Két izgalmas kérdés is van az IS (ex-ISIS, ex-ISIL) körüli káoszban. Az egyik természetesen az, hogy mi a fene folyik a nyugati civilizáció bölcsőjében, az egyistenhit, a jog, a városi lét és egyéb elég fontos dolgok szülőhazájában.

A másik, hogy mi, akik nem ott élünk, miért nézünk borzalmasan véres, fejlevágós videókat az interneten.

Az első kérdést gyorsabban lehet rendezni, mivel a válasz az, hogy pontosan senki sem tudja. Az IS által ellenőrzött területeken gyakorlatilag nincsenek nyugati újságírók, a nagyhatalmak titkosszolgálatai nem osztják meg velünk benyomásaikat, így marad a spekukáció, amibe minden belefér. Van, aki szerint az IS ma már a Közel-Kelet Izrael utáni második legkomolyabb katonai ereje. És van, aki szerint csak egy rakás nagyszájú gyilkos, akik nemhogy a szíriai rezsim hadseregének nem mernek nekimenni, hanem még olyan iraki városokat sem képesek meghódítani, ahol egyébként papíron mindenki velük egy követ fúvó döhös szunnita, aki úgy utálja Amerikát és bagdadi cinkosait, mint varjú a rohadt tököt. És mindkét álláspont képviselője a helyzet elismert szakértőjének számít.

Nem tudjuk, mi van pontosan az IS által ellenőrzött területeken. Nem tudjuk, hogy jutottunk ide, hogy Szaddám volt embereinek visszatéréséről van szó, hogy valemelyik olajemirátustól kapják-e a pénzt, hogy egyáltalán hányan vannak és milyen fegyverekkel rendelkeznek. Nem tudjuk a választ a legkényelmetlenebb kérdésre sem, hogy a néhány éve vert helyzetben lévő szíriai Aszad-diktatúra volt-e olyan ravasz, hogy egy barbár iszlamista szervezetet felpumpálva ijesszen rá a nyugati hatalmakra, hogy aztán ők tűnhessenek a kisebbik rossznak. Azt pedig végképp nem tudjuk, mit hoz a jövő Mezopotámiában - a Szovjetuniót is nehéz volt megjósolni, amikor Lenin még Genfben sakkozgatott néhány hasonló fantasztával.

Foglalkozzunk inkább azzal, hogy miért nézünk lefejezéseket az interneten.

A szerkesztőségben tartott rövid közvéleménykutatás alapján nagyjából fele-fele arányban oszlanak meg azok, akik megnézték, ahogy egy néhány napja nyilvánosságra hozott videón az IS egyik katonája lefejezi James Foley amerikai újságírót, és azok, akinek elég volt a hír arról, hogy mi van a videón.

A már az internetbe beleszülető generációk számára ez nyilván hihetetlen, de nem is olyan régen még borzasztóan nehéz dolga volt annak, aki meg szeretett volna tekinteni egy lefejezést. Mondok ennél is hihetetlenebbet: meztelen nőket sem lehetett látni naponta ezerszer. Pláne nem mindenféle különös szexuális praktikák gyakorlása közben. Ha 1982-ben csak arra tudtál felizgulni, hogy két ló, egy kínai törpe és három amputált lábú nő gruppenszexet űz, akkor vagy megszervezted magadnak a bulit, vagy kénytelen voltál lejjebb adni az igényeidet. Ma már csak néhány kattintásra vagy az ilyen élményektől.

Nem, nem néztem utána, hogy valaki már leforgatta-e ezt a hatos felállást, de az internet 34. törvénye világosan kimondja, hogy mindenből van pornó. És nem néztem meg szegény James Foley lefejezését sem. Láttam én már elég ilyet, és igyekszem csak azokat a horrorvideókat megnézni, amiknek van hírértéke. Néhány nappal a a Foley-videó nyilvánosságra hozása előtt megnéztem egy másik IS-alkotást, amin egy rakás, számukra nem szimpatikus arab férfit rendeztek sorba, majd lőttek agyon, valamint egy másikat, amin egy másik csoportot egyenként belelőnek valami folyóba. Láttam mexikói drogkartellek egymás elrettentésére szolgáló videóit és olyan régi, szerencsére sokkal kevésbé véres, de történetileg fontos dokumentumokat is, mint például a lettországi Liepaja melletti náci mészárlások videóit is.

Az embernek tisztában kell lennie azzal, hogy mire képes a fajtája, Foley lefejezésének videója és a többi hasonló IS-alkotás azonban különleges alkotások a horrordokuk történetében, mivel csak részben történelmi dokumentumok,

és sokkal inkább aljas reklámok.

A néhány éve alig 1000 harcost számláló terrorszervezetnek nagyon keményen kellett dolgoznia azért, hogy mára a globális dzsihád vezető brandjévé válhasson, és a munka fontos része volt a PR- és social media-kampányuk.

Ma már tanulmányok szólnak arról, hogy milyen mesterien használja az IS az olyan csatornákat, mint például a Twitter. Brutális videóik pedig, amelyek még hatékonyabbak, két legyet is ütnek egy csapásra. Egyrészt gyorsan kiütötték a nyeregből a dzsihadisták előző kedvencét, az al-Kaidát. A terrorszervezet egyébként sem nagyon talált magára Oszama bin Láden meggyilkolása óta, és unalmas prédikációik nem vehették fel a versenyt a fiatal, végletekig lelkes srácok horrorfilmjeivel.

A filmek másik célja a világ muszlimjainak megcsapolása volt. A zsebüké és a vérüké egyaránt. Ezek a hatékony reklámok érték el, hogy dúsgazdag szaúdi és még ki tudja, hova valósi radikálisok pénzzel segítsék a ma már a világ leggazdagabb terrorcsoportjának tartott IS-t. És azt is, hogy közel-keleti és persze európai fiatalok érezzék úgy, hogy nekik is csatlakozniuk kell ehhez a bulihoz, ahol a kalifa nevében bármit el lehet követni, hiszen isten megengedte.

Nem véletlen, hogy az IS-t ma már sikeres startuphoz hasonlítják: rövid idő alatt elért bámulatos növekedésük tényleg a Szilícium-völgybe illene, ha a social media-kampányuk nem pont barbár gyilkosságokat és a nyugati világ lerombolását hirdetné. Az pedig különösen érdekes és kényelmetlen felismerés, hogy

a közel-keleti káoszból kiemelkedni próbáló szervezet mennyire hasonló taktikával küzd az interneten, mint azok a médiacégek, amelyek igyekeznek kilátszani és pénzt csinálni napjaink rohanó világából és az internet zajából.

Az IS ugyanis a világpolitika legszemérmetlenebb, legszemetebb lájkvadásza, amely az emberiség olyan alantas ösztöneivel játszik nagyon ügyesen, mint az “Ezt A Videót Megnézed És Megváltozik Az Életed, A 31. Másodpercben Pedig Sírni Fogsz”-jellegű cikkek szerzői. Amelyek elől sincsen nincs menekvés, és ezek minden egyes megosztása és lájkolása csak tovább görgeti a lavinát és újabb egymillió hasonló posztot eredményez. Így van ez nagyjából a lefejezős videókkal is: azért születnek, mert meg fogod nézni, és ha megnézed, attól még újabbak készülnek. Az sem véletlen ám, hogy Foley lefejezésének legbrutálisabb részletei - mesélik kollégáim - valójában nincsenek rajta az IS által a világra szabadított videón: pontosan tudták, hogy az már túl sok lenne egy reklámhoz.

A mókuskerékből pedig nincs kiszállás. Hiába jelenti be a Facebook, hogy küzdeni fog az ilyen lájkvadász tartalmak ellen, és hiába dönt esetleg úgy Barack Obama, hogy újabb frontot nyit a Közel-Keleten. A csodálatos internet egyik kellemetlen következménye, hogy a szellem kiszabadult a palackból, és nincs visszaút 1982-be, amikor még nem voltak ostobaságok a Facebook-faladon, és ha léteztek is lefejezős videók, te biztosan nem találkoztál ezekkel. A saját hülyeségünktől más pedig biztosan nem fog minket megmenteni.