4. Legyen határérték!

A szabadság nem egyenlő a szabadossággal, más szóval a zéró tolerancia és a határtalan tolerancia között is kell lennie valaminek. Miért nem határozzák meg az engedélyezett véralkoholszintet ezrelékben, és akkor pontosan lehetne tudni, mennyit szabad inni biciklizés előtt? Na ez az, ami a rendelet valódi céljával, a részegen biciklizés totális dekriminalizációjával szöges ellentétben állna.

Azt még a kisgyerek is tudja, hogy az alkohol mindenkire másképpen hat, és hogy ez a hatás függ a fizikai állapottól, a testsúlytól, az ivás óta eltelt időtől és még sok minden mástól, amit csak hozzávetőlegesen lehet pohárban, korsóban meg stampedliben kifejezni. Mégsem lehet elvárni senkitől, hogy félóránként vért vegyen magától, és a mintát hordozható zseblaborban elemezze.

Főleg seggrészegen.

Ez egy humánus rendelet, aminek célja, hogy a részegség mindenféle előállítás, laborvizsgálat, vérvétel és az ezzel járó megpróbáltatások nélkül is felmérhető legyen. Alkalmasnak tetszik lenni a járművezetésre, vagy nem tetszik alkalmasnak lenni? Nincs több kérdésem, tessék továbbhaladni.

5. Kinek áll ez érdekében?

Kétségtelen, hogy a szőlőhegyről leguruló pincetulajdonos nagypapák mellett a rendelet első számú haszonélvezői az urbánus, fix hajtányú hipszterkerékpárral életvitelszerűen vagánykodó fiatalok. A rendelet megalkotója viszont sajnálatos módon nem tesz különbséget

a megélhetési részeg biciklis és az élvezeti részeg biciklis között,

csupán két tényezőt mérlegel: az ember jogát ahhoz, hogy ne baszogassa lépten-nyomon a rendőr, és a többi ember jogát ahhoz, hogy ne kelljen lépten-nyomon részeg biciklisek áldozatává válnia – akár azáltal, hogy véletlenül elüti őket.

Esetünkben a titokzatos jogalkotó az első szempontot fontosabbnak tartotta, mint a második szempont nyomán felmerülő társadalmi károkat. Nem biztos, hogy jól tette, de a rendelettel nem is ez a legnagyobb baj.

6. A részeg biciklizés az új Paks

A részeg biciklizést engedélyező rendelettel az a legnagyobb bal, hogy egy fejlett demokráciákban szokatlan, Magyarországon viszont hétköznapi módon teljes titokban született. Pedig ennek aztán tényleg semmi köze se az atomtitokhoz, se a nemzetbiztonsághoz, se a birodalmi paktumokhoz. Mégsem kérdeztek meg előtte az égvilágon senkit. Se a részeg bicikliseket, se a józan bicikliseket, se a kamionosokat, se a terhes kismamákat, se a nyugdíjasokat, se azokat, akik öltek már embert, se azokat, akik még csak ezután tervezik. Pedig könnyen elképzelhető, hogy a részeg biciklizési statisztikák láttán, a szakvélemények és a népszokások ismeretében, a kormány nyomós érveinek hatására az egész ország belátta volna, hogy a részegen biciklizés alapvető emberi jog. Egyszer talán még az Alaptörvénybe is bekerül.

Érvek azonban nem hangoztak el, azon az egyetlen egyen kívül, amit Orbán Viktor, az ország miniszterelnöke három évvel ezelőtt egy tévéműsorban adott elő: a részegen biciklizés tilalma “a magyar valóság ismeretének hiánya alapján született.”

Reméljük, józan volt.