• Korunk legnagyobb politikai gondolkodójának legfrissebb, tusnádfürdői politikai gondolatait tegnap adtuk közzé.
• Forradalmi, eredeti, értékes gondolatok voltak. Egy ország rágódik rajtuk.
• „Nagy politikai gondolkodók” sorozatunkban most egy nyolcvan-kilencven évvel ezelőtt alkototott olasz vezetéselméleti szakember és morálfilozófus, Benito Mussolini néhány témába vágó meglátását adjuk közre.

A demokrácia százada befejeződött

„A demokrácia százada befejeződött. A demokrácia világnézetének a felszámolása már megtörtént. Itt az első volt többek között a haladás elmélete. Semmi sem bizonyítja, hogy a társadalom demokratikus irányban fejlődik. A történelem nem valami utca, vagy lépcső, mint azt a demokraták gondolják, hanem egy változatos, szövevényes, borzadalmas panoráma, melyben a fény a sötétséggel, az élet a halállal váltakozik.”
(Nápoly, 1922. okt. 24.)

„Amikor azt olvasom, hogy a korlátlan szabadságot követelik, azt kérdem, hogy álomvilágban élünk-e, vagy józan emberek között? Ha van történelmi dokumentum, akkor ez az, hogy az emberek egész története, kezdve a barlanglakóktól a civilizált, vagy magát annak nevező emberig, az egész történelem tulajdonképpen a szabadság fokozatos korlátozását mutatja. A modern államokban, a műveltség terheltjei között kell, hogy állandóan korlátozzák a szabadságokat, ideértve a mozgási szabadságokat is. A korlátlan szabadságról szóló felfogás egyoldalú, önkényes. A valóságban nem is létezik.”
(Milánó, 1924. okt. 4.)

„Jövök uraim, hogy kíméletlen logikámmal megfúrjam az ellenzék legérzékenyebb részét, a veséjét: a »szabadságot«. Nézzünk szemébe ennek a bálványnak és ítéljük meg minden tartozékában. A szabadság eszméje nem lehet tökéletes, mert az életben semmi sem tökéletes. A szabadság nem jog, hanem kötelesség. Nem jogkiterjesztés, hanem hódítás; nem jelent egyenlőséget, hanem kivételes jogot. A szabadság eszméje változik az idő múlásával. Van egyfajta szabadság a békében, mely már nem jelenthet szabadságot a háborúban. Van bizonyos szabadság a bőség idő szakában, mely nem lehet ugyanaz a nyomorúság éveiben. Áll a harc, a nagy harc az állam és egyén között, az állam között, amely az erők központosítására törekszik s az ettől való menekvésre törekvő egyén között; mert a magára hagyott egyén, aki sem szent, sem hős, vonakodik adót fizetni, a törvényeknek engedelmeskedni, háborúba menni. Amikor a nemzet, mint tegnap és ma élethalál küzdelem közt él, ti még mindig romboló ábrándjaitok után indulnátok? De én azt mondom: Ez így nem mehet!”
(Róma, 1924. május 24.)

„Mindenkinek alá kell magát vetnie a fegyelemnek. Ahol azt megtagadják, ott kényszert kell használnunk. Visszautasítjuk azt a demokrata dogmát, hogy mindig csak prédikációkat és beszédeket s többé-kevésbé liberális szólamokat kell hangoztatni. Egy adott pillanatban szükséges, hogy a fegyelem az erőben nyilvánuljon meg.”
(Udine, 1922. szept. 20.)

„Az az érdemünk, hogy a kormányból egy eleven, lüktető szervet alkottunk, mely a nemzeti társadalom életérdekeiért dolgozik; de ez a kormány nem hagyja magát nevetséges párviadalszerű összeütközésekkel lépten-nyomon provokáltatni, mert ez a rendszer az ellenzéket szentté és sérthetetlenné tenné, minden jog fölött rendelkeznék, míg a kormánynak csak az volna a hivatása, hogy kényelmes és türelmes célpontul szolgáljon. Kijelentem, hogy ez teljesen öngyilkos elmélet, és hogy ha ezen elméletben merül ki a szabadelvűség elmélete, akkor nyíltan antiliberálisnak vallom magamat.”
(Róma, 1924. jan. 1.)

„Négy év után is, mely idő alatt a fasiszta kormány gigászi munkát végzett a közélet minden terén, még mindig a vár falán vagyunk mindnyájan, kezdve attól, aki itt szól önökhöz, a hű, harcra kész katonák egész seregével. Sem ellenem, sem ellenünk kárt tenni nem lehet. A fasizmus nagyszerű erőt jelent, amelyet nem lehet beszennyezni a zsarnokság jelzőjével, mert nem lehet zsarnokság ott, ahol egy millió ember iratkozik be egyetlenegy pártba, három millió más szervezetekbe és 20 millió polgárt ellenőriz az állam, akik elismerik, hogy őket az állam támogatja és védelmezi.”
(Perugia, 1926. okt. 5.)

„A dolgozóké lesz az elsőség, mert a holnap nemzete a dolgozók nemzete lesz és nem az élősdieké.”
(Róma, 1923. jún. 19.)

„A krimi háború minden idők diplomáciájának legnagyszerűbben végrehajtott cselekedete.”
(Róma, 1925. nov. 4)

Forrás: Benito Mussolini gondolatai; Ezio M. Gray szemelvényei a Duce beszédeiből (a magyar kiadáshoz Bethlen István gróf írta az előszót ; ford. Miklós Elemér)