• Az egész Egyesült Államok rácsodálkozott arra, ami Fergusonban történik. 
• Nem elsősorban a tüntetésekre, hanem a rendőrség reakciójára. 
• "Ez a fénykép Irakban vagy az Egyesült Államokban készült?" - lett az utóbbi napok legnépszerűbb feladványa. 
• Az ügyben már Barack Obama is lépéseket ígért.
• Pedig a jelenség nem új, évek óta egyre több kritika éri a rendőrség militarizálódását.
• Ezek többsége itthon a TEK-kel kapcsolatban is felvethető.

Másfél hete zajlanak a zavargások Missouri állam kisvárosában, Fergusonban. A kormányzó rendkívüli állapotot hirdetett ki, és behívta a Nemzeti Gárdát, az amerikai közvélemény pedig egyik döbbenetből a másikba esik. Egyrészt sokkot okozott a hirtelen felszínre törő etnikai feszültség, ami persze az elmúlt években sem tűnt el, csupán kevésbé volt szem előtt. Ennek okairól egyszer már írtunk hosszabban.

De még nagyobb megdöbbenést váltott ki a helyi rendőrség reakciója a tüntetésekre: állig felfegyverzett, maszkos rohamrendőrök lepték el a helyszínt, olyan látszatot keltve, mintha egy város ostromára készülnének. Azóta egymást érik az olyan képgalériák, ahol Irakban bevetett katonák és Fergusonban kivezényelt rendőrök fényképeit teszik egymás mellé, hogy látszódjon, mennyire nincs különbség a megjelenésükben, és szaporodnak az olyan cikkek is, melyek a rendőrség militarizálódásának okait kutatják. 

Hétfő este pedig a szabadságát megszakító Obama is megszólalt, azt hangsúlyozva, hogy országukban mindig világos határ húzódott a katonaság és a helyi rendfenntartó erők között, és épp ez biztosítja polgári szabadságjogok védelmét.

Pedig a jelenség egyáltalán nem új, a fergusoni események csak ahhoz kellettek, hogy mindenki rácsodálkozhasson, mennyire messzire jutott ez a folyamat. És hogy mindez mennyire drágán, legtöbbször feleslegesen és egyáltalán nem veszélytelenül történt.

Amerikában még a hatvanas években, a városokat felforgató zavargások idején hozták létre a rendőrség különleges egységeit, a SWAT-csapatokat, majd a Nixon-féle, a drogok ellen meghirdetett (és nagyon csúnyán elbukott) háború idején erősödtek igazán meg. A 2001-es, World Trade Center elleni terrortámadás után pedig újabb hatalmas lendületet kapott a program. A hasonló akciócsapatok létezése persze teljesen indokolt: túszejtéseknél, lövöldözéseknél, komolyabb, emberi életeket veszélybe sodró bűncselekményeknél szükség van a különlegesen kiképzett és felszerelt alakulatokra.

Csak hogy a bevetések többségében szó nincs ilyen esetekről.

Az Egyesült Államokban a rendőrség militarizálódásának egyik legkomolyabb kritikusa Radley Balko, aki egy könyvet is szentelt a témának. Ő úgy látja, hogy a rendőrfőnökök túl gyakran és mindenféle alapos indok nélkül nyúlnak a különleges egységekért. Míg a nyolcvanas években a becslések szerint évente háromezer alkalommal vetették be a SWAT-csapatokat, tavaly nagyjából 50 ezer bevetésük lehetett. A bevetések számát csak becsülni lehet, mivel a rendőrkapitányságok nem szívesen árulják el, hogy mire és hányszor vették igénybe a különleges erőket.

Az viszont látszik, hogy előszeretettel használják ezeket az egységeket. Még úgy is, hogy az erőszakos bűncselekmények száma folyamatosan csökkent az elmúlt évtizedekben. A különleges erők inflálódását jelzi, hogy az Economist felsorolása szerint Dallasban például illegális pókerjátszmák felszámolásához is őket vetették már be, de volt olyan, hogy Connecticutban 21 évnél fiatalabbaknak alkoholt eladó bárt kellett megszállniuk. Az egyik legnevetségesebb akciójuk pedig Orlandóban zajlott, ahol borbélyüzleteket rohantak meg, hivatalosan fegyvereket és drogokat keresve, de végül 34 embert vettek őrizetbe, mert engedély nélkül borbélykodtak. Mindezt állig felfegyverzett, maszkos kommandósok.

A kommandós csapatok terjedésének kritikusai sem vitatják, hogy a közbiztonság fontos dolog. Sokkal jobb olyan országban élni, ahol kisebb az esélye, hogy kirabolnak minket, ha az utcára merészkedünk, mint olyanba, ahol az ilyesmi mindennapos élmény.

És mégis, szerintük ennek ellenére is akadnak bőven szempontok, melyek alapján a militarizálódó rendőrségi irány veszélyes és kontraproduktív. Mert:

• Veszélyes 

A különleges rendőri erők előszeretettel csapnak le éjszaka, ajtót betörve, fénygránátot alkalmazva. Ez indokolt lehet, ha egy veszélyes gyilkost keresnek. De erősen túlzásnak tűnhet, ha mondjuk egy kábítószerkereskedő a célpont vagy más nem erőszakos bűncselekmény feltételezett gyanúsítottját keresik. Az ilyen támadásokban könnyebben sülnek el a fegyverek, Balko állítása szerint több mint ötven ártatlan áldozata volt a hasonló rajtaütéseknek. Többször fordult elő olyan is, hogy a betörő kommandósok lakásban tartózkodó gyereket öltek meg.

Olyan eset is fordult már elő, hogy az éjszaka meglepett lakástulajdonos azt hitte, betörő érkezett hozzá, és fegyvere után nyúlt. A legismertebb ilyen történet Kathryn Johnstoné. A 92 éves nő 2006-ban azt hitte, rablók támadták meg a házát, és egy régi pisztolyból leadott egy lövést a hangok irányába. A rendőrök öt golyót eresztettek bele, a helyszínen meghalt. Majd a nő lakásában marihuánát rejtettek el, hogy ebből csinálhassanak maguknak kibúvót. Johnstonhoz amúgy nem kommandósok, hanem civil ruhás nyomozók mentek ki, de ők is a 'no-knock' végzés segítségével törhették rá az idős nőre szó nélkül az ajtót, ami a SWAT-csapatoknak is rendre jár a bíróságoktól.

• Drága 

A felfegyverkezés ráadásul elképesztő összegeket emészt fel. 2002 és 2011 között 35 milliárd dollár járt a költségvetésből a helyi és állami rendőrség felszerelésére. A fejlesztésbe beszállt a Pentagon is, több mint 17 ezer rendőrt láttak el katonai felszereléssel és csak idén 750 millió dollárt költöttek el erre a célra. Olyan városokba is, mint mondjuk Keene, ahol az elmúlt évtizedben összesen három gyilkosság történt. A helyi rendőrfőnök szerint

a felszerelés jól használható lesz majd a tökfesztiválon

és egyéb veszélyes helyzetekben. A New York Times pár napja térképen szedte össze, hogy az országban hova és mennyi katonai fegyver áramlott az elmúlt években. Ebből jól követhetőek a trendek. A rendőrségek feltöltését persze az is indokolja, hogy vége az afganisztáni és az iraki háborúnak, a hadiiparnak pedig érdeke, hogy új piacot találjon. Mint ahogy az Irakból hazahozott páncélozott járművek is seriffeknél kötnek ki gyakran.

• Nem a jó embereket vonzza a rendőrségbe  

A SWAT-csapatok tagjai kőkemények, bárkire rátörik az ajtót, félautomata fegyverekkel ugrálnak le köteleken, és az Expendables bármelyik részébe beférnének. Ami bizonyos rendőri feladatok esetében hasznos, de ilyen feladatok nagyon ritkán adódnak. Helyette olyan feladataik lennének, mint hogy járőrözzenek a környéken, ismerjék meg a szomszédságot, figyeljenek a közösségekre. Viszont szakértők szerint ezek az erények egyre inkább a háttérbe szorultak a rendőrségnél az utóbbi években. Ehhez elég megnézni a toborzóvideókat, amikkel új tagokat keresnek soraikba. Szó nincs papírmunkáról, közösségi felügyeletről, napi rutinról.

Van helyette ész nélküli lövöldözés és kommandós mozdulatok. Ez pedig a kritikák szerint elriaszthat olyan embereket, akik amúgy kommunikációs képességeik és kulturális hátterük miatt tökéletesen alkalmasak lennének kisvárosi rendőrnek, képesek lennének bizalmat kiépíteni a helyiekkel. Helyette viszont bevonz olyanokat, akiknek valószínűleg inkább a hadsereg kínálna megfelelő állást.

•  Tüntetéseken pedig egyenesen veszélyes taktika

Ezt már egy őrnagy, a dallasi rendőrkapitányságnál szolgáló Max Geron állítja, aki doktoriját a tüntetések és a rendőrség viszonyáról írta. Geron szerint a rendőrségnek kötelessége egy-egy tüntetés helyszínét a szükséges erőkkel biztosítania, de az kifejezetten visszaüthet, ha mindezt rohamrendőrök és kommandósok előretolásával teszi. A legszerencsésebb, ha a rohamrendőrök az eseményektől kicsit távolabb várakoznak, és nem mutatnak fölöslegesen erőt. Pont ez nem történt meg Fergusonban.

Geron szerint hasonló esetekben a legnagyobb kockázatot az jelenti, ha a rendőrök minden személyes tulajdonságukat elveszítik, a maszkok és sisakok miatt nem látszik az arcuk. Ez különösen veszélyes, ha a tüntetők, mint ahogy most is történt, kifejezetten a rendőrség ellen tiltakozva mennek utcára.

„A tüntetőknek, az embereknek ti rendőrök többé nem arccal rendelkező emberi individuumok lesztek. Hanem arctalan szimbólumai a rendőrség intézményének, épp annak, ami ellen fellépnek.”

- mondta erről az őrnagy.

A rendőrség militarizálódásának trendje egyáltalán nem korlátozódik az Egyesült Államokra. Világszerte sok országban lehet megfigyelni, ahogy a rendfenntartás egyre nagyobb szeletét szervezik át félkatonai, kvázi kommandós egységeknek. Vannak helyek, ahol mindez indokolt, például Brazília egyes faveláiban, ahol jól felfegyverkezett bűnszervezetekkel kell felvenniük a harcot. De a legtöbb országban, hasonlóan az Egyesült Államokhoz, semmi nem indokolja ezt.

Sokkal kisebb léptékben, de hasonló folyamatok már Magyarországon is megindultak. A 2010-ben, Orbán Viktor egykori testőrének irányításával létrehozott Terrorelhárítási Központ (TEK) feladata sok szempontból hasonló ahhoz, amit az amerikai különleges alakulatok is ellátnak. És ugyanazok a kritikák is megfogalmazhatóak velük szemben: drága és igazából nincs funkciója.

A TEK költségvetése 2013-ban 13 milliárd forint volt, az előző években pedig 10-10 milliárd forintot kaptak az államtól, úgy hogy közben a mezei rendőrség folyamatos forráshiányokkal küzd. Szemléletes példája ennek az aránytalanságnak, hogy a Belügyminisztériumot érintő 2,7 milliárd forintos költségvetési zárolásból összesen 1,54 milliárdot vonnak el a rendőrségtől, de csak 80 millió forintot a TEK-től.

Mindezt úgy, hogy olyan nagyon sok megoldandó terrorhelyzet nem indokolja a drága kommandós elitcsapat fenntartását. Orbán Viktor házának állandó védelme mellett egy-két valóban veszélyesebb bűnöző elkapása mellett eddigi történetük során olyan sztorikat tudnak felmutatni, mint trafikrablók elfogása, lecsapás a galambmaffia tagjaira és trükkös fatolvajokra, kisstílű kábítószer-kereskedők lekapcsolása vagy például autótolvajok sarokba szorítása. Azaz pont azokat, akiket a rendőrségnek kéne elfognia. Mindezt állig felfegyverkezve, maszkban, golyóálló mellényben.

Ismertebb eset volt annak a 72 éves férfinek a története, aki védekezésül a rablók ellen egy kispuskát tartott otthon. Szomszédja hívta a rendőrséget, ők meg a TEK-et. A férfi éjjel, amikor látta, hogy rendőrök állnak a háza előtt, mondta, hogy hozza a kulcsot, de mégis szétrúgták a kapuját. A pizsamás férfit arccal a sárba fektették, rátérdeltek a hátára, és hátrabilincselték a kezét. De szintén a TEK elitcsapataira volt szükség, amikor Debrecenben egy ablakából dühében tányérokat kidobáló 62 éves nő miatt hívták ki a rendőröket. A TEK pedig persze kezelte a helyzetet. Ez már simán ráférne a szürreális eseteket gyűjtő amerikai listákra is.

Van viszont, amiben a hazai rendőrség jobban teljesít, mint fergusoni kollégáik. A botrányos és védhetetlen 2006-os túlkapások óta a hazai rendőrök legtöbbször rendkívül szervezetten és teljesen professzionálisan kezelik a nagyobb hazai tüntetéseket. Igaz, ezeket nem is bízzák a TEK embereire.

Michael Brown tragikus halála és a fergusoni események arra mindenképp alkalmasak voltak, hogy az amerikai közvéleménynek feltűnjenek ezek a változások. Hétfőn Barack Obama is megszólalt az ügyben. A szélsőjobboldaliaknak túl fekete, a polgárjogi aktivistáknak meg nem elég fekete elnök az első elemzések szerint szándékosan visszafogottnak mutatkozott a kérdésben, de annyit elmondott, hogy rá fognak nézni a rendfenntartó erők felfegyverzésének gyakorlatára:

„Azt gondolom, hogy hasznos lenne, ha felülvizsgálnánk, hogy hogyan zajlik a finanszírozás, hogy a helyi rendfenntartók mire használják a támogatás összegét, hogy megbizonyosodhassunk arról, hogy azt a felszerelést vásárolják meg, amire valójában szükségük van. Mert nagy különbség van a hadseregünk és a helyi rendfenntartó erők között, és nem akarjuk, hogy ezek a határok elmosódjanak. Az ellentmondana hagyományainknak.”

(Források: Atlantic, BuzzFeed, Economist, FirstLook, Salon, Vice, Vox, Wall Street Journal. Felső képen rendfenntartó egységek Fergusonban, MICHAEL B. THOMAS / AFP)